Egy percem van, hogy felmérjem a terepet. Az biztos, hogy vizet és fegyvert szereznünk kell. Megkeresem tekintettemmel Louist és eltátogóm neki, hogy kell víz és fegyverek. Kis időbe beletelik, de leesik neki és csak bólint. Ha ő fedezne hátulról nem félnék egy percet sem. Erick és Melinda is érti, hogy muszáj fegyvert szereznünk így ők is a Bőségszaru irányába fordulnak.
Beleborzongok ha csak arra gondolok, hogy meg kell közelítenünk a tűzhányót. De tudom, hogy arra van az aréna széle. Az a széle ahol víz van. De még is, hogy lehetek benne ennyire biztos? Úgy, hogy a főjátékmester nem akarja megkönnyíteni egyik játékos életét sem az Arénában. Mi is lenne rá jobb bizonyíték, hogy az aknákról nem szóltak csak azután, hogy egy játékos felrobbant. Ha valóban azt akarják, hogy érdekes legyen a játék biztosan oda rakják az élethez szükséges alapfeltételt. A veszély közvetlen közelébe.
Megszólal a gong, miután letelik az egy perc ám mindenki habozik. Én ezt az alkalmat használom ki arra, hogy leugorjak a gömbről. Ha meghalok legalább gyors lesz. Plusz úgy is kell egy kísérleti nyúl. Aki ha túléli felbecsülhetetlen távolságot képes megtenni a szaruig. Mire bárki észbe kapna én már a szaru szájában vagyok magamhoz veszek két baltát egy marék tőrt tartalmazó kis táskát meg egy nagyobbat amiben víz meg ha jól látom étel van. Erick és Melinda is elérte már a szarut, de Louist nem látom sehol.
- Igyekezzetek! - kiáltok oda nekik mikor egy hatalmas ütést érzek hátulról. El akarok tűnni fel akarok szívódni, nem akarom tudni, hogy aki leütött milyen módon akar végezni velem.
- Hova ilyen sietősen kislány? - a hármas fiú kezében egy tőr van amivel vészesen közeledik felém. Elvesztem, de a fiú hirtelen megtorpan és elesik. Hátába egy lándzsa fúródott. Louis! Hála az égnek, nem esett baja!
- Tűnés! - mordul a nyolcasokra Louis és felrángat a földről. A nagy hátizsákot elveszi tőlem így nálam csak a balták és a kések maradnak.
- És merre? - néz ránk mérgesen Erick.
- A vulkán fele. Meg kell kerülnünk arra van víz! - mondom bár nem vagyok teljesen biztos a szavaim hitelességében.
- Pont a veszély fele? - mordul rám Melinda.
- Bízzatok bennem! Tudom, hogy arra kell menni. - most már teljesen biztosan cseng a hangom. Így valahogy én is elhiszem amit mondok.
Elég nagy vérfürdő zajlik mögöttünk így nem torpanunk meg. Addig futunk amíg össze nem esünk. Ami azért elég nagy táv. Tekintve, hogy minket futtattak a körzetben a kiképzésen és elég sok állóképességi gyakorlatot végeztettek velünk. A nyolcasok is elég gyorsak de egyikünk sem bírja a végtelenségig. Épp egy régi templom rom előtt döntünk úgy, hogy egyikünk tüdeje sem bírja tovább.
- Na ki szavaz arra, hogy itt pont jó lesz bevárni a többieket? - teszi fel a költői kérdést Erick mire mindenki csak felnyög. Majd egymást után 12 ágyú lövést hallunk.
-Ezek meg mi a francnak lövöldöznek? Kiválasztottakat gyilkolásznak? - mordul fel Louis mire sikerül annyira kifújnia magát, hogy meg tud szólalni.
- Ezek már halottak! - morog vissza Melinda. Feláll és bemegy a templomba. Mi pedig követjük. - Na legalább egy ideig itt meghúzhatjuk magunkat.
- Hogy érted hogy halottak? - ül le Louis az egyik sarokban. Elkezdi szórakozottan forgatni a lándzsát a kezében.
- Hát a csaj amikor felrobbant akkor is ágyú dörgött észlény.
- Szerinted mire figyeltem én a robbanás pillanatában?
- Nagy valószínűséggel a csaj maradványaira. - vágódom le mellé a földre. - Vagyis 13 ember már halott. Na mennyi az esélyünk, hogy még egy napig megússzuk?
- Attól függ mit hoztál el a szarutól. - dobálózik kövekkel Erick szórakozottan.
- Nálam van egy adag kés meg vagy két balta. Két napra elég víz és étel. - vonom meg a vállam. Nagy szó már az is, hogy túléltem az első pár órát. - Nálatok?
- Lándzsa meg még egy táska. Szerintem kötszer meg jód, talán még hálózsák is akad benne. - szál be az összesítésbe Louis.
- Nálam van egy buzogány Ericknél meg két kard. Meg egy adag kötél meg damil a csapdáknak. - zárja le az összesítést Melinda.
- Erick miért dobálod a köveket? - nézek rá féloldalasan.
- Figyelem a visszhangot. - feleli a srác.
- Minek? - horkan fel Louis mellettem.
- Ti hol éltetek a forradalom alatt? - vihog Melinda. Érdekes, hogy mindenki ezt kérdezi tőlünk.
- A 7. körzetben. Nem a teljes családom, mert van olyan tagja aki inkább felvette a nyúlcipőt, de nagy része ott. Flo is. - morog dühösen Louis.
