7.rész Edzés

-Floresta Roth!-a kísérőm szeme szikrákat szórt felém.-Hogy képzeled ezt?!-sipítja, mire kiráz a hideg.
-Nem csináltam semmit!-védekezek kapásból
-Nem csináltál semmi?!?!-ismétli a szavaimat a stylistom kikerekedett szemekkel-Eltudod te képzelni mit tettél?!-ordítja, mire én kérdően néztem a nőre.
Most komolyan azért balhézik mert felkötöttem a hasamig az inget?!
-Hé Flo!-hallom meg Louis hangját aki  a stylistnak és a nőcinek háttal állt.
Villámló tekintettel meredtem rá.Az egész az ő hibája! Ha nem jön azzal a szuper ötletével, hogy átalakítsuk a ruhánkat akkor nem állnék egy dühös stylisttal és kísérővel szemben!
-Louis! Gyere csak!-mosolyodok el mézes-mázasan mire ő gyanakodva néz rám.Nem volt sok ideje mérlegelni a dolgokat ugyanis a két kapitoliumi felé kapta a tekintetét.
-Mason! Most rögtön gyere ide!-üvölt a nőci, mire Louis csak feltett kezekkel, olyan "megadom magam" stílusban, lépett oda hozzám.
-Mi történt?-kérdezi Louis mire lehunytam a szemem és  felkészültem az újabb ordibálásra.
-Az történt kedves Louis, hogy az ÉN ruhámat átalakítva mentetek el a szekérrel, ezzel ENGEM megszégyenítve!!! Szerintetek mit fognak gondolni rólam a stylisztok?!-mered ránk a stylist, mivel semelyikőnk nem válaszolt folytatta a mondókáját-Azt fogják hinni, hogy félmeztelenül küldöm a körzeteket a bevonulásra! Még is milyen ízléstelen a hasig kigombolt és a mellig felkötött ing?!?!-sose gondoltam volna, hogy egy ilyen kis cuki-muki kapitoliumi tud ilyen csúnyán nézni...
-Mi csak felújítottuk az öltözékünket....ettől még nem dől össze a világ...-mondja Louis mire kikerekedett szemekkel meredtem rá.
Hát nem látja, hogy milyen ideges a nő?! Ha így folytatja akkor szét tép minket ez a 150 centis kapitoliumi...
-Hogy mersz vissza beszélni Mason?!-csípőre tett kézzel nézet körzet társamra a nőci-Fogd vissza magad, mert már elegem van ebből a viselkedésből!-teszi hozzá szúrós szemmel, majd biccent egyet a stylist felé-Nyugodtan elmehet!Én még elbeszélgetek velük!-mondja, mire a nő még egy gyilkos pillantást küldött felénk majd elment, ezzel egyedül hagyva minket a nőcivel.
-Ide figyeljetek drágaságaim! Vagy viselkedtek vagy nem fogtok élve az Arénába jutni!-sziszegi a fogai között.
Dermedten néztem a nőre, nem mertem a szemébe nézni és kirázott a hideg....
Újra a halálommal fenyegetőzik.
Mellettem Louis teste megmerevedik.
-Mit mondott?!-a hangja keményen csengett, talán sose hallottam még ilyen komolyan beszélni.
-Jól hallottad Mason!-válaszol gúnyosan a kísérőnk.
-Szerintem én hamarabb megölném mint ön engem!-lép közelebb a kapitoliumihoz Louis.
Vissza tartott levegővel figyeltem ezt a kis jelenetet.
-Ismételd el még egyszer amit mondtál és kapsz egy golyót a fejedbe Mason!-a nőci szeme elsötétül és látszott, hogy nem viccel.
Louis épp kinyitotta volna a száját amikor én vissza rántottam.
-Ne csinálj olyat amit később megbánsz!-sziszegem neki, mire a nőci elégedetten bólint.
-Okos döntés!-mondja-Holnap edzés! Készüljetek fel!-fordít hátat nekünk-Ne feledjétek! Semmi szabály szegés drágaságaim!-teszi még hozzá gyorsan majd eltipeg a magassarkújában.
Össze húzott szemekkel meredtem a nőcire.
-Megölöm ezt a tyúkot!-Louis hangjában érződött az idegesség.-Komolyan mondom ha nem állítasz meg akkor simán neki ugrok!-dühöng tovább mire  gyorsan témát váltok.
-A 8-asokkal már szövetségesek vagyunk!-látszott, hogy a körzettársam elsőnek nem veszi az adást de utána észhez tér:
-Ja, láttam, hogy beszéltél a sráccal
-Te meg flörtöltél a csajjal!-válaszolok kapásból, mire csak sóhajtva néz rám.
-Kevesebb mint fél napja kötöttük azt a megállapodást, hogy nem leszel féltékeny....-mondja a szemembe nézve.
-Nem vagyok féltékeny Louis! -mondom a fogaim között mire elneveti magát.
-Ilyenkor olyan cuki vagy!-nevet és átkarolja a vállam.
Pislogás nélkül meredtem rá.
-Hülye.-mondom egyszerűen és lesöpröm a kezét rólam majd hátat fordítva neki a lift felé fordultam.
Még hallottam Louist aki még mindig röhög de ahogy beléptem a liftbe minden elcsendesült.
Kivéve a hasam ami jelezte, hogy már jó lenne enni is....

Ahogy felértem a lakosztályunkba rávetettem magam a hűtőszekrényre és a legelső dolgot amit találtam betömtem a számba.
A nap további része  halál unalom volt, mivel nem volt mit csinálnom hamar aludni mentem.
Persze ez nem azt jelenti, hogy aludni is tudtam....az agyam egy pillanatra se állt le.Mindig volt valami amin tudtam gondolkozni és ami nem hagyott megnyugodni....Mint például az edzés...

Reggel korgó gyomorral keltem, így a legelső dolgom a reggeli volt.
A konyhába már ott volt a nőci aki ép a körmét lakozta-Jézusom...-és Louis aki a tányérban nézegette magát és próbálta beállítani a haját-még nagyobb Jézusom...-oda lépkedtem az asztalhoz és elvettem egy almát.
-Siessetek! Mindjárt mennetek kell az edzésre!-néz fel a nőci mire én csak vállat vonok.
-Miért is kell nekünk edzeni?-kérdezi Louis.
-Majd ott mindent elmondanak!-válaszol a cicababa majd felállt-Öltözetek! 10 perc múlva már ott kell lennetek!-mondja majd kitipeg.
Sóhajtva mentem vissza a szobámba.
Az ágyamon már ott volt a ruha amit gyorsan magamra húztam.
Egy fekete ujjatlan póló ami, számomra, már túlságosan is a testemre simult és egy cicagatya.
-Jössz már?!-ordít Louis mire kilépek az ajtón.Ő rajta is  nagyjából ilyen ruha volt csak neki egy kicsit bővebb fazonú póló és, értelem szerűen, nem cicagatya volt rajta hanem valami halásznadrág (?) féle dolog...
Beszálltunk a liftbe majd egyenesen a felkészítőterembe mentünk....Ahogy kinyílt az ajtó a többi kiválasztottal találtam szembe magam akik tornasor szerűen álltak egymás mellett.
-Álljanak be a sorba!-ordítja az én ízlésem szerint egy túl izmos nő.
Ahogy beálltam a hatosok elé észrevettem, hogy már csak mi hiányoztunk ebből a bizonyos sorból.
-Most, hogy mindenki itt van-küld felém és Louis felé egy pillantást-kezdetét veszi az edzés!-mondja.-Aki élve akar kijutni az Arénából annak ajánlom, hogy  komolyan vegye az edzéseket.-néz végig a kiválasztottakon-A pontozásra fogtok itt felkészülni!-folytatja mire kérdően nézek rá....Milyen pontozás?!-A pontozáson be kell mutatnotok, hogy mit tudtok! A tudásotok szerint fognak pontozni titeket 1-től 12-ig!-ahogy kimondta ezt a mondatot görcsbe rándult a gyomrom...-Ezek a pontok akár életmentők is lehetnek ugyanis a pontok alapján lesznek támogatóitok!-mondja.-Egyszerű a dolog! Minél több a pontod, ezáltal a támogatóid, annál több esélyed van a túléléshez.-beleharaptam az ajkamba és legszívesebben kifutottam volna a világból.
Nem akarok elmenni ebbe a rohadt Arénába! Hagyjanak békén a hülye pontjaikkal meg a támogatókkal!
-Vannak állomások ahol megtanulhatjátok a fegyverek használatát és egyéb dolgokat!-mondja majd még egyszer végig néz rajtunk majd elordít magát-Kezdődhet az edzés hölgyeim és uraim!
A hivatásosok rögtön a fegyverek felé futottak és már is elkezdték legyilkolni a bábukat....még bele gondolni is rossz volt, hogy pár nap múlva én leszek a babú helyében...
Már Louis is a tűz gyújtást próbálgatta, csak én álltam a terem közepén.
Minden állomásnál volt valaki, csak a kötélmászásnál nem...
Bár elég röhejesen hangzott, hogy miközben a többiek épp szét tépnek egy bábut fegyverekkel én kötelet mászok de ez volt az a dolog amiben legalább jó voltam.
Oda mentem a kötelekhez és rögtön láb nélkül kezdtem mászni.
Éreztem, hogy az izmaim nem örülnek ennek a hirtelen megerőltetésnek, de ebben a pillanatban ez érdekel a legkevésbé.

Már épp a 10. kötelet másztam volna amikor valaki vissza rántott a vállamnál fogva.
-Elegem van a szépfiúból!-néz rám szikrázó szemekkel Erick.
-Neked is szia!-mondom szem forgatva.
-Állítsd le a csávót!-a hanga idegesen csengett.
-Nem állítom le! Mi vagyok én?! Az anyja?!-fújtatom idegesen.
-Ha nem te akkor én fogom!-mondja mire elhúzom a számat.
Oké nem vagyok oda Louisért.... de még neki se kívánom Erick "szállj-le-a-zugomról-te-rohadék" féle kitörését...
Sóhajtva fordultam Louis felé.
Lesokkolt az amit láttam....kedves körzettársam ép lesmárolni készült Melindát!
-Megölöm!-suttogom magamba.A harag átjárta a testemet ha arra gondolok, hogy egy napja ugyanezt csinálta velem is.
-Szed már le a húgomról!-sziszeg mellettem Erick mire felé kaptam a tekintetem.
-Olyan aranyos vagy!-hallom meg Louist aki Melinda arcába mászva vigyorgott mire teljesen elpattan az agyam.
Ericket magamhoz rántva öleltem át.
A kívánt hatást elértem.
Louis kikerekedett szemekkel meredt rám és Erickre.
A nyolcas fiú teljesen lefagyva vette tudomásul, hogy most ép őt ölelgetem.
-Te meg mit csinálsz?!-hallom meg Louis hangját mire vigyorogva fordultam felé.
-Erick olyan aranyos!-ismétlem azt amit pár pillanattal ezelőtt  Louis mondott Melindának,mire ő csak össze húzott szemekkel meredt rám.
-Féltékeny!-mondja Louis.
-Nőcsábász!-válaszolok csípőből.
-Megmagyaráznátok, hogy mi történt?!-kérdezi Erick kérdő tekintettel.
Elhúztam a számat.
-Ööö....semmi!-nevetek fel mint valami hülye gyerek.
-Semmi?! Épp a szemem előtt ölelgeted agyon a bátyám!-fordul felém Melinda.
-Mi ütött beléd?!-kérdezi újra Erick, mire három kérdő tekintettel találtam szembe magam.
Erickével aki nem értette, hogy miért ölelgettem, Melindájéval aki azt nem értette, hogy mi lehet köztem és a bátyja közt ha így ölelgetem...Meg persze ott volt Louis aki...akinek fogalma nincs, hogy mit nem értet de ő is kérdően nézet rám...
Próbáltam a legkisebbre össze húzni magam és közben az agyamba egy bazi nagy kérdőjel volt....Hogy  a tökömbe fogom ez kimagyarázni!!!??