12.rész Aréna

Amikor vége lett az interjúknak minden kiválasztott lesétált a színpadról és a kísérőjéhez ment.
Louis már rég a nőci mellett állt amikor valaki rám ugrott hátulról.
Én reflexből a karja után nyúltam és kicsavartam annak a bizonyos személynek a kezét.
-Hé! Megörültél?-visít Melinda, mire ijedten elengedem.
-Minek ugrasz rám?-meredek rá kérdően.
-Minek csavarod ki a kezem?-kontrázik, majd sokat sejtően rám mosolyog.
-Louis és te.-vigyorog mire meg forgatom a szemem.
-Igen Melinda.Louis és én.-erősítem meg, mire belém karol.
-Tudtam én!-nevet fel-De akkor mi volt az az interjú Loussal?-néz rám felhúzott szemöldökkel.-"Hát nem is tudom...ahogy megnézem a nézőket szép lányok is vannak."-idézi körzettársam szavait amitől megfeszülnek az izmaim.
-A hülye cicababa "megtiltotta", hogy bármit is eláruljunk a kapcsolatunkról....-fújtatom idegesen.
-Mi lesz az Arénába? Ott is rejtegetni fogjátok?-kérdezi.
-Nem tudom....semmit se tudok...-sóhajtok fel, majd a nőcire néztem aki szúrósan méregetett-Jobb lesz ha megyek mert különben ez szét tép.-mondom majd rámosolygok Melindára és a csapatom felé kezdek futni (amennyire lehet egy tűsarkúba futni...).
-Na végre! Azt hittem már sose jössz ide!-horkant fel a cicababa,én csak egy vállrándítással válaszoltam.-Gyerünk! Fontos megbeszélni valónk van!-mondja és a folyosó felé kezd lökdösni minket majd belép a liftbe és megnyomja a hetes gombot.
-Na! Jöttök?!-méreget minket, Louissal egyszerre sóhajtottunk fel majd beléptünk a liftbe...


Ahogy felértünk a lakosztályunkba én ledobtam magam a kanapéra, és leszedtem a magassarkút a lábamról ami már kezdte elszorítani a lábujjaimat....
-Louis ülj le!-néz szigorúan körzettársamra aki már le is  vette az ingét és épp valami sonkát tömött a szájába.Úgy látszik megéhezett az interjúk során....-Ne gusztustalanodj!-ordít piros fejjel a nőci mire Louis csak megforgatja a szemét majd oda ballag hozzám és leül mellém.
-Most nagyon figyeljetek rám, és ne szóljatok bele a mondandómba!-néz ránk komolyan.
Vet egy nagy levegőt majd egyenesen a szemünkbe nézett.
-Holnap mentek a viadalra.-mondja ki egy szuszra.
A testem lefagy az agyam próbálja felfogni amit előbb hallott.
Holnap.Az arénában.
Louis teste megfeszül mellettem.
-Ne! Ez nem lehet!-suttogom magam elé-Miért nem szólt hamarabb!?-ordítom a nőnek.
-Nem mindegy, hogy mikor tudjátok meg?! Úgy is mennetek kell!-mondja ki a fájdalmas igazságot.
-Nem! Rohadtul nem mindegy!-üvöltöm.-Fel tudtam volna rá készülni ha előbb mondod!-nézek a kísérőmre.
-Mire?!-mered rám kérdően a nőci.
-Arra, hogy holnap már lehet, hogy halott leszek!-mondom jég fagyasztó hangon.
-Ha így indulsz neki, "hogy úgy is meghalok" akkor semmi esélyed sincs! Bíz magadban!-áll fel és egyenesen a szemembe néz.
-Te könnyen beszélsz! Nem neked kell majd az életedért küzdened, össze zárva olyanokkal akiknek legszebb vágya az, hogy halottnak lássanak!-üvöltöm és megindulok a nő felé-Nem tud semmit, de még is úgy tesz mintha ő mindent értene!-nézek szikrázó szemekkel a kapitoliumira-Menj te erre a rohadt viadalra ami csak azért van, hogy az ilyeneket mint te azzal szórakozanak, hogy a mi halálunkat nézik végig kacagva!-a kezem ökölbe zártam és a kisérőnkre meredtem aki most méllyen szemembe nézett.
-Floresta, nyugodj le!-mondja halkan de magabiztosan.
-Én ezt nem bírom....-suttogom és lerogyok a kanapéra.-Miért csinálják ezt?-temetem az arcom a kezembe.-Miért?-most már azt a kis reményt is elveszítettem amim volt...
Meg fogok halni.
-Egyedül hagylak titeknek.-mondja a nőci majd kitipeg.
-Hé Flo...-hajol hozzám Louis de én még mindig nem akartam felnézni-Néz rám kérlek!-a hangja tele volt fájdalommal.-Szörnyű így látni téged...-suttogja, lassan felemelem a fejem és Louis barna szemébe nézek.
-Louis....lehet, hogy holnap már halottak leszünk.-mondom halkan.
-Ne mond ezt Flo! Tudod, hogy nem igaz...-néz mélyen a szemembe.
-Miért ne lenne igaz? Bármi megtörténhet....-mondom mire felsóhajt.
-Meg fogod nyerni a viadalt Flo.-mondja egyszerűen majd ad egy csókot és a szobája felé sétál.
-Miért vagy te ebben olyan biztos?-kiáltok utána.
-Csak tudom!-mondja egy rejtélyes mosollyal majd belép a szobájába.
Csak bámultam magam elé és azért könyörögtem, hogy ez csak egy rossz állom legyen ....
Azon veszem észre magam, hogy eldőlök a kanapén és a plafon bámulom.
A fekete estélyi még mindig szorított és idegesített, hogy a sminktől ragad az arcom, de túl álmos voltam, hogy ilyenekkel törődjek így elaludtam....
Amikor felkeltem rajtam volt egy takaró és a nappali villany már le volt kapcsolva.
Az óra hajnali egyet mutatott.
Nehezen feltornáztam magam és a konyha felé vettem az irányt ugyanis nagyon éhes lettem.
Kivettem a hűtőből valami előre megcsinált szendvics és enni kezdtem.
Idő közben a rúzsom is lejött amit én egy fintorral konstatáltam mert a kajám is tele volt rúzs foltokkal...
-Mit csinálsz te itt?-néz rám a cicababa aki most smink nélkül van....komolyan mondom fel se ismertem.
-Semmit.-nyelem le az utolsó falatott majd felállok és a szobám felé veszem az irányt.
-Endora!-fordulok vissza hirtelen a kísérőmhöz.-Sajnálom amit az interjúk előtt mondtam....nem gondoltam komolyan.-mondom össze szorított szájjal.
-Semmi baj.Te meg ne haragudj, hogy rázúdítottam a viadalos dolgot.-mondja egy halvány mosollyal.
-Jó éjt!-mondom majd becsukom magam mögött az ajtót.
Fáradtan mostam le magamról a sminket és levettem az irtó kényelmetlen ruhám majd egy egyszerű mozdulattal ledobtam magam az ágyra és azon nyomban el is aludtam.
Amikor újra felkeltem már 7 óra volt.Gyorsan magamra kaptam valami ruhát és kiléptem a szobámból.
-De jó, hogy felkeltél! Mindjárt indulnotok kell!-mondja a cicababa aki megint agyon kent arcal pózol előttem...
-Hova?-akaratlanul is kicsúszik a számon ez a kérdés.
A nőci össze szorított szájjal nézett, mellette Louis a semmibe bámult.
-Hát persze! Az Arénába....-motyogom magam elé.
-Egyél valamit és utána indulunk is.-mondja mosolyogva (!) a cicababa.
-Legalább a kedvemért töröld le azt a vigyort a képedről.-szólók oda neki mire össze húzott szemekkel méregetett.
-Egyél valamit, aztán indulunk!-ismétli újra kimért hangon.
-Nem vagyok éhes.
-Akkor indulunk is!-tapsol egyet majd az ajtó felé kezd terelni.

Ahogy leértünk egy légpárnás várt ránk.
-Eddig kísérhetek benneteket.-mondja majd hosszan a szemünkbe néz.-Figyeljetek! Az aréna közepén egy bőségszaru található! Ott találtok ételt, fegyvereket és hasonlókat...valószínűleg az 1.,2. és akár a 3.,4. körzetiek ott fognak maradni.Próbáljatok elvenni valamit onnan....de ne kockáztassatok! Ha kell akkor meneküljetek, harcoljatok!-mondja és össze szorított szájjal néz ránk-Vigyázzatok magatokra! Hiszek bennetek!-mondja majd még egyszer ránk néz majd eltipeg.
Hosszan néztem Endora után.
-Menjünk!-fogja meg a kezem Louis és a légpárnás felé húz.-Ne félj! Nem lesz semmi baj!-mondja nyugtató hangon.
-Honnan veszed, hogy félek?-nézek rá mire elsőnek a szemembe néz majd a remegő lábaimra-Na jó...talán egy kicsit félek...-mondom majd még jobban megszorítom a kezét.
-Foglaljatok helyet!-mondja egy nő és minket elválasztva vezetett egy szék felé.
-Mi ez?-nézek kikerekedett szemekkel a nőre aki épp belém akart szúrni egy tűt.
-Nyomkövető.-válaszol majd cseppet se gyengéden belevágja a tűt a húsomba.

-Minek?!-kérdezem idegesen.
-Túl sok a kérdés kislány!-mondja.-Ez azért kell, hogy tudják hol vagy épp majd az arénába...viszont nem mindenhol működik....például én úgy tudom, hogy az Aréna vége fele már nem jó...-mondja eltűnődve.
-De csak védi valami az Arénát!-forgatom a szemem.
-Persze, egy bizonyos energiaburok....de az is gyengébb az aréna szélén.-mondja majd felsóhajt-De hát mindenben van hiba...főleg, hogy ez az első viadal.-mondja majd egy másik kiválasztotthoz tipeg.
-Az első és az utolsó is egyben...remélhetőleg.-motyogom magam elé.
Amikor minden kiválasztott megjött a légpárnás felszállt.
Irány az aréna....