- Minden épületnek jellegzetes visszhangja van. A régiek és az újak is egy bizonyos sémára épülnek. Ha több minden van benne mint kéne akkor más a visszhangja. - Melinda odasétált hozzám elvette az egyik tőrömet és meglepő eleganciával kidobta az egyetlen működő kamerát az épületben. - Nos a visszhang azért nem tökéletes itt mert ez a kamera olyan ami fogja a zajokat.
- Mi vagy te robot? - nevetek idegesen. Nem azon akadtam ki, hogy kiszúrta a kamerát talán én is kiszúrtam volna egy kis idő után. Inkább az rémít meg, hogy képes használni a tőrt is tökéletesen.
- Nem, csak királyok a szüleim. - vigyorodik el a csaj.
- Kitalálom a te szüleid terveztek pár robotot. Tudod a forradalom alatt. - veti oda gunyorosan Louis.
- Majdnem. Ők tervezték a Kapitólium elleni támadást. Csak nem volt jó az elő vonal. - kapcsolódik be a beszélgetésbe Erick.
-Az elő vonal amiről te beszélsz drága barátom csaknem tökéletes volt. A szüleim is benne voltak. Csak tudod a te felmenőid azt nem kalkulálták bele, hogy a Kapitóliumban vannak bombák meg atom fegyverek. Atomfegyverből nem sok, de néhány ezer emberre elég.
- Bocsi ezt nem tudtuk. - morog Melinda. Sajnos ezt én sem tudtam. Azt igen, hogy meghaltak a szülei csak azt nem, hogy épp az elő vonalban.
- Hát igen, sokan nem tudták. Mondjuk azt sem tudod, hogy hogyan lett a 7. körzet olyan kis lakosságszámú.
- Mert sokan részt vettek a közvetlen támadásokban? - persze jogosan hiszi ezt Melinda. De ez koránt sem igaz.
- Mikor kitört a forradalom - veszem át a szót - sokan azt hitték a körzetünk mivel eléggé középen van nem biztonságos. Voltak akik a külső körzetek felé menekültek a tizenegy, tizenkettő vagy a tizenharmadik felé. Voltak akik a Kapitólium felé. Elvégre a gazdagabb körzetekben tényleg nem sok kár esett.
- A bátyám is menekült. - folytatta Louis. Örültem neki, hogy kilőtte Melinda a kamerát így nyugodtan beszélhettünk nem hallja senki. Kinézem a főjátékmesterből, hogy ránk dob egy bombát csak azért mert a múltról beszélünk. - Csak épp a tizenharmadik körzet felé.
- Az én családomnak egy része is menekült. - veszem át a szót. Látszik rajtuk, hogy az ő körzetükben nem volt jellemző a menekülés. A miénkre még mindig az. - A nagybátyám, a nagynéném és a nővérem belső körzetek felé vette az irányt. A nővérem és a nagynéném túlélték, a viadal előtt kaptunk róluk hírt. Haza akarta térni. Csak jóvá hagyásra vártak.
- Mennyi volt a forradalom előtt a körzetetek lakosságszáma? - néz rám Melinda. Inkább érdeklődik mint gúnyolódik.
- Nagyjából százezer.- vonok vállat. - A miénk ma is a legkisebb körzet. A menekülés után, a forradalom kitörésének pillanatában húszezer. Nagyjából a fele meg is semmisült a körzetnek. Ma is nagyjából húszezren vagyunk. De csak azért mert hazatérnek emberek.
- Idióta ez a rendszer. - mordul fel Erick. - Minket azért sorsoltattak ki mert a szüleink azok akik. És ezzel a korhatárral is a forradalomra emlékeznek.
- Nagyon magas lehet az intelligenciátok ha erre is rájöttetek. Mert én nem jöttem rá, hogy miért így szabták meg a korhatárt. Szerencsétlen unokatestvérem lenne itt helyettem, ha nincs ez a vacak önkéntesség is. - mérgelődik Louis.
- A 12-es számmal a tizenkét megmaradt körzetre utalnak. - veszi át a szót Melinda. Nem hiába ikrek. Mindig egy rugóra jár az agyuk.- 12-től 18-ig hét szám van ezzel a hét forradalmi évre emlékeztetnek.
Időközben besötétedett és nagyon örülök neki, hogy az első napot sikerült átvészelnünk. Meghalljuk a himnuszt és kintről valami fényességet látunk ezért kimegyünk a templom elé.
- Ezek kik? - meredek az égre. A versenyzők arcképe és a körzetszámuk jelenik meg.
- Hát a kiesettek. Legalább ezt megmutatják. - morogja Louis.
Mind két versenyzőnek az arcképe feltűnik az égen akik a harmadik körzetből jöttek. Meghalt még az ötödik fiú és a hatodikból is mindketten. Továbbá a kilences fiú és a tíz, tizenegy, tizenkettedik körzet mind két kiválasztottja.
- Na jó ennyi elég volt mára. - vélekedik Erick. - Ki kezdi az őrködést?
- Te és Louis. - vágom rá gondolkozás nélkül.
- Rendben! - egyezik bele Melinda és visszamennek a templomba.
Én is követném őket de ekkor megpillantom a távolban a fényeket. Nem tűz ég, az első pillanatban azt hiszem, hogy káprázik a szemem így többször pislogok. De azok a fények ott vannak. Nem a Kapitólium fényei ahhoz nincsenek elég sokan. Talán egy körzet fényei. De melyiké? Első? Második? Úgy döntök nem szólok a többieknek. Nem tudom mire megyek vele de megtartom ezt az apróságot magamnak. De eltervezem, hogy holnap abba az irányba fogunk tovább menni. Mert bármelyik körzet is legyen az talán egy kis esélyt ad nekünk a túléléshez. Bár tudom, hogy nem tudom elérni, hiába is akarom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése