Felhúzott szemöldökkel meredtem Louisra.
-Ezt még te se gondolod komolyan!-nevetek fel kínosan, hiszen annak az esélye, hogy élve kerüljek ki az arénából nagyjából a nullával egyenlő...
-Megnyerheted Flo!Jó esélyekkel indulsz!-néz mélyen a szemembe.
-Jó esélyekkel?!-horkantok fel.-Igen,tudok kötelet mászni és abban is jó vagyok, hogy szét veressem magam egy hivatásossal!-mondom.-Eddig tényleg jók az esélyeim a nyeréshez! Igazad van!-nézek Louisra gúnyosan.
-Minden meg van benned ami kell az embereknek! Bátor vagy, mert nem engedted, hogy jelentkeznek helyetted!Tudsz bánni a fegyverrel, ezt a pontjaid is mutatják, illetve pimasz és szemtelen vagy ami mindenkinek bejön!-mondja.-Meg persze egy bombázó vagy ami hidd el nem árt ha támogatókról van szó!-teszi hozzá egy pimasz vigyorral.
Pislogás nélkül meredtem rá.
-Ezek a dolgok mind elmondhatok rólad is!-nézek rá csípőre tett kézzel-Bátor,jó harcos, sármos és tipikus pasi aki bejön a nőknek!-mondom csípősen.-De tudod mi a különbség köztünk Drága Louis?!-nézek rá össze húzott szemmel mire ő csak kérdően néz rám.
-Hogy te kihasználod a szépségedet és azt, hogy döglenek érted a nők! Van egy olyan érzésem, hogy könnyű lesz támogatókat szerezni! Mássz rá az összes nőre és már is lesz pár támogatónk!-a szemem szikrákat szórt- Az úgy is olyan jól megy neked!-üvöltöm.-Rohadtul elegem van belőled! Abból, hogy minden csajt elcsábítasz!-fújtatom idegesen.-Egyszerűen nem bírom megérteni! Mond már el nekem, hogy miért csinálod ez?!-nézek Louis szemébe.
Pár pillanatig csak egymást vizalatjuk, majd körzettársam halkan megszólal.
-Azért mert az a valaki aki igazán tetszik magasról szarik rám.-mondja egy szomorkás mosollyal mire vissza tartott levegővel néztem Louisra.
-Ki az a valaki?-nézek rá óvatosan.
-Nézzük csak...barna szeme van és barna vállig érő haja....Ja és persze egy bombázó!-néz rám azzal a tipikus csábító mosolyával amitől teljesen elpirultam.
Jézusom.....ez most komolyan rólam beszél?!?!
-Biztos vagy benne, hogy ez a lány téged "leszar"?-kérdezem egy mosollyal, mire közelebb lép hozzám.
-Mond meg te!-vigyorog.
-Hát...lehet, hogy a lánynak bejössz....De ez a bizonyos lány, honnan tudhatja, hogy megint csak egy lesz a sok közül vagy tényleg érzel valamit iránta?-nézek Louisra felhúzott szemöldökkel.
-Hidd el, ha te is csak az egyik lennél a sok közül akkor már rég lesmároltalak volna és nem hallgattam volna végig a hablatyolásod.-mondja egy pimasz vigyorral.
Bár próbáltam vigyorogni de nem ment.
Basszus! A pasi akivel agyon szívattuk egymást most bejelenti, legalábbis célozgat rá, hogy bejövök neki....és még azt se mondhatom, hogy engem hidegen hagy...
-Na jó!Az a bizonyos lány már rohadtul össze van zavarodva úgyhogy mond meg neki egyértelműen, hogy mit is érzel iránta!-mondom egy sóhajjal és mélyen Louis szemébe néztem aki egy féloldalas mosolyra húzta a száját.
-Szeretlek, Floresta Roth!-mondja ki.
Úristen! Meghalok! Louis szeret!
Egy hatalmas mosollyal meredtem a körzettársamra.
Csak most jöttem rá, hogy ez volt az a mondat amit mindig is akartam hallani Louis szájából.
Közelebb léptem hozzá és magamhoz húztam.
-Szóval a nagy nőcsábásznak tetszek?Jó sokan utálni fognak ezért!-mondom vigyorogva.
-Igen, úgyhogy élvezd ki a helyzetet addig ameddig nem jön újra egy csapat hivatásos szét verni téged!-vigyorog.
-Mondja ezt az akinek egy bazi nagy lila folt van a szeme alatt!-vágok egy grimaszt.
-Hasonlítsuk össze a helyzetünket....neked az egyik lábadba belőletek a másik zúzódott, illetve ha a cicababa nem adnak teákat meg gyógyszereket a gyomrodra még egy falat kenyeret se tudnál enni....-mondja nevetve, de a szeméből aggodalom vehető ki.-Nekem meg van egy lila foltom ami pár nap múlva eltűnik.-mondja mosolyogva.
Unottan hallgattam végig a mondókáját.
-Te mindig ennyit beszélsz?-kérdezem nevetve.
-Zavar? Akkor hallgattass el!-vigyorog szemtelenül a képembe.
Pár pillanatig csak néztük egymást.
-Te akartad Louis!-nézek rá féloldalas mosollyal majd közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam.
Látszott rajta, hogy meglepődött, de aztán átkarolt és még jobban magához húzott.
-Floresta és Louis!-visítja egy ismerős hang, mire kipattantak a szemeim és eltolom magamtól körzettársam, de nem voltam elég gyors ugyanis ez a hárpia kikerekedett szemekkel meredt ránk.
-Ti meg mit csináltok!?-ordít ránk.
-Nem elég egyértelmű?!-nézek a nőre.
Basszus két 17 éves egymásba gabalyodva vajon mit csinálhat?!
-Te csak ne szemtelenkedj Floresta!-néz rám szikrázó szemekkel.-Még is hogy fogod eljátszani a nőcsábász szerepét ha közben szerelmes vagy kedves Louis?!-mered Lousra.
Kikerekedett szemekkel néztem a nőre.
Ez most komoly?!?! Tényleg azért aggódik, hogy Louis eltudja majd játszani a szerepét vagy nem?!
-Most rögtön felejtsétek el egymást!-néz szúrósan ránk.
Nem akartam hinni a fülemnek! Ez a nő tiszta hülye!
Louis is épp tiltakozni akart volna, de én megelőztem.
-Te teljesen hülye vagy?!Foglalkozz a többi ilyen fajtával mint te, de minket hagyj békén! Majd biztos azért fogjuk "elfelejteni egymást" mert egy kapitoliumi kurva ezt mondta!-ordítom magamból teljesen kikelve-Mit gondolsz ki vagy te, hogy megmond mit csináljunk?!-a szemeim szikrákat szórtak a cicababa felé.
-Hogy mit mondtál?!-a hangja hidegen csengett.-Kapitoliumi kurva?!-ismétli el a szavaim jég fagyasztóan.
Jó...lehet, hogy egy kicsit durva voltam...
-Te, egy kis 17 éves kiválasztott ne merészelj így beszélni hozzám! Mert különben rossz vége lesz! Nagyon rossz.-néz rám kimért hangon.-Ha még egyszer meglátom, hogy együtt vagytok nagy balhét fogok rendezni, és teszek róla, hogy többet ne lássátok egymást!-sziszegi a fogai között.
-Azt csinál amit akar!-mondom gúnyosan, Louis a kezem után nyúl és megszorítja.
Gondolom ezzel azt akarta üzeni, hogy most már befoghatnám...
-Mind ketten menjetek a stilysthoz.Mindjárt kezdődnek az interjúk.-mondja.-Ne feledjétek:titokzatos és nőcsábász! -néz végig rajtunk össze húzott szemekkel majd eltipeg a szemünk elől.
-Megölöm! -nézek Louisra.
-Hé Flo, nyugi!-mosolyog.
-Nyugi?! Hallottad, hogy mit mondott?!-nézek idegesen a körzettársamra.
-Igen hallottam, de pont nem érdekel a véleménye.-mosolyog.
-Szóval nem akarsz "elfelejteni"?-sandítok rá, mire nevetve átkarol.
-Nem Flo, nem akarlak!-vigyorog mire én is elmosolyodom.-De most már menjünk a stylisthoz!-mondja mire bólintok.
-Jézusom! Már megint, hogy nézel ki?!-teszi a szája elé a kezét az egyik felkészítőm.
-Hát jobban mint te!-nézek egy fintorral a babarózsaszín hajkoronájára...
-Istenem! Neveletlen kölyök!-pufog majd leránt egy székre és elkezd minden felől sikálni.
-Hallottam össze jöttetek Louissal!-nyávog az egyik mire unottan néztem rá.
-Ha ti is azzal akartok jönni, hogy felejtsük el egymást akkor már most szólok, hogy nem érdekel!-nézek rá.
-Szerintem aranyosak vagytok....-mondja majd végig mér -Bá nem tudom mi tetszik neki benned....-teszi hozzá mire ajándékozok neki egy utálat teli pillantást amitől elhalkul és tovább sikálja a körmöm.
-Kész is lennénk!-mondja a nő.-Gyere megmutatjuk a ruhádat.-húz maga után.
-Öröm téged újra látni!-"köszönt" stilystom mire csak vágok egy grimaszt.
-Egy egyszerű darabot választottam neked, hogy még véletlenül se próbáld átalakítani!-néz rám szúrósan.-Vedd fel!-utasít és felém dob egy ruhát.
Egy fekete estélyi volt ami az egész lábamat eltakarta és a testemre simult.Kiegészítőnek egy gyémánt fülbevalót aggattak rám illetve egy tősarkút ami elég instabilnak látszott.
-Remélem elégedett vagy, és nem fogod újra átszabni, kedves Floresta!-néz rám stilystom mire csak megforgatom a szemem ami most kifejezetten ki volt emelve mert egy füstös smink volt rajta.
-Ha nem akarsz elkésni akkor már indulj el!-szól rám, majd kilökdös az ajtón ahol már ott van a cicababa és Louis.
-Na végre!-fortyog a nőci majd a színpad felé kezd vezetni minket ahol lesznek az interjúk.
-Azta rohadt!-lép mellém körzettársam és átfogja a csípőm -Gyönyörű vagy!-vigyorog, mire csak vállat vonok.
-Már megszoktam!-mondom és hátra vetett hajjal rákacsintok Louisra majd az arcát látva elröhögöm magam.-Csak vicceltem!-nevetek.
Hirtelen megállt előttünk a kapitoliumi így nem sok hiányzott, hogy lefejeljem a hátát.
-Ide értünk!-mondja.-Senkinek se szabad rájönni, hogy ti együtt vagytok! Érthető?!-néz méllyen a szemembe mire nagy nehezen bólintok és elengedem Louist.-Titokzatos, nőcsábász.-mondja majd ellép előlünk, mi pedig a színpadra sétálunk ahol egy függöny választ el a nézőktől.
Amikor minden kiválasztott itt volt és mindenki elfoglalta a helyét felcsendül a Kapitolium himnusza.
-Köszöntök minden kedves nézőt az 1. Éhezők viadala interjúinál!-hallatszik egy férfi hang.-Most megismerhetik a kiválasztottakat és a személyiségük alapján akár a támogatói is lehetnek!-folytatja a fickó.-De nem is beszélek ennyit! Lássuk is a kiválasztottakat!-üvölti.
A minket takaró függöny eltűnik és ezzel a meglátom az embereket akik most ujjongva néztek végig rajtunk.
-Ne is húzzuk az időt! Jöjjön az első körzet férfi kiválasztottja!-kiáltja a férfi akinek hosszú (!) lila (!!) haja volt...
Kilép az egyes fiú, látszott, hogy nagyon próbálkoztak elrejteni sminkkel a sebeit de nem nagyon sikerült...
-Hello Marck!-néz a fiúra aki helyett foglalt a bőrkanapén.
-Szia!
-Mi történt az arcoddal?-kíváncsiskodik a férfi.
-Leestem a lépcsőn.-mondja nevetve a hivatásos.
Hát persze! Hülye lenne nem hazudni...hiszen, hogy jönne ki az ha egy első körzeti gyereket meg tudna verni egy hetedik körzeti?!
Ez után a kérdés után már semmi különös nem volt így unottan hallgattam végig a hivatásosok dumáját akik már túlságosan is jól játszották a beképzelt majmokat.
-Lejárt az idő!-szól a férfi a hatos lányra aki vissza ül a helyére.-Következő kiválasztotunk nem más mint Louis!-mosolyog a fiú felé aki mellettem egy nagy levegőt vesz majd gyorsan felém fordul.
-Figyelj Flo! Amit mondani fogok az mint hazugság! Ne vedd komolyan!-mondja és már fel is állt majd egy műmosolya kisétál a férfihez.
-Szia!-köszönti a férfi -Látom te se vagy hibátlan formában!-célozgat a lila foltra ami Louis arcán van.
-Igen, én is elestem a lépcsőn.-mondja gúnyosan.-De sebaj! Így is bejövök a csajoknak!-vigyorog mire a közönség felnevet.
-Aha, szóval szerinted az ideálja vagy a nők nagy részének?-kérdezi mosolyogva a férfi.
-Hát figyelj...Szuper test, szuper személyiség, elragadó szépség.Mi kell még?-kacsint a nézőkre mire azok olvadozva nevetnek fel.
Jézusom....
-Mond, most ki a kiszemelted?-néz a körzettársamra a férfi.
-Hmm...nem is tudom...Most ahogy így végig nézek a közönségen igazán szép lányok is vannak!-nevet fel édesen, össze húzott szemekkel meredtem Louisra.
Most már értem miért mondta, hogy ne vegyem komolyan amit mond....
-Na Louis, mindjárt lejár az idő úgyhogy megkérdezem azt amit minden kiválasztottol:Szerinted mennyi esélyed van a nyeréshez?
-Sok.-mondja a társam majd egyenesen a kamerákba néz-De ez a támogatóktól is függ...nézzenek rám!-mutat magára.-Ne hagyják, hogy egy ilyen ember meghaljon!-nevet fel majd kacsint egyet a kamerába.
-Köszönjük Louis, sok szerencsét a viadalhoz!-mosolyog a férfi, majd egy kis papíra néz és elordítja magát.
-Most köszöntsék nagy szeretettel Florestát a hetedik körzet női kiválasztottját!
Nagy levegőt vettem és azzal a tipikus titokzatos mosollyal kezdtem a fotel felé sétálni.
Útközben találkozott a tekintetünk Louissal aki bátorítóan rám mosolygott.
-Szia Floresta! Gyönyörű vagy!-mosolyog a lila hajú srác.
-Köszönöm.
-Na és hogy tetszik a Kapitolium?-kérdezi érdeklődve.
Magamban elfojtottam egy fintort majd bűbájos mosollyal néztem a férfire.
-Gyönyörű! Igazán büszkék lehetnek az otthonukra!-nézek végig az embereken akik mosolyogva bólogatnak.
-Ooo ennek nagyon örülök!A másik dolog ami érdekelne...mit csináltál a pontozáson, hogy 9 pontra értékeltek?-néz rám kíváncsian.
-Az igazat megalva én se tudom...Teljesen meglepődtem.-mondom egy féloldalas mosollyal.
-A pletykákon is ennyire meglepődtél?-tereli a témát a férfi.
-Milyen pletykák?-tetettem a hülyét.
-Úgy hallottam, hogy egy kis verekedés volt közted és Marck között.-mondja össze kulcsolt kezekkel.
-Jó tudni!-nevetek fel.-Nem szabad a pletykáknak hinni.Semmi ilyesmi nem történt.-nézek a férfire.
Nem tudhatják meg, hogy szét vertek! Mert van egy olyan érzésem, hogy az ártana a hírnevemnek...khm...
-Na és mit mesélsz az Aratásról? Amikor nem engedted, hogy jelentkezzenek helyetted?-talál ki egy újabb témát.
Istenem! Sose fog lejárni ez a rohadt idő?!
-Küzdeni akarok! Nem fogom hagyni, hogy valaki más menjen helyettem.Nem leszek gyáva.Küzdeni fogok az életemért.-mondom magabiztosan.
-Úgy gondolod van esélyed a nyerésre?
-Bármi megtörténhet.-veszem fel a titokzatos álarcom.
-Köszönjük neked Floresta!-mosolyog a férfi-Távozhatsz!-néz rám én felállok és a nézőkre mosolygok akik most lelkesen tapsolnak.
Ezen is túl vagyok...
2015. augusztus 8., szombat
15.rész Színjáték
Reggel elég nyűgösen keltem.
A játékmesterek úgy döntöttek, hogy estére egy szaunát csinálnak az arénából.
A többiek már rég felkeltek és össze vissza járkálva beszélgettek.
-Tessék! Edd meg és indulunk!-dob a kezembe egy kulacsot és pár darab kekszet Melinda.
Ahogy belenéztem a kulacsba kikerekedett a szemem.
Alig volt benne víz!
-Ez a kulacs tegnap még teli volt!-méregetem szúrósan a csapattársaim.
-Én aludtam!-teszi fel védekezően a kezét Melinda.
Számon kérően néztem Louisra.
-Mondtam Ericknek, hogy ne igyon annyit, de nem hallgatott rám...-mondja nagyokat pislogva.
-Floresta, rohadt meleg volt este! Muszáj volt innunk!-néz rám szabadkozva Erick de ezzel csak még jobban felidegesített.
Nem akartam balhézni...De hát nem értik, hogy mindenből tartalékolnunk kell?!
-Istenem....-dühöngök és elveszek egy táskát majd kipakolom a tartalmát.
-Te meg mit csinálsz?!-kérdezősködik Erick de én egy pillantásommal elhallgattattam.
-Ebben a táskában lesz az összes ivóvizünk és kajánk.-mondom majd a vállamra kapom-Nálam lesz.Így biztosak lehetünk abban, hogy senki sem fog egy éjszaka alatt félkulacs vizet meginni!-pillantok Erickre aki csak az ég felé emelte a szemét.-Induljunk!-mondom.
Úgy látszik tényleg elég csúnyán nézhettem előbb mert most senki se mert ellenszegülni, úgy követek mint valami szolgák...
Arra kezdek sétálni ahol este láttam a fényeket.
Viszont ahhoz át kell menni egy erdőn és utána még a vulkánon is .
-Biztos tudod, hogy hova mész?-sandít rám Louis mire én csak bólintok.
Mivel az erdő, számításaim szerint, eléggé az aréna szélén van, reménykedtem, hogy víz is lesz ott.
Amikor az erdőhöz értünk egy kis pihenő mellett döntöttünk.Ledobtam magam egy fa tövébe és az esélyeinket kezdtem mérlegelni.
Fegyverek szempontjából tökéletesen állunk, szinte mindenkinél van egy olyan fegyver amit jól tud használni.
Az ételek terén viszont már rosszabb a helyzet...csak nálam van egy kulacs (ami most már csak félig van tele....) és pár darab szárított hús és keksz...Bár Ericknél vannak kötelek és damilok a csapdákhoz,nem biztos, hogy tudunk velük majd vadászni.
Össze húzott szemekkel néztem körbe.Semmi zaj, madár csicsergés, vagy ágak zörrenése...Loussal egymásra néztünk és tudtuk, hogy valami nincs rendben ezzel az erdővel....
-Elbujtatok pár csapdát, mindjárt jövök.-mondja Erick majd sokat mondóan Melindára néz.
-A biztonság kedvéért én is vele tartok!-teszi hozzá.
-Maradjatok itt! Mindjárt jövünk!-mondja Erick és az erdőbe vetik magukat.
Rossz érzésem támadt...Eszembe jutottak a stilystom szavai és kezdtem gyanakodni, hogy ezek ketten nem véletlenül hagytak minket egyedül...
-Louis!-nézek a társamra aki most egy kicsit elaludt-Louis!-rázom meg mire kérdően rám néz.-Kövessük őket!-mondom.
-Kiket?!-morog álmosan mire csak felsóhajtottam.
-Erick és Melinda elment!-mondom, a szememmel az erdőt szemléltem.
-A rohadt éledbe!-pattan fel Louis és a tekintette felélénkül.-Azokban nem bízhatunk!-néz rám és a felkapkodta a fegyvereket.
Úgy látszik neki is mesélt a stilystja a két testvérről...
-Merre mentek?!-kérdezi idegesen.
-Arra.-mutatom az irányt mire megragad a csuklómnál fogva és a másik irányba kezd húzni.
-Louis!-rángatom a kezem de ő erősen fogta-Arra van a víz! Hova mész?!-rántom ki a kezem mire felém fordult.
-El kell menünk innen!-mondja majd újra megindul.
Oké, én se bíztam Erickbe és Melindába...de azért csak nem támadnának meg!
-Egy centit se mozdulok innen!-dühöngök.
Ahelyett, hogy válaszolt volna csak kikerekedett szemekkel nézett rám.
-Mi van?!-meredek rá értetlenül.
A következő pillanatban egy íjvesző áll bele pontosan a fejem mellett egy fatörzsbe.
Ijedten fordultam hátra.
A 2.Körzetből a lány egy kifeszített íjjal nézett vissza rám.Mellette Marck aki örült vigyorral nézegetett.
Vissza tartott levegővel néztem a két kiválasztottra.
Felemeltem az egyik baltám, láttam, hogy Louis is támadó állásba helyezkedik.
-Gyertek csak hetesék!-vigyorog a lány.
Mivel mi nem mozdultunk , ők úgy gondolták nekik muszáj lesz.
Márck felém rugaszkodott, a lány pedig egy íjveszőt lő Louisra.
Azt már nem láttam, hogy eltalálta-e a körzettársam mert az egyes fiú lekötötte a figyelmem.
Felé suhintottam a baltám de ő könnyen kitért előle és kigáncsolt.
Ahogy elestem a fegyverem kirepült a kezemből és mivel a másik baltám a táskámban volt egy kést húztam ki az övemből.
Felpattantam és farkasszemet néztem a fiúval.
-Az edzésen nem törhettem ki a nyakad...-gondolkodik hangosan-De ne félj....Most megteszem!-vigyorgott.
Eszembe jutottak a stylistom figyelmeztetései...Az egyes fiú a közelharcba jó, nem szabadna hagynom, hogy közel jöjjön hozzám de mivel nekem is csak egy kis töröm van, muszáj közelednem...
Ha hagyom, hogy ő támadjon először akkor nekem végem.
Az összes erőmet össze szedve ráugrottam.
Úgy látszik nem nagyon számított arra, hogy veszem a bátorságot és rátámadok mert nem védekezett....A késem az arcánál célba talált és egy szép nagy vágást hagyott maga után.
Marck szemébe megcsillant a harag.
Szinte hallottam a gondolatait:Szét téplek heteske!
Újra megprobáltam támadni, de ő (foggalmam nincs, hogy hogyan) de az egyik pillanatban előttem volt a másikban pedig mögöttem.
Pánikba esetten probáltam szabadulni de ő vissza rántott és egyenesen a vállamba szúrta a kést.
A testem magától esett előre, nem tudtam levegőt venni és remegtem a fájdalomtól ami a vállamba nyilalt.
Ő csak nevetve felhúzott a nyakamnál fogva.
Végem van.Egy hivatásos keze álltal fogok meghalni.
Hallottam Louis ordítását a hátam mögül és tudtam ő se áll jobban.
Szédülni kezdtem a levegő hiány miatt.
Össze húzott szemöldökkel hallom meg, hogy valaki fütyül.
Marck rám néz majd elenged és a kettes lány kezét megragadva elrohannak.
Térdelve kapkodtam a levegőt és fájdalmasan szorítottam a kezem a sebemre.
Louis ide sántikált, a combján egy hatalmas seb tátongott...Úgy lászik még is eltalálta az az íjvesző....
Miért mentek el?! Hiszen simán megölhetek volna....
A fák közül előbukkan Melinda és Erick.
Hirtelen össze állt bennem a kép... Tudták, hogy jönnek a hivatásosok, sőt..van egy olyan érzésem, hogy direkt küldték ránk őket...
Elönt a méreg, felpattanok és a testvérpár felé megyek akik tökéletesen játszák a semmit tudó "mi csak csapdákat csináltunk" szerepet.
Ericket egyenesen hason rúgom, de olyan erővel, hogy össze esik és kapkodja a levegőt.
Melinda kikerekedett szemekkel nézett rám.Nem hagytam, hogy megszólaljon, neki löktem egy fának és a torkához szorítottam a késem.
-A ti kezetek van benne!-ordítom-Milyen fura, hogy pont akkor mentek el amikor jönnek a hivatásosok!-forgatom a szemem-Esküszöm, hogy elvágom mind kettőtök torkát ha még egyszer megprobáltok átverni!-a szemeim szikrákat szórtak.
Érzem, hogy valaki teljes erőből megmarkolja a vállam és hátra ránt.
Felordítottam ahogy a sebemhez ért.
-Ne fenyeges meg minnket Floresta! Mert rossz vége lesz!-néz rám Erick, épp újra ráugrottam volna amikor Louis megragad a csípőmnél fogva és magához ránt.
-Majd este elvágjuk a torkukat.De most játszd a jó kislányt...mert még jól jöhetnek mint szövetségesek.-suttogja gyorsan a fülembe.
Össze szorított fogakkal néztem a két "szövetségesünkre".
Legszívesebben elvágtam volna a torkát mind kettőnek...de Louisnak igaza van...Jól jöhetnek még...
-Bocs.Csak ideges lettem...nem gondoltam bele, hogy mit csinálok.-mondom egy mű mosollyal.
Mind ketten bólintanak, de ahogy Erick szemébe nézek tudom, hogy ő is azt gondolja mint én....Ez a szövetség már csak egy színjáték lesz.Semmi több.
A játékmesterek úgy döntöttek, hogy estére egy szaunát csinálnak az arénából.
A többiek már rég felkeltek és össze vissza járkálva beszélgettek.
-Tessék! Edd meg és indulunk!-dob a kezembe egy kulacsot és pár darab kekszet Melinda.
Ahogy belenéztem a kulacsba kikerekedett a szemem.
Alig volt benne víz!
-Ez a kulacs tegnap még teli volt!-méregetem szúrósan a csapattársaim.
-Én aludtam!-teszi fel védekezően a kezét Melinda.
Számon kérően néztem Louisra.
-Mondtam Ericknek, hogy ne igyon annyit, de nem hallgatott rám...-mondja nagyokat pislogva.
-Floresta, rohadt meleg volt este! Muszáj volt innunk!-néz rám szabadkozva Erick de ezzel csak még jobban felidegesített.
Nem akartam balhézni...De hát nem értik, hogy mindenből tartalékolnunk kell?!
-Istenem....-dühöngök és elveszek egy táskát majd kipakolom a tartalmát.
-Te meg mit csinálsz?!-kérdezősködik Erick de én egy pillantásommal elhallgattattam.
-Ebben a táskában lesz az összes ivóvizünk és kajánk.-mondom majd a vállamra kapom-Nálam lesz.Így biztosak lehetünk abban, hogy senki sem fog egy éjszaka alatt félkulacs vizet meginni!-pillantok Erickre aki csak az ég felé emelte a szemét.-Induljunk!-mondom.
Úgy látszik tényleg elég csúnyán nézhettem előbb mert most senki se mert ellenszegülni, úgy követek mint valami szolgák...
Arra kezdek sétálni ahol este láttam a fényeket.
Viszont ahhoz át kell menni egy erdőn és utána még a vulkánon is .
-Biztos tudod, hogy hova mész?-sandít rám Louis mire én csak bólintok.
Mivel az erdő, számításaim szerint, eléggé az aréna szélén van, reménykedtem, hogy víz is lesz ott.
Amikor az erdőhöz értünk egy kis pihenő mellett döntöttünk.Ledobtam magam egy fa tövébe és az esélyeinket kezdtem mérlegelni.
Fegyverek szempontjából tökéletesen állunk, szinte mindenkinél van egy olyan fegyver amit jól tud használni.
Az ételek terén viszont már rosszabb a helyzet...csak nálam van egy kulacs (ami most már csak félig van tele....) és pár darab szárított hús és keksz...Bár Ericknél vannak kötelek és damilok a csapdákhoz,nem biztos, hogy tudunk velük majd vadászni.
Össze húzott szemekkel néztem körbe.Semmi zaj, madár csicsergés, vagy ágak zörrenése...Loussal egymásra néztünk és tudtuk, hogy valami nincs rendben ezzel az erdővel....
-Elbujtatok pár csapdát, mindjárt jövök.-mondja Erick majd sokat mondóan Melindára néz.
-A biztonság kedvéért én is vele tartok!-teszi hozzá.
-Maradjatok itt! Mindjárt jövünk!-mondja Erick és az erdőbe vetik magukat.
Rossz érzésem támadt...Eszembe jutottak a stilystom szavai és kezdtem gyanakodni, hogy ezek ketten nem véletlenül hagytak minket egyedül...
-Louis!-nézek a társamra aki most egy kicsit elaludt-Louis!-rázom meg mire kérdően rám néz.-Kövessük őket!-mondom.
-Kiket?!-morog álmosan mire csak felsóhajtottam.
-Erick és Melinda elment!-mondom, a szememmel az erdőt szemléltem.
-A rohadt éledbe!-pattan fel Louis és a tekintette felélénkül.-Azokban nem bízhatunk!-néz rám és a felkapkodta a fegyvereket.
Úgy látszik neki is mesélt a stilystja a két testvérről...
-Merre mentek?!-kérdezi idegesen.
-Arra.-mutatom az irányt mire megragad a csuklómnál fogva és a másik irányba kezd húzni.
-Louis!-rángatom a kezem de ő erősen fogta-Arra van a víz! Hova mész?!-rántom ki a kezem mire felém fordult.
-El kell menünk innen!-mondja majd újra megindul.
Oké, én se bíztam Erickbe és Melindába...de azért csak nem támadnának meg!
-Egy centit se mozdulok innen!-dühöngök.
Ahelyett, hogy válaszolt volna csak kikerekedett szemekkel nézett rám.
-Mi van?!-meredek rá értetlenül.
A következő pillanatban egy íjvesző áll bele pontosan a fejem mellett egy fatörzsbe.
Ijedten fordultam hátra.
A 2.Körzetből a lány egy kifeszített íjjal nézett vissza rám.Mellette Marck aki örült vigyorral nézegetett.
Vissza tartott levegővel néztem a két kiválasztottra.
Felemeltem az egyik baltám, láttam, hogy Louis is támadó állásba helyezkedik.
-Gyertek csak hetesék!-vigyorog a lány.
Mivel mi nem mozdultunk , ők úgy gondolták nekik muszáj lesz.
Márck felém rugaszkodott, a lány pedig egy íjveszőt lő Louisra.
Azt már nem láttam, hogy eltalálta-e a körzettársam mert az egyes fiú lekötötte a figyelmem.
Felé suhintottam a baltám de ő könnyen kitért előle és kigáncsolt.
Ahogy elestem a fegyverem kirepült a kezemből és mivel a másik baltám a táskámban volt egy kést húztam ki az övemből.
Felpattantam és farkasszemet néztem a fiúval.
-Az edzésen nem törhettem ki a nyakad...-gondolkodik hangosan-De ne félj....Most megteszem!-vigyorgott.
Eszembe jutottak a stylistom figyelmeztetései...Az egyes fiú a közelharcba jó, nem szabadna hagynom, hogy közel jöjjön hozzám de mivel nekem is csak egy kis töröm van, muszáj közelednem...
Ha hagyom, hogy ő támadjon először akkor nekem végem.
Az összes erőmet össze szedve ráugrottam.
Úgy látszik nem nagyon számított arra, hogy veszem a bátorságot és rátámadok mert nem védekezett....A késem az arcánál célba talált és egy szép nagy vágást hagyott maga után.
Marck szemébe megcsillant a harag.
Szinte hallottam a gondolatait:Szét téplek heteske!
Újra megprobáltam támadni, de ő (foggalmam nincs, hogy hogyan) de az egyik pillanatban előttem volt a másikban pedig mögöttem.
Pánikba esetten probáltam szabadulni de ő vissza rántott és egyenesen a vállamba szúrta a kést.
A testem magától esett előre, nem tudtam levegőt venni és remegtem a fájdalomtól ami a vállamba nyilalt.
Ő csak nevetve felhúzott a nyakamnál fogva.
Végem van.Egy hivatásos keze álltal fogok meghalni.
Hallottam Louis ordítását a hátam mögül és tudtam ő se áll jobban.
Szédülni kezdtem a levegő hiány miatt.
Össze húzott szemöldökkel hallom meg, hogy valaki fütyül.
Marck rám néz majd elenged és a kettes lány kezét megragadva elrohannak.
Térdelve kapkodtam a levegőt és fájdalmasan szorítottam a kezem a sebemre.
Louis ide sántikált, a combján egy hatalmas seb tátongott...Úgy lászik még is eltalálta az az íjvesző....
Miért mentek el?! Hiszen simán megölhetek volna....
A fák közül előbukkan Melinda és Erick.
Hirtelen össze állt bennem a kép... Tudták, hogy jönnek a hivatásosok, sőt..van egy olyan érzésem, hogy direkt küldték ránk őket...
Elönt a méreg, felpattanok és a testvérpár felé megyek akik tökéletesen játszák a semmit tudó "mi csak csapdákat csináltunk" szerepet.
Ericket egyenesen hason rúgom, de olyan erővel, hogy össze esik és kapkodja a levegőt.
Melinda kikerekedett szemekkel nézett rám.Nem hagytam, hogy megszólaljon, neki löktem egy fának és a torkához szorítottam a késem.
-A ti kezetek van benne!-ordítom-Milyen fura, hogy pont akkor mentek el amikor jönnek a hivatásosok!-forgatom a szemem-Esküszöm, hogy elvágom mind kettőtök torkát ha még egyszer megprobáltok átverni!-a szemeim szikrákat szórtak.
Érzem, hogy valaki teljes erőből megmarkolja a vállam és hátra ránt.
Felordítottam ahogy a sebemhez ért.
-Ne fenyeges meg minnket Floresta! Mert rossz vége lesz!-néz rám Erick, épp újra ráugrottam volna amikor Louis megragad a csípőmnél fogva és magához ránt.
-Majd este elvágjuk a torkukat.De most játszd a jó kislányt...mert még jól jöhetnek mint szövetségesek.-suttogja gyorsan a fülembe.
Össze szorított fogakkal néztem a két "szövetségesünkre".
Legszívesebben elvágtam volna a torkát mind kettőnek...de Louisnak igaza van...Jól jöhetnek még...
-Bocs.Csak ideges lettem...nem gondoltam bele, hogy mit csinálok.-mondom egy mű mosollyal.
Mind ketten bólintanak, de ahogy Erick szemébe nézek tudom, hogy ő is azt gondolja mint én....Ez a szövetség már csak egy színjáték lesz.Semmi több.
2015. augusztus 5., szerda
14. rész Menedék
Egy percem van, hogy felmérjem a terepet. Az biztos, hogy vizet és fegyvert szereznünk kell. Megkeresem tekintettemmel Louist és eltátogóm neki, hogy kell víz és fegyverek. Kis időbe beletelik, de leesik neki és csak bólint. Ha ő fedezne hátulról nem félnék egy percet sem. Erick és Melinda is érti, hogy muszáj fegyvert szereznünk így ők is a Bőségszaru irányába fordulnak.
Beleborzongok ha csak arra gondolok, hogy meg kell közelítenünk a tűzhányót. De tudom, hogy arra van az aréna széle. Az a széle ahol víz van. De még is, hogy lehetek benne ennyire biztos? Úgy, hogy a főjátékmester nem akarja megkönnyíteni egyik játékos életét sem az Arénában. Mi is lenne rá jobb bizonyíték, hogy az aknákról nem szóltak csak azután, hogy egy játékos felrobbant. Ha valóban azt akarják, hogy érdekes legyen a játék biztosan oda rakják az élethez szükséges alapfeltételt. A veszély közvetlen közelébe.
Megszólal a gong, miután letelik az egy perc ám mindenki habozik. Én ezt az alkalmat használom ki arra, hogy leugorjak a gömbről. Ha meghalok legalább gyors lesz. Plusz úgy is kell egy kísérleti nyúl. Aki ha túléli felbecsülhetetlen távolságot képes megtenni a szaruig. Mire bárki észbe kapna én már a szaru szájában vagyok magamhoz veszek két baltát egy marék tőrt tartalmazó kis táskát meg egy nagyobbat amiben víz meg ha jól látom étel van. Erick és Melinda is elérte már a szarut, de Louist nem látom sehol.
- Igyekezzetek! - kiáltok oda nekik mikor egy hatalmas ütést érzek hátulról. El akarok tűnni fel akarok szívódni, nem akarom tudni, hogy aki leütött milyen módon akar végezni velem.
- Hova ilyen sietősen kislány? - a hármas fiú kezében egy tőr van amivel vészesen közeledik felém. Elvesztem, de a fiú hirtelen megtorpan és elesik. Hátába egy lándzsa fúródott. Louis! Hála az égnek, nem esett baja!
- Tűnés! - mordul a nyolcasokra Louis és felrángat a földről. A nagy hátizsákot elveszi tőlem így nálam csak a balták és a kések maradnak.
- És merre? - néz ránk mérgesen Erick.
- A vulkán fele. Meg kell kerülnünk arra van víz! - mondom bár nem vagyok teljesen biztos a szavaim hitelességében.
- Pont a veszély fele? - mordul rám Melinda.
- Bízzatok bennem! Tudom, hogy arra kell menni. - most már teljesen biztosan cseng a hangom. Így valahogy én is elhiszem amit mondok.
Elég nagy vérfürdő zajlik mögöttünk így nem torpanunk meg. Addig futunk amíg össze nem esünk. Ami azért elég nagy táv. Tekintve, hogy minket futtattak a körzetben a kiképzésen és elég sok állóképességi gyakorlatot végeztettek velünk. A nyolcasok is elég gyorsak de egyikünk sem bírja a végtelenségig. Épp egy régi templom rom előtt döntünk úgy, hogy egyikünk tüdeje sem bírja tovább.
- Na ki szavaz arra, hogy itt pont jó lesz bevárni a többieket? - teszi fel a költői kérdést Erick mire mindenki csak felnyög. Majd egymást után 12 ágyú lövést hallunk.
-Ezek meg mi a francnak lövöldöznek? Kiválasztottakat gyilkolásznak? - mordul fel Louis mire sikerül annyira kifújnia magát, hogy meg tud szólalni.
- Ezek már halottak! - morog vissza Melinda. Feláll és bemegy a templomba. Mi pedig követjük. - Na legalább egy ideig itt meghúzhatjuk magunkat.
- Hogy érted hogy halottak? - ül le Louis az egyik sarokban. Elkezdi szórakozottan forgatni a lándzsát a kezében.
- Hát a csaj amikor felrobbant akkor is ágyú dörgött észlény.
- Szerinted mire figyeltem én a robbanás pillanatában?
- Nagy valószínűséggel a csaj maradványaira. - vágódom le mellé a földre. - Vagyis 13 ember már halott. Na mennyi az esélyünk, hogy még egy napig megússzuk?
- Attól függ mit hoztál el a szarutól. - dobálózik kövekkel Erick szórakozottan.
- Nálam van egy adag kés meg vagy két balta. Két napra elég víz és étel. - vonom meg a vállam. Nagy szó már az is, hogy túléltem az első pár órát. - Nálatok?
- Lándzsa meg még egy táska. Szerintem kötszer meg jód, talán még hálózsák is akad benne. - szál be az összesítésbe Louis.
- Nálam van egy buzogány Ericknél meg két kard. Meg egy adag kötél meg damil a csapdáknak. - zárja le az összesítést Melinda.
- Erick miért dobálod a köveket? - nézek rá féloldalasan.
- Figyelem a visszhangot. - feleli a srác.
- Minek? - horkan fel Louis mellettem.
- Ti hol éltetek a forradalom alatt? - vihog Melinda. Érdekes, hogy mindenki ezt kérdezi tőlünk.
- A 7. körzetben. Nem a teljes családom, mert van olyan tagja aki inkább felvette a nyúlcipőt, de nagy része ott. Flo is. - morog dühösen Louis.
- Minden épületnek jellegzetes visszhangja van. A régiek és az újak is egy bizonyos sémára épülnek. Ha több minden van benne mint kéne akkor más a visszhangja. - Melinda odasétált hozzám elvette az egyik tőrömet és meglepő eleganciával kidobta az egyetlen működő kamerát az épületben. - Nos a visszhang azért nem tökéletes itt mert ez a kamera olyan ami fogja a zajokat.
- Mi vagy te robot? - nevetek idegesen. Nem azon akadtam ki, hogy kiszúrta a kamerát talán én is kiszúrtam volna egy kis idő után. Inkább az rémít meg, hogy képes használni a tőrt is tökéletesen.
- Nem, csak királyok a szüleim. - vigyorodik el a csaj.
- Kitalálom a te szüleid terveztek pár robotot. Tudod a forradalom alatt. - veti oda gunyorosan Louis.
- Majdnem. Ők tervezték a Kapitólium elleni támadást. Csak nem volt jó az elő vonal. - kapcsolódik be a beszélgetésbe Erick.
-Az elő vonal amiről te beszélsz drága barátom csaknem tökéletes volt. A szüleim is benne voltak. Csak tudod a te felmenőid azt nem kalkulálták bele, hogy a Kapitóliumban vannak bombák meg atom fegyverek. Atomfegyverből nem sok, de néhány ezer emberre elég.
- Bocsi ezt nem tudtuk. - morog Melinda. Sajnos ezt én sem tudtam. Azt igen, hogy meghaltak a szülei csak azt nem, hogy épp az elő vonalban.
- Hát igen, sokan nem tudták. Mondjuk azt sem tudod, hogy hogyan lett a 7. körzet olyan kis lakosságszámú.
- Mert sokan részt vettek a közvetlen támadásokban? - persze jogosan hiszi ezt Melinda. De ez koránt sem igaz.
- Mikor kitört a forradalom - veszem át a szót - sokan azt hitték a körzetünk mivel eléggé középen van nem biztonságos. Voltak akik a külső körzetek felé menekültek a tizenegy, tizenkettő vagy a tizenharmadik felé. Voltak akik a Kapitólium felé. Elvégre a gazdagabb körzetekben tényleg nem sok kár esett.
- A bátyám is menekült. - folytatta Louis. Örültem neki, hogy kilőtte Melinda a kamerát így nyugodtan beszélhettünk nem hallja senki. Kinézem a főjátékmesterből, hogy ránk dob egy bombát csak azért mert a múltról beszélünk. - Csak épp a tizenharmadik körzet felé.
- Az én családomnak egy része is menekült. - veszem át a szót. Látszik rajtuk, hogy az ő körzetükben nem volt jellemző a menekülés. A miénkre még mindig az. - A nagybátyám, a nagynéném és a nővérem belső körzetek felé vette az irányt. A nővérem és a nagynéném túlélték, a viadal előtt kaptunk róluk hírt. Haza akarta térni. Csak jóvá hagyásra vártak.
- Mennyi volt a forradalom előtt a körzetetek lakosságszáma? - néz rám Melinda. Inkább érdeklődik mint gúnyolódik.
- Nagyjából százezer.- vonok vállat. - A miénk ma is a legkisebb körzet. A menekülés után, a forradalom kitörésének pillanatában húszezer. Nagyjából a fele meg is semmisült a körzetnek. Ma is nagyjából húszezren vagyunk. De csak azért mert hazatérnek emberek.
- Idióta ez a rendszer. - mordul fel Erick. - Minket azért sorsoltattak ki mert a szüleink azok akik. És ezzel a korhatárral is a forradalomra emlékeznek.
- Nagyon magas lehet az intelligenciátok ha erre is rájöttetek. Mert én nem jöttem rá, hogy miért így szabták meg a korhatárt. Szerencsétlen unokatestvérem lenne itt helyettem, ha nincs ez a vacak önkéntesség is. - mérgelődik Louis.
- A 12-es számmal a tizenkét megmaradt körzetre utalnak. - veszi át a szót Melinda. Nem hiába ikrek. Mindig egy rugóra jár az agyuk.- 12-től 18-ig hét szám van ezzel a hét forradalmi évre emlékeztetnek.
Időközben besötétedett és nagyon örülök neki, hogy az első napot sikerült átvészelnünk. Meghalljuk a himnuszt és kintről valami fényességet látunk ezért kimegyünk a templom elé.
- Ezek kik? - meredek az égre. A versenyzők arcképe és a körzetszámuk jelenik meg.
- Hát a kiesettek. Legalább ezt megmutatják. - morogja Louis.
Mind két versenyzőnek az arcképe feltűnik az égen akik a harmadik körzetből jöttek. Meghalt még az ötödik fiú és a hatodikból is mindketten. Továbbá a kilences fiú és a tíz, tizenegy, tizenkettedik körzet mind két kiválasztottja.
- Na jó ennyi elég volt mára. - vélekedik Erick. - Ki kezdi az őrködést?
- Te és Louis. - vágom rá gondolkozás nélkül.
- Rendben! - egyezik bele Melinda és visszamennek a templomba.
Én is követném őket de ekkor megpillantom a távolban a fényeket. Nem tűz ég, az első pillanatban azt hiszem, hogy káprázik a szemem így többször pislogok. De azok a fények ott vannak. Nem a Kapitólium fényei ahhoz nincsenek elég sokan. Talán egy körzet fényei. De melyiké? Első? Második? Úgy döntök nem szólok a többieknek. Nem tudom mire megyek vele de megtartom ezt az apróságot magamnak. De eltervezem, hogy holnap abba az irányba fogunk tovább menni. Mert bármelyik körzet is legyen az talán egy kis esélyt ad nekünk a túléléshez. Bár tudom, hogy nem tudom elérni, hiába is akarom.
Beleborzongok ha csak arra gondolok, hogy meg kell közelítenünk a tűzhányót. De tudom, hogy arra van az aréna széle. Az a széle ahol víz van. De még is, hogy lehetek benne ennyire biztos? Úgy, hogy a főjátékmester nem akarja megkönnyíteni egyik játékos életét sem az Arénában. Mi is lenne rá jobb bizonyíték, hogy az aknákról nem szóltak csak azután, hogy egy játékos felrobbant. Ha valóban azt akarják, hogy érdekes legyen a játék biztosan oda rakják az élethez szükséges alapfeltételt. A veszély közvetlen közelébe.
Megszólal a gong, miután letelik az egy perc ám mindenki habozik. Én ezt az alkalmat használom ki arra, hogy leugorjak a gömbről. Ha meghalok legalább gyors lesz. Plusz úgy is kell egy kísérleti nyúl. Aki ha túléli felbecsülhetetlen távolságot képes megtenni a szaruig. Mire bárki észbe kapna én már a szaru szájában vagyok magamhoz veszek két baltát egy marék tőrt tartalmazó kis táskát meg egy nagyobbat amiben víz meg ha jól látom étel van. Erick és Melinda is elérte már a szarut, de Louist nem látom sehol.
- Igyekezzetek! - kiáltok oda nekik mikor egy hatalmas ütést érzek hátulról. El akarok tűnni fel akarok szívódni, nem akarom tudni, hogy aki leütött milyen módon akar végezni velem.
- Hova ilyen sietősen kislány? - a hármas fiú kezében egy tőr van amivel vészesen közeledik felém. Elvesztem, de a fiú hirtelen megtorpan és elesik. Hátába egy lándzsa fúródott. Louis! Hála az égnek, nem esett baja!
- Tűnés! - mordul a nyolcasokra Louis és felrángat a földről. A nagy hátizsákot elveszi tőlem így nálam csak a balták és a kések maradnak.
- És merre? - néz ránk mérgesen Erick.
- A vulkán fele. Meg kell kerülnünk arra van víz! - mondom bár nem vagyok teljesen biztos a szavaim hitelességében.
- Pont a veszély fele? - mordul rám Melinda.
- Bízzatok bennem! Tudom, hogy arra kell menni. - most már teljesen biztosan cseng a hangom. Így valahogy én is elhiszem amit mondok.
Elég nagy vérfürdő zajlik mögöttünk így nem torpanunk meg. Addig futunk amíg össze nem esünk. Ami azért elég nagy táv. Tekintve, hogy minket futtattak a körzetben a kiképzésen és elég sok állóképességi gyakorlatot végeztettek velünk. A nyolcasok is elég gyorsak de egyikünk sem bírja a végtelenségig. Épp egy régi templom rom előtt döntünk úgy, hogy egyikünk tüdeje sem bírja tovább.
- Na ki szavaz arra, hogy itt pont jó lesz bevárni a többieket? - teszi fel a költői kérdést Erick mire mindenki csak felnyög. Majd egymást után 12 ágyú lövést hallunk.
-Ezek meg mi a francnak lövöldöznek? Kiválasztottakat gyilkolásznak? - mordul fel Louis mire sikerül annyira kifújnia magát, hogy meg tud szólalni.
- Ezek már halottak! - morog vissza Melinda. Feláll és bemegy a templomba. Mi pedig követjük. - Na legalább egy ideig itt meghúzhatjuk magunkat.
- Hogy érted hogy halottak? - ül le Louis az egyik sarokban. Elkezdi szórakozottan forgatni a lándzsát a kezében.
- Hát a csaj amikor felrobbant akkor is ágyú dörgött észlény.
- Szerinted mire figyeltem én a robbanás pillanatában?
- Nagy valószínűséggel a csaj maradványaira. - vágódom le mellé a földre. - Vagyis 13 ember már halott. Na mennyi az esélyünk, hogy még egy napig megússzuk?
- Attól függ mit hoztál el a szarutól. - dobálózik kövekkel Erick szórakozottan.
- Nálam van egy adag kés meg vagy két balta. Két napra elég víz és étel. - vonom meg a vállam. Nagy szó már az is, hogy túléltem az első pár órát. - Nálatok?
- Lándzsa meg még egy táska. Szerintem kötszer meg jód, talán még hálózsák is akad benne. - szál be az összesítésbe Louis.
- Nálam van egy buzogány Ericknél meg két kard. Meg egy adag kötél meg damil a csapdáknak. - zárja le az összesítést Melinda.
- Erick miért dobálod a köveket? - nézek rá féloldalasan.
- Figyelem a visszhangot. - feleli a srác.
- Minek? - horkan fel Louis mellettem.
- Ti hol éltetek a forradalom alatt? - vihog Melinda. Érdekes, hogy mindenki ezt kérdezi tőlünk.
- A 7. körzetben. Nem a teljes családom, mert van olyan tagja aki inkább felvette a nyúlcipőt, de nagy része ott. Flo is. - morog dühösen Louis.
- Minden épületnek jellegzetes visszhangja van. A régiek és az újak is egy bizonyos sémára épülnek. Ha több minden van benne mint kéne akkor más a visszhangja. - Melinda odasétált hozzám elvette az egyik tőrömet és meglepő eleganciával kidobta az egyetlen működő kamerát az épületben. - Nos a visszhang azért nem tökéletes itt mert ez a kamera olyan ami fogja a zajokat.
- Mi vagy te robot? - nevetek idegesen. Nem azon akadtam ki, hogy kiszúrta a kamerát talán én is kiszúrtam volna egy kis idő után. Inkább az rémít meg, hogy képes használni a tőrt is tökéletesen.
- Nem, csak királyok a szüleim. - vigyorodik el a csaj.
- Kitalálom a te szüleid terveztek pár robotot. Tudod a forradalom alatt. - veti oda gunyorosan Louis.
- Majdnem. Ők tervezték a Kapitólium elleni támadást. Csak nem volt jó az elő vonal. - kapcsolódik be a beszélgetésbe Erick.
-Az elő vonal amiről te beszélsz drága barátom csaknem tökéletes volt. A szüleim is benne voltak. Csak tudod a te felmenőid azt nem kalkulálták bele, hogy a Kapitóliumban vannak bombák meg atom fegyverek. Atomfegyverből nem sok, de néhány ezer emberre elég.
- Bocsi ezt nem tudtuk. - morog Melinda. Sajnos ezt én sem tudtam. Azt igen, hogy meghaltak a szülei csak azt nem, hogy épp az elő vonalban.
- Hát igen, sokan nem tudták. Mondjuk azt sem tudod, hogy hogyan lett a 7. körzet olyan kis lakosságszámú.
- Mert sokan részt vettek a közvetlen támadásokban? - persze jogosan hiszi ezt Melinda. De ez koránt sem igaz.
- Mikor kitört a forradalom - veszem át a szót - sokan azt hitték a körzetünk mivel eléggé középen van nem biztonságos. Voltak akik a külső körzetek felé menekültek a tizenegy, tizenkettő vagy a tizenharmadik felé. Voltak akik a Kapitólium felé. Elvégre a gazdagabb körzetekben tényleg nem sok kár esett.
- A bátyám is menekült. - folytatta Louis. Örültem neki, hogy kilőtte Melinda a kamerát így nyugodtan beszélhettünk nem hallja senki. Kinézem a főjátékmesterből, hogy ránk dob egy bombát csak azért mert a múltról beszélünk. - Csak épp a tizenharmadik körzet felé.
- Az én családomnak egy része is menekült. - veszem át a szót. Látszik rajtuk, hogy az ő körzetükben nem volt jellemző a menekülés. A miénkre még mindig az. - A nagybátyám, a nagynéném és a nővérem belső körzetek felé vette az irányt. A nővérem és a nagynéném túlélték, a viadal előtt kaptunk róluk hírt. Haza akarta térni. Csak jóvá hagyásra vártak.
- Mennyi volt a forradalom előtt a körzetetek lakosságszáma? - néz rám Melinda. Inkább érdeklődik mint gúnyolódik.
- Nagyjából százezer.- vonok vállat. - A miénk ma is a legkisebb körzet. A menekülés után, a forradalom kitörésének pillanatában húszezer. Nagyjából a fele meg is semmisült a körzetnek. Ma is nagyjából húszezren vagyunk. De csak azért mert hazatérnek emberek.
- Idióta ez a rendszer. - mordul fel Erick. - Minket azért sorsoltattak ki mert a szüleink azok akik. És ezzel a korhatárral is a forradalomra emlékeznek.
- Nagyon magas lehet az intelligenciátok ha erre is rájöttetek. Mert én nem jöttem rá, hogy miért így szabták meg a korhatárt. Szerencsétlen unokatestvérem lenne itt helyettem, ha nincs ez a vacak önkéntesség is. - mérgelődik Louis.
- A 12-es számmal a tizenkét megmaradt körzetre utalnak. - veszi át a szót Melinda. Nem hiába ikrek. Mindig egy rugóra jár az agyuk.- 12-től 18-ig hét szám van ezzel a hét forradalmi évre emlékeztetnek.
Időközben besötétedett és nagyon örülök neki, hogy az első napot sikerült átvészelnünk. Meghalljuk a himnuszt és kintről valami fényességet látunk ezért kimegyünk a templom elé.
- Ezek kik? - meredek az égre. A versenyzők arcképe és a körzetszámuk jelenik meg.
- Hát a kiesettek. Legalább ezt megmutatják. - morogja Louis.
Mind két versenyzőnek az arcképe feltűnik az égen akik a harmadik körzetből jöttek. Meghalt még az ötödik fiú és a hatodikból is mindketten. Továbbá a kilences fiú és a tíz, tizenegy, tizenkettedik körzet mind két kiválasztottja.
- Na jó ennyi elég volt mára. - vélekedik Erick. - Ki kezdi az őrködést?
- Te és Louis. - vágom rá gondolkozás nélkül.
- Rendben! - egyezik bele Melinda és visszamennek a templomba.
Én is követném őket de ekkor megpillantom a távolban a fényeket. Nem tűz ég, az első pillanatban azt hiszem, hogy káprázik a szemem így többször pislogok. De azok a fények ott vannak. Nem a Kapitólium fényei ahhoz nincsenek elég sokan. Talán egy körzet fényei. De melyiké? Első? Második? Úgy döntök nem szólok a többieknek. Nem tudom mire megyek vele de megtartom ezt az apróságot magamnak. De eltervezem, hogy holnap abba az irányba fogunk tovább menni. Mert bármelyik körzet is legyen az talán egy kis esélyt ad nekünk a túléléshez. Bár tudom, hogy nem tudom elérni, hiába is akarom.
2015. augusztus 2., vasárnap
13. rész Ki kicsoda?
A repülőút végtelenül hosszúnak tűnik. Főleg mert a légpárnás ablakait lesötétítették. Mit fognak csinálni? Ledobnak minket a légpárnásból aztán aki túléli kaszabolja halálra a másikat a fegyverekkel ami abban a bizonyos bőségszaruban van?
Legnagyobb meglepetésemre a légpárnás a föld alatt száll le aztán kitessékelnek minket. Legnagyobb meglepetésemre és sajnálatomra a stylisztom vár rám és innen ő vezet tovább. Nagyon aggódom mert a légpárnáson elvesztettem Louis és most sem kerülök vele egy helyiségbe. Sőt ami a legrémítőbb, hogy senkivel sem. A nő egy sterilizált szobába vezet az asztalon a reggeli, a szoba közepén egy cső. Talán ezen fognak kilőni minket? Az ajtó mellett becsomagolva egy adag ruha. A stylisztom hozzám vágja a ruhacsomagot. Legnagyobb meglepetésemre egy barna bemelegítő ruha van benne. Barna nadrág, fehér póló és a nadrághoz illő barna kapucnis melegítő. Egy fekete edzőcipő is a csomag része.
- Nem alakítgatnám. - röhej, hogy még mindig ezen van fennakadva. - Mindenki ilyet kap. Ebből nincs előny vagy hátrány az arénában.
- Jaj Clois! Maga még mindig ezen van fennakadva? - nézek rá dühösen. - Nemsokára úgy is halott leszek, a maga hírneve meg szépen visszaáll az eredeti fényére.
- Bármi meglepő sajnos a ti ruhátok jobban tetszett a többieknek, mint ahogy első percre gondoltam volna. - fintorodig el. - Én meg túlreagáltam. De, akkor sem kellett volna azt tennetek.
- Na most, hogy ezt tisztáztuk, rohadtul nyugodtan fogok meghalni. - csattanok fel.
- Érdekel, hogy maradhatsz életben? - néz rám hamis mosollyal.
- A főjátékmester beavatta titkaiba? - nézek rá döbbenten.
- Tudom mi lesz az Aréna. - bólint egyértelműen. - Egyet tudok vizet muszáj lesz szereznetek, mert elég nagy hőhullámokat fogtok átélni.
- Most stratégiai megbeszélést akar velem folytatni? - kicsit meglepnek az itteni emberek. Mindenkinek az utolsó pillanatban jön meg az esze.
- Víz csak a bőségszaruban vagy a határ mentén lesz. A határ mentén vannak csapdák, amik arra szolgálnak, hogy felpörgessék az unalmas részeket.
- Milyen csapdák.
- Egyet biztosan tudok, elég halálosak. De ott vagytok a legnagyobb biztonságban is mert a belső körzetbeliek nem nagyon fognak terepet felderíteni.
- Nem lehetünk benne biztosak. - rázom a fejem. - Hiszen nem volt még Viadal.
- Figyelték őket egész kiképzés alatt. Nem éppen kíváncsiak. És félnek az újtól.
- Akkor azt tanácsolja, hogy bújjunk el?
- Bújjatok el, de előtte szerezzetek fegyvert és egy adag vizet, hogy kibírjátok az odautat.
- Mi van ha megölnek közben?
- A barátod elég erős szétverte az egyes fiú képét, vele van esélyetek szerezni fegyvert és vizet. Nem merik megtámadni.
- De az is lehet, hogy bosszút akarnak. - töprengek hangosan.- Várjunk csak! Maga honnan tud a verekedésről?
- Én mindenkiről tudok mindent. Például, hogy a hármas lány egy dróttal a villanyos székbe ültet bárkit. Az egyes fiú csak közelharchoz ért, az ökle erős és tartanék tőle, ha kés van nála. A kettes lány halálosan jól íjászkodik. A nyolcasok elég kegyetlenek tudnak lenni.
- A nyolcasok inkább őrültek, mintsem kegyetlenek.
- Láttad valaha őket fegyverekkel harcolni? - na most igazán megfogott. Nem voltam lent csak az első nap a kiképzésen és Louis sem mondta, hogy látta őket valaha is fegyvert használni. Akkor még is mire kaptak annyi pontot. Igaz Erick mondta, hogy jól ért a csapdákhoz, de ez nem magyarázat a 9 pontra. Hiszen én is kész akrobata showt hajtottam végre, hogy megkapjam a magam 9-ét.
- Nem igazán tartózkodtam lent a kiképzésen. De amikor beszéltem velük nagyon nem tűntek halálos ellenségnek.
- Ugye itt mindenki egy stratégiával él kedves Floresta. - mondja negédes mosollyal Clois. - Te a kissé szemtelen és titokzatos lányt alakítod. És ők? Gondolod, hogy egy testvérpár nem azon van, hogy a másikat hazajuttassa. Gondolod, hogy ha a végén oda kerülne a sor nem ölnének meg téged szemrebbenés nélkül?
- Azt mondja két gyilkológéppel kötöttünk szövetséget? - meredek rá döbbenten.
- Láttam a bemutatójukat. - biccent felém és még egy grimaszt is fűz hozzá. - A gyilkoló gép nem megfelelő szó rá. Az a lány úgy használja a buzogányt, mintha egy robot lenne. Három bábut egy szívdobbanásnyi idő alatt kaszabolt szét. A fiú nem csak a csapdákkal bánik percízen, de a kardokkal is. Nem csoda amilyen szüleik vannak.
- Miért kik a szüleik?
- Édesem hol jártál te a forradalom alatt. Igaz kegyelmet kaptak, de nem maradhatott minden bosszú nélkül. Elvégre is a szüleik szervezték a Kapitólium elleni támadást. Ők tervezték el másodpercre pontosan.
- Azt mondja, hogy megfognak ölni minket?
- Egyet biztosan javasolnék, ne hagyjátok őket magukra őrség idején. - megszólal egy gong amitől a hideg futkorászik a hátamon. Majd egy gépies hang közli, hogy lépjünk be a csőbe.
- Mi ez a cső? - nézek Cloisra ilyedten.
- Az Arénába fog fellökni téged. - majd betuszkol és rám ereszkedik egy hangszigetelő üveg. Clois valamit még el akar mondani, de nem hallom. A karjára mutogat mintha egy óra lenne. Idő! És valami olyasmit, hogy ne mozduljak. De mit akar ezzel? Majd elkezd a cső emelkedni. A gyomrom liftezik a szédületes sebességtől, még szerencse, hogy nem ettem egy falatot sem ma.
A cső egy romokkal teli területre dob ki engem. Körülöttem a többi kiválasztott. Mellettem jobbra Melinda, balra Erick. Tőlem balra öt gömbbel odébb megpillantom Louist. Majd tőlem jobbra szintén őt gömbbel a hármas lány vicsorog. Előre meredek, egy romváros az egész Aréna. Sokfelé veszek észre tátongó mélységet. Előttem minden bizonnyal a Bőségszaru magasodik a tetején egy visszaszámláló amin a 60-as szám áll, de még nem indult el. A szaruban rengeteg fegyver van de más tárgyak is vannak szétszórva a szaru körül. Ahogy jobban szemügyre veszem minél közelebb van a szaru szájához annál értékesebb. A szaruban látok fegyvereket és igen vizet és élelmet is. Majd mikor a szaru mögé nézek legszívesebben sikítanék. Ugyanis ez az istenverte romváros nem máson, mint egy vulkánon áll.
- Hölgyeim és uraim! - hallatszik ugyanaz a gépi hang. - Kezdődjék hát az első Éhezők Viadala!
A számláló most indult el. Senki nem tudja mit kéne tennie. De ekkor beugrik Clois és amint a kezével órát mutat és azt, hogy maradjak nyugton. Így nem merek megmozdulni.
Pár pillanat múlva a tőlem jobbra álló a harmadik körzetbeli lány elindul majd egy hatalmas robbanás rázza meg a földet és félek, hogy én is leesek az emelvényről. Majd újra megszólal ugyanaz a gépi hang, de előbb mintha ágyú dörgés hasítana bele a tájba.
- Jó tanács. Ne lépjetek le az emelvényről mielőtt letelik az idő. Mert úgy végzitek mint ez a kiesett versenyző. - a számláló az ötvenesen áll, de hirtelen újra indítják. Tehát van egy percem, hogy eldöntsem mit fogok csinálni. És mindeközben hálát rebegek Cloisnak, hogy az idővel felhívta a figyelmemet, hogy aki türelmes tovább él az Arénában.
Legnagyobb meglepetésemre a légpárnás a föld alatt száll le aztán kitessékelnek minket. Legnagyobb meglepetésemre és sajnálatomra a stylisztom vár rám és innen ő vezet tovább. Nagyon aggódom mert a légpárnáson elvesztettem Louis és most sem kerülök vele egy helyiségbe. Sőt ami a legrémítőbb, hogy senkivel sem. A nő egy sterilizált szobába vezet az asztalon a reggeli, a szoba közepén egy cső. Talán ezen fognak kilőni minket? Az ajtó mellett becsomagolva egy adag ruha. A stylisztom hozzám vágja a ruhacsomagot. Legnagyobb meglepetésemre egy barna bemelegítő ruha van benne. Barna nadrág, fehér póló és a nadrághoz illő barna kapucnis melegítő. Egy fekete edzőcipő is a csomag része.
- Nem alakítgatnám. - röhej, hogy még mindig ezen van fennakadva. - Mindenki ilyet kap. Ebből nincs előny vagy hátrány az arénában.
- Jaj Clois! Maga még mindig ezen van fennakadva? - nézek rá dühösen. - Nemsokára úgy is halott leszek, a maga hírneve meg szépen visszaáll az eredeti fényére.
- Bármi meglepő sajnos a ti ruhátok jobban tetszett a többieknek, mint ahogy első percre gondoltam volna. - fintorodig el. - Én meg túlreagáltam. De, akkor sem kellett volna azt tennetek.
- Na most, hogy ezt tisztáztuk, rohadtul nyugodtan fogok meghalni. - csattanok fel.
- Érdekel, hogy maradhatsz életben? - néz rám hamis mosollyal.
- A főjátékmester beavatta titkaiba? - nézek rá döbbenten.
- Tudom mi lesz az Aréna. - bólint egyértelműen. - Egyet tudok vizet muszáj lesz szereznetek, mert elég nagy hőhullámokat fogtok átélni.
- Most stratégiai megbeszélést akar velem folytatni? - kicsit meglepnek az itteni emberek. Mindenkinek az utolsó pillanatban jön meg az esze.
- Víz csak a bőségszaruban vagy a határ mentén lesz. A határ mentén vannak csapdák, amik arra szolgálnak, hogy felpörgessék az unalmas részeket.
- Milyen csapdák.
- Egyet biztosan tudok, elég halálosak. De ott vagytok a legnagyobb biztonságban is mert a belső körzetbeliek nem nagyon fognak terepet felderíteni.
- Nem lehetünk benne biztosak. - rázom a fejem. - Hiszen nem volt még Viadal.
- Figyelték őket egész kiképzés alatt. Nem éppen kíváncsiak. És félnek az újtól.
- Akkor azt tanácsolja, hogy bújjunk el?
- Bújjatok el, de előtte szerezzetek fegyvert és egy adag vizet, hogy kibírjátok az odautat.
- Mi van ha megölnek közben?
- A barátod elég erős szétverte az egyes fiú képét, vele van esélyetek szerezni fegyvert és vizet. Nem merik megtámadni.
- De az is lehet, hogy bosszút akarnak. - töprengek hangosan.- Várjunk csak! Maga honnan tud a verekedésről?
- Én mindenkiről tudok mindent. Például, hogy a hármas lány egy dróttal a villanyos székbe ültet bárkit. Az egyes fiú csak közelharchoz ért, az ökle erős és tartanék tőle, ha kés van nála. A kettes lány halálosan jól íjászkodik. A nyolcasok elég kegyetlenek tudnak lenni.
- A nyolcasok inkább őrültek, mintsem kegyetlenek.
- Láttad valaha őket fegyverekkel harcolni? - na most igazán megfogott. Nem voltam lent csak az első nap a kiképzésen és Louis sem mondta, hogy látta őket valaha is fegyvert használni. Akkor még is mire kaptak annyi pontot. Igaz Erick mondta, hogy jól ért a csapdákhoz, de ez nem magyarázat a 9 pontra. Hiszen én is kész akrobata showt hajtottam végre, hogy megkapjam a magam 9-ét.
- Nem igazán tartózkodtam lent a kiképzésen. De amikor beszéltem velük nagyon nem tűntek halálos ellenségnek.
- Ugye itt mindenki egy stratégiával él kedves Floresta. - mondja negédes mosollyal Clois. - Te a kissé szemtelen és titokzatos lányt alakítod. És ők? Gondolod, hogy egy testvérpár nem azon van, hogy a másikat hazajuttassa. Gondolod, hogy ha a végén oda kerülne a sor nem ölnének meg téged szemrebbenés nélkül?
- Azt mondja két gyilkológéppel kötöttünk szövetséget? - meredek rá döbbenten.
- Láttam a bemutatójukat. - biccent felém és még egy grimaszt is fűz hozzá. - A gyilkoló gép nem megfelelő szó rá. Az a lány úgy használja a buzogányt, mintha egy robot lenne. Három bábut egy szívdobbanásnyi idő alatt kaszabolt szét. A fiú nem csak a csapdákkal bánik percízen, de a kardokkal is. Nem csoda amilyen szüleik vannak.
- Miért kik a szüleik?
- Édesem hol jártál te a forradalom alatt. Igaz kegyelmet kaptak, de nem maradhatott minden bosszú nélkül. Elvégre is a szüleik szervezték a Kapitólium elleni támadást. Ők tervezték el másodpercre pontosan.
- Azt mondja, hogy megfognak ölni minket?
- Egyet biztosan javasolnék, ne hagyjátok őket magukra őrség idején. - megszólal egy gong amitől a hideg futkorászik a hátamon. Majd egy gépies hang közli, hogy lépjünk be a csőbe.
- Mi ez a cső? - nézek Cloisra ilyedten.
- Az Arénába fog fellökni téged. - majd betuszkol és rám ereszkedik egy hangszigetelő üveg. Clois valamit még el akar mondani, de nem hallom. A karjára mutogat mintha egy óra lenne. Idő! És valami olyasmit, hogy ne mozduljak. De mit akar ezzel? Majd elkezd a cső emelkedni. A gyomrom liftezik a szédületes sebességtől, még szerencse, hogy nem ettem egy falatot sem ma.
A cső egy romokkal teli területre dob ki engem. Körülöttem a többi kiválasztott. Mellettem jobbra Melinda, balra Erick. Tőlem balra öt gömbbel odébb megpillantom Louist. Majd tőlem jobbra szintén őt gömbbel a hármas lány vicsorog. Előre meredek, egy romváros az egész Aréna. Sokfelé veszek észre tátongó mélységet. Előttem minden bizonnyal a Bőségszaru magasodik a tetején egy visszaszámláló amin a 60-as szám áll, de még nem indult el. A szaruban rengeteg fegyver van de más tárgyak is vannak szétszórva a szaru körül. Ahogy jobban szemügyre veszem minél közelebb van a szaru szájához annál értékesebb. A szaruban látok fegyvereket és igen vizet és élelmet is. Majd mikor a szaru mögé nézek legszívesebben sikítanék. Ugyanis ez az istenverte romváros nem máson, mint egy vulkánon áll.
- Hölgyeim és uraim! - hallatszik ugyanaz a gépi hang. - Kezdődjék hát az első Éhezők Viadala!
A számláló most indult el. Senki nem tudja mit kéne tennie. De ekkor beugrik Clois és amint a kezével órát mutat és azt, hogy maradjak nyugton. Így nem merek megmozdulni.
Pár pillanat múlva a tőlem jobbra álló a harmadik körzetbeli lány elindul majd egy hatalmas robbanás rázza meg a földet és félek, hogy én is leesek az emelvényről. Majd újra megszólal ugyanaz a gépi hang, de előbb mintha ágyú dörgés hasítana bele a tájba.
- Jó tanács. Ne lépjetek le az emelvényről mielőtt letelik az idő. Mert úgy végzitek mint ez a kiesett versenyző. - a számláló az ötvenesen áll, de hirtelen újra indítják. Tehát van egy percem, hogy eldöntsem mit fogok csinálni. És mindeközben hálát rebegek Cloisnak, hogy az idővel felhívta a figyelmemet, hogy aki türelmes tovább él az Arénában.
2015. július 30., csütörtök
12.rész Aréna
Amikor vége lett az interjúknak minden kiválasztott lesétált a színpadról és a kísérőjéhez ment.
Louis már rég a nőci mellett állt amikor valaki rám ugrott hátulról.
Én reflexből a karja után nyúltam és kicsavartam annak a bizonyos személynek a kezét.
-Hé! Megörültél?-visít Melinda, mire ijedten elengedem.
-Minek ugrasz rám?-meredek rá kérdően.
-Minek csavarod ki a kezem?-kontrázik, majd sokat sejtően rám mosolyog.
-Louis és te.-vigyorog mire meg forgatom a szemem.
-Igen Melinda.Louis és én.-erősítem meg, mire belém karol.
-Tudtam én!-nevet fel-De akkor mi volt az az interjú Loussal?-néz rám felhúzott szemöldökkel.-"Hát nem is tudom...ahogy megnézem a nézőket szép lányok is vannak."-idézi körzettársam szavait amitől megfeszülnek az izmaim.
-A hülye cicababa "megtiltotta", hogy bármit is eláruljunk a kapcsolatunkról....-fújtatom idegesen.
-Mi lesz az Arénába? Ott is rejtegetni fogjátok?-kérdezi.
-Nem tudom....semmit se tudok...-sóhajtok fel, majd a nőcire néztem aki szúrósan méregetett-Jobb lesz ha megyek mert különben ez szét tép.-mondom majd rámosolygok Melindára és a csapatom felé kezdek futni (amennyire lehet egy tűsarkúba futni...).
-Na végre! Azt hittem már sose jössz ide!-horkant fel a cicababa,én csak egy vállrándítással válaszoltam.-Gyerünk! Fontos megbeszélni valónk van!-mondja és a folyosó felé kezd lökdösni minket majd belép a liftbe és megnyomja a hetes gombot.
-Na! Jöttök?!-méreget minket, Louissal egyszerre sóhajtottunk fel majd beléptünk a liftbe...
Ahogy felértünk a lakosztályunkba én ledobtam magam a kanapéra, és leszedtem a magassarkút a lábamról ami már kezdte elszorítani a lábujjaimat....
-Louis ülj le!-néz szigorúan körzettársamra aki már le is vette az ingét és épp valami sonkát tömött a szájába.Úgy látszik megéhezett az interjúk során....-Ne gusztustalanodj!-ordít piros fejjel a nőci mire Louis csak megforgatja a szemét majd oda ballag hozzám és leül mellém.
-Most nagyon figyeljetek rám, és ne szóljatok bele a mondandómba!-néz ránk komolyan.
Vet egy nagy levegőt majd egyenesen a szemünkbe nézett.
-Holnap mentek a viadalra.-mondja ki egy szuszra.
A testem lefagy az agyam próbálja felfogni amit előbb hallott.
Holnap.Az arénában.
Louis teste megfeszül mellettem.
-Ne! Ez nem lehet!-suttogom magam elé-Miért nem szólt hamarabb!?-ordítom a nőnek.
-Nem mindegy, hogy mikor tudjátok meg?! Úgy is mennetek kell!-mondja ki a fájdalmas igazságot.
-Nem! Rohadtul nem mindegy!-üvöltöm.-Fel tudtam volna rá készülni ha előbb mondod!-nézek a kísérőmre.
-Mire?!-mered rám kérdően a nőci.
-Arra, hogy holnap már lehet, hogy halott leszek!-mondom jég fagyasztó hangon.
-Ha így indulsz neki, "hogy úgy is meghalok" akkor semmi esélyed sincs! Bíz magadban!-áll fel és egyenesen a szemembe néz.
-Te könnyen beszélsz! Nem neked kell majd az életedért küzdened, össze zárva olyanokkal akiknek legszebb vágya az, hogy halottnak lássanak!-üvöltöm és megindulok a nő felé-Nem tud semmit, de még is úgy tesz mintha ő mindent értene!-nézek szikrázó szemekkel a kapitoliumira-Menj te erre a rohadt viadalra ami csak azért van, hogy az ilyeneket mint te azzal szórakozanak, hogy a mi halálunkat nézik végig kacagva!-a kezem ökölbe zártam és a kisérőnkre meredtem aki most méllyen szemembe nézett.
-Floresta, nyugodj le!-mondja halkan de magabiztosan.
-Én ezt nem bírom....-suttogom és lerogyok a kanapéra.-Miért csinálják ezt?-temetem az arcom a kezembe.-Miért?-most már azt a kis reményt is elveszítettem amim volt...
Meg fogok halni.
-Egyedül hagylak titeknek.-mondja a nőci majd kitipeg.
-Hé Flo...-hajol hozzám Louis de én még mindig nem akartam felnézni-Néz rám kérlek!-a hangja tele volt fájdalommal.-Szörnyű így látni téged...-suttogja, lassan felemelem a fejem és Louis barna szemébe nézek.
-Louis....lehet, hogy holnap már halottak leszünk.-mondom halkan.
-Ne mond ezt Flo! Tudod, hogy nem igaz...-néz mélyen a szemembe.
-Miért ne lenne igaz? Bármi megtörténhet....-mondom mire felsóhajt.
-Meg fogod nyerni a viadalt Flo.-mondja egyszerűen majd ad egy csókot és a szobája felé sétál.
-Miért vagy te ebben olyan biztos?-kiáltok utána.
-Csak tudom!-mondja egy rejtélyes mosollyal majd belép a szobájába.
Csak bámultam magam elé és azért könyörögtem, hogy ez csak egy rossz állom legyen ....
Azon veszem észre magam, hogy eldőlök a kanapén és a plafon bámulom.
A fekete estélyi még mindig szorított és idegesített, hogy a sminktől ragad az arcom, de túl álmos voltam, hogy ilyenekkel törődjek így elaludtam....
Amikor felkeltem rajtam volt egy takaró és a nappali villany már le volt kapcsolva.
Az óra hajnali egyet mutatott.
Nehezen feltornáztam magam és a konyha felé vettem az irányt ugyanis nagyon éhes lettem.
Kivettem a hűtőből valami előre megcsinált szendvics és enni kezdtem.
Idő közben a rúzsom is lejött amit én egy fintorral konstatáltam mert a kajám is tele volt rúzs foltokkal...
-Mit csinálsz te itt?-néz rám a cicababa aki most smink nélkül van....komolyan mondom fel se ismertem.
-Semmit.-nyelem le az utolsó falatott majd felállok és a szobám felé veszem az irányt.
-Endora!-fordulok vissza hirtelen a kísérőmhöz.-Sajnálom amit az interjúk előtt mondtam....nem gondoltam komolyan.-mondom össze szorított szájjal.
-Semmi baj.Te meg ne haragudj, hogy rázúdítottam a viadalos dolgot.-mondja egy halvány mosollyal.
-Jó éjt!-mondom majd becsukom magam mögött az ajtót.
Fáradtan mostam le magamról a sminket és levettem az irtó kényelmetlen ruhám majd egy egyszerű mozdulattal ledobtam magam az ágyra és azon nyomban el is aludtam.
Amikor újra felkeltem már 7 óra volt.Gyorsan magamra kaptam valami ruhát és kiléptem a szobámból.
-De jó, hogy felkeltél! Mindjárt indulnotok kell!-mondja a cicababa aki megint agyon kent arcal pózol előttem...
-Hova?-akaratlanul is kicsúszik a számon ez a kérdés.
A nőci össze szorított szájjal nézett, mellette Louis a semmibe bámult.
-Hát persze! Az Arénába....-motyogom magam elé.
-Egyél valamit és utána indulunk is.-mondja mosolyogva (!) a cicababa.
-Legalább a kedvemért töröld le azt a vigyort a képedről.-szólók oda neki mire össze húzott szemekkel méregetett.
-Egyél valamit, aztán indulunk!-ismétli újra kimért hangon.
-Nem vagyok éhes.
-Akkor indulunk is!-tapsol egyet majd az ajtó felé kezd terelni.
Ahogy leértünk egy légpárnás várt ránk.
-Eddig kísérhetek benneteket.-mondja majd hosszan a szemünkbe néz.-Figyeljetek! Az aréna közepén egy bőségszaru található! Ott találtok ételt, fegyvereket és hasonlókat...valószínűleg az 1.,2. és akár a 3.,4. körzetiek ott fognak maradni.Próbáljatok elvenni valamit onnan....de ne kockáztassatok! Ha kell akkor meneküljetek, harcoljatok!-mondja és össze szorított szájjal néz ránk-Vigyázzatok magatokra! Hiszek bennetek!-mondja majd még egyszer ránk néz majd eltipeg.
Hosszan néztem Endora után.
-Menjünk!-fogja meg a kezem Louis és a légpárnás felé húz.-Ne félj! Nem lesz semmi baj!-mondja nyugtató hangon.
-Honnan veszed, hogy félek?-nézek rá mire elsőnek a szemembe néz majd a remegő lábaimra-Na jó...talán egy kicsit félek...-mondom majd még jobban megszorítom a kezét.
-Foglaljatok helyet!-mondja egy nő és minket elválasztva vezetett egy szék felé.
-Mi ez?-nézek kikerekedett szemekkel a nőre aki épp belém akart szúrni egy tűt.
-Nyomkövető.-válaszol majd cseppet se gyengéden belevágja a tűt a húsomba.
-Minek?!-kérdezem idegesen.
-Túl sok a kérdés kislány!-mondja.-Ez azért kell, hogy tudják hol vagy épp majd az arénába...viszont nem mindenhol működik....például én úgy tudom, hogy az Aréna vége fele már nem jó...-mondja eltűnődve.
-De csak védi valami az Arénát!-forgatom a szemem.
-Persze, egy bizonyos energiaburok....de az is gyengébb az aréna szélén.-mondja majd felsóhajt-De hát mindenben van hiba...főleg, hogy ez az első viadal.-mondja majd egy másik kiválasztotthoz tipeg.
-Az első és az utolsó is egyben...remélhetőleg.-motyogom magam elé.
Amikor minden kiválasztott megjött a légpárnás felszállt.
Irány az aréna....
Louis már rég a nőci mellett állt amikor valaki rám ugrott hátulról.
Én reflexből a karja után nyúltam és kicsavartam annak a bizonyos személynek a kezét.
-Hé! Megörültél?-visít Melinda, mire ijedten elengedem.
-Minek ugrasz rám?-meredek rá kérdően.
-Minek csavarod ki a kezem?-kontrázik, majd sokat sejtően rám mosolyog.
-Louis és te.-vigyorog mire meg forgatom a szemem.
-Igen Melinda.Louis és én.-erősítem meg, mire belém karol.
-Tudtam én!-nevet fel-De akkor mi volt az az interjú Loussal?-néz rám felhúzott szemöldökkel.-"Hát nem is tudom...ahogy megnézem a nézőket szép lányok is vannak."-idézi körzettársam szavait amitől megfeszülnek az izmaim.
-A hülye cicababa "megtiltotta", hogy bármit is eláruljunk a kapcsolatunkról....-fújtatom idegesen.
-Mi lesz az Arénába? Ott is rejtegetni fogjátok?-kérdezi.
-Nem tudom....semmit se tudok...-sóhajtok fel, majd a nőcire néztem aki szúrósan méregetett-Jobb lesz ha megyek mert különben ez szét tép.-mondom majd rámosolygok Melindára és a csapatom felé kezdek futni (amennyire lehet egy tűsarkúba futni...).
-Na végre! Azt hittem már sose jössz ide!-horkant fel a cicababa,én csak egy vállrándítással válaszoltam.-Gyerünk! Fontos megbeszélni valónk van!-mondja és a folyosó felé kezd lökdösni minket majd belép a liftbe és megnyomja a hetes gombot.
-Na! Jöttök?!-méreget minket, Louissal egyszerre sóhajtottunk fel majd beléptünk a liftbe...
Ahogy felértünk a lakosztályunkba én ledobtam magam a kanapéra, és leszedtem a magassarkút a lábamról ami már kezdte elszorítani a lábujjaimat....
-Louis ülj le!-néz szigorúan körzettársamra aki már le is vette az ingét és épp valami sonkát tömött a szájába.Úgy látszik megéhezett az interjúk során....-Ne gusztustalanodj!-ordít piros fejjel a nőci mire Louis csak megforgatja a szemét majd oda ballag hozzám és leül mellém.
-Most nagyon figyeljetek rám, és ne szóljatok bele a mondandómba!-néz ránk komolyan.
Vet egy nagy levegőt majd egyenesen a szemünkbe nézett.
-Holnap mentek a viadalra.-mondja ki egy szuszra.
A testem lefagy az agyam próbálja felfogni amit előbb hallott.
Holnap.Az arénában.
Louis teste megfeszül mellettem.
-Ne! Ez nem lehet!-suttogom magam elé-Miért nem szólt hamarabb!?-ordítom a nőnek.
-Nem mindegy, hogy mikor tudjátok meg?! Úgy is mennetek kell!-mondja ki a fájdalmas igazságot.
-Nem! Rohadtul nem mindegy!-üvöltöm.-Fel tudtam volna rá készülni ha előbb mondod!-nézek a kísérőmre.
-Mire?!-mered rám kérdően a nőci.
-Arra, hogy holnap már lehet, hogy halott leszek!-mondom jég fagyasztó hangon.
-Ha így indulsz neki, "hogy úgy is meghalok" akkor semmi esélyed sincs! Bíz magadban!-áll fel és egyenesen a szemembe néz.
-Te könnyen beszélsz! Nem neked kell majd az életedért küzdened, össze zárva olyanokkal akiknek legszebb vágya az, hogy halottnak lássanak!-üvöltöm és megindulok a nő felé-Nem tud semmit, de még is úgy tesz mintha ő mindent értene!-nézek szikrázó szemekkel a kapitoliumira-Menj te erre a rohadt viadalra ami csak azért van, hogy az ilyeneket mint te azzal szórakozanak, hogy a mi halálunkat nézik végig kacagva!-a kezem ökölbe zártam és a kisérőnkre meredtem aki most méllyen szemembe nézett.
-Floresta, nyugodj le!-mondja halkan de magabiztosan.
-Én ezt nem bírom....-suttogom és lerogyok a kanapéra.-Miért csinálják ezt?-temetem az arcom a kezembe.-Miért?-most már azt a kis reményt is elveszítettem amim volt...
Meg fogok halni.
-Egyedül hagylak titeknek.-mondja a nőci majd kitipeg.
-Hé Flo...-hajol hozzám Louis de én még mindig nem akartam felnézni-Néz rám kérlek!-a hangja tele volt fájdalommal.-Szörnyű így látni téged...-suttogja, lassan felemelem a fejem és Louis barna szemébe nézek.
-Louis....lehet, hogy holnap már halottak leszünk.-mondom halