13. rész Ki kicsoda?

A repülőút végtelenül hosszúnak tűnik. Főleg mert a légpárnás ablakait lesötétítették. Mit fognak csinálni? Ledobnak minket a légpárnásból aztán aki túléli kaszabolja halálra a másikat a fegyverekkel ami abban a bizonyos bőségszaruban van?
Legnagyobb meglepetésemre a légpárnás a föld alatt száll le aztán kitessékelnek minket. Legnagyobb meglepetésemre és sajnálatomra a stylisztom vár rám és innen ő vezet tovább. Nagyon aggódom mert a légpárnáson elvesztettem Louis és most sem kerülök vele egy helyiségbe. Sőt ami a legrémítőbb, hogy senkivel sem. A nő egy sterilizált szobába vezet az asztalon a reggeli, a szoba közepén egy cső. Talán ezen fognak kilőni minket? Az ajtó mellett becsomagolva egy adag ruha. A stylisztom hozzám vágja a ruhacsomagot. Legnagyobb meglepetésemre egy barna bemelegítő ruha van benne. Barna nadrág, fehér póló és a nadrághoz illő barna kapucnis melegítő. Egy fekete edzőcipő is a csomag része.
- Nem alakítgatnám. - röhej, hogy még mindig ezen van fennakadva. - Mindenki ilyet kap. Ebből nincs előny vagy hátrány az arénában.
- Jaj Clois! Maga még mindig ezen van fennakadva? - nézek rá dühösen. - Nemsokára úgy is halott leszek, a maga hírneve meg szépen visszaáll az eredeti fényére.
- Bármi meglepő sajnos a ti ruhátok jobban tetszett a többieknek, mint ahogy első percre gondoltam volna. - fintorodig el. - Én meg túlreagáltam. De, akkor sem kellett volna azt tennetek.
- Na most, hogy ezt tisztáztuk, rohadtul nyugodtan fogok meghalni. - csattanok fel.
- Érdekel, hogy maradhatsz életben? - néz rám hamis mosollyal.
- A főjátékmester beavatta titkaiba? - nézek rá döbbenten.
- Tudom mi lesz az Aréna. - bólint egyértelműen. - Egyet tudok vizet muszáj lesz szereznetek, mert elég nagy hőhullámokat fogtok átélni.
- Most stratégiai megbeszélést akar velem folytatni? - kicsit meglepnek az itteni emberek. Mindenkinek az utolsó pillanatban jön meg az esze.
- Víz csak a bőségszaruban vagy a határ mentén lesz. A határ mentén vannak csapdák, amik arra szolgálnak, hogy felpörgessék az unalmas részeket.
- Milyen csapdák.
- Egyet biztosan tudok, elég halálosak. De ott vagytok a legnagyobb biztonságban is mert a belső körzetbeliek nem nagyon fognak terepet felderíteni.
- Nem lehetünk benne biztosak. - rázom a fejem. - Hiszen nem volt még Viadal.
- Figyelték őket egész kiképzés alatt. Nem éppen kíváncsiak. És félnek az újtól.
- Akkor azt tanácsolja, hogy bújjunk el?
- Bújjatok el, de előtte szerezzetek fegyvert és egy adag vizet, hogy kibírjátok az odautat.
- Mi van ha megölnek közben?
- A barátod elég erős szétverte az egyes fiú képét, vele van esélyetek szerezni fegyvert és vizet. Nem merik megtámadni.
- De az is lehet, hogy bosszút akarnak. - töprengek hangosan.- Várjunk csak! Maga honnan tud a verekedésről?
- Én mindenkiről tudok mindent. Például, hogy a hármas lány egy dróttal a villanyos székbe ültet bárkit. Az egyes fiú csak közelharchoz ért, az ökle erős és tartanék tőle, ha kés van nála. A kettes lány halálosan jól íjászkodik. A nyolcasok elég kegyetlenek tudnak lenni.
- A nyolcasok inkább őrültek, mintsem kegyetlenek.
- Láttad valaha őket fegyverekkel harcolni? -  na most igazán megfogott. Nem voltam lent csak az első nap a kiképzésen és Louis sem mondta, hogy látta őket valaha is fegyvert használni. Akkor még is mire kaptak annyi pontot. Igaz Erick mondta, hogy jól ért a csapdákhoz, de ez nem magyarázat a 9 pontra. Hiszen én is kész akrobata showt hajtottam végre, hogy megkapjam a magam 9-ét.
- Nem igazán tartózkodtam lent a kiképzésen. De amikor beszéltem velük nagyon nem tűntek halálos ellenségnek.
- Ugye itt mindenki egy stratégiával él kedves Floresta. - mondja negédes mosollyal Clois. - Te a kissé szemtelen és titokzatos lányt alakítod. És ők? Gondolod, hogy egy testvérpár nem azon van, hogy a másikat hazajuttassa. Gondolod, hogy ha a végén oda kerülne a sor nem ölnének meg téged szemrebbenés nélkül?
- Azt mondja két gyilkológéppel kötöttünk szövetséget? - meredek rá döbbenten.
- Láttam a bemutatójukat. - biccent felém és még egy grimaszt is fűz hozzá. - A gyilkoló gép nem megfelelő szó rá. Az a lány úgy használja a buzogányt, mintha egy robot lenne. Három bábut egy szívdobbanásnyi idő alatt kaszabolt szét. A fiú nem csak a csapdákkal bánik percízen, de a kardokkal is. Nem csoda amilyen szüleik vannak.
- Miért kik a szüleik?
- Édesem hol jártál te a forradalom alatt. Igaz kegyelmet kaptak, de nem maradhatott minden bosszú nélkül. Elvégre is a szüleik szervezték a Kapitólium elleni támadást. Ők tervezték el másodpercre pontosan.
- Azt mondja, hogy megfognak ölni minket?
- Egyet biztosan javasolnék, ne hagyjátok őket magukra őrség idején. - megszólal egy gong amitől a hideg futkorászik a hátamon. Majd egy gépies hang közli, hogy lépjünk be a csőbe.
- Mi ez a cső? - nézek Cloisra ilyedten.
- Az Arénába fog fellökni téged. - majd betuszkol és rám ereszkedik egy hangszigetelő üveg. Clois valamit még el akar mondani, de nem hallom. A karjára mutogat mintha egy óra lenne. Idő! És valami olyasmit, hogy ne mozduljak. De mit akar ezzel? Majd elkezd a cső emelkedni. A gyomrom liftezik a szédületes sebességtől, még szerencse, hogy nem ettem egy falatot sem ma.
A cső egy romokkal teli területre dob ki engem. Körülöttem a többi kiválasztott. Mellettem jobbra Melinda, balra Erick. Tőlem balra öt gömbbel odébb megpillantom Louist. Majd tőlem jobbra szintén őt gömbbel a hármas lány vicsorog. Előre meredek, egy romváros az egész Aréna. Sokfelé veszek észre tátongó mélységet. Előttem minden bizonnyal a Bőségszaru magasodik a tetején egy visszaszámláló amin a 60-as szám áll, de még nem indult el. A szaruban rengeteg fegyver van de más tárgyak is vannak szétszórva a szaru körül. Ahogy jobban szemügyre veszem minél közelebb van a szaru szájához annál értékesebb. A szaruban látok fegyvereket és igen vizet és élelmet is. Majd mikor a szaru mögé nézek legszívesebben sikítanék. Ugyanis ez az istenverte romváros nem máson, mint egy vulkánon áll.
- Hölgyeim és uraim! - hallatszik ugyanaz a gépi hang. - Kezdődjék hát az első Éhezők Viadala!
A számláló most indult el. Senki nem tudja mit kéne tennie. De ekkor beugrik Clois és amint a kezével órát mutat és azt, hogy maradjak nyugton. Így nem merek megmozdulni.
Pár pillanat múlva a tőlem jobbra álló a harmadik körzetbeli lány elindul majd egy hatalmas robbanás rázza meg a földet és félek, hogy én is leesek az emelvényről. Majd újra megszólal ugyanaz a gépi hang, de előbb mintha ágyú dörgés hasítana bele a tájba.
- Jó tanács. Ne lépjetek le az emelvényről mielőtt letelik az idő. Mert úgy végzitek mint ez a kiesett versenyző. - a számláló az ötvenesen áll, de hirtelen újra indítják. Tehát van egy percem, hogy eldöntsem mit fogok csinálni. És mindeközben hálát rebegek Cloisnak, hogy az idővel felhívta a figyelmemet, hogy aki türelmes tovább él az Arénában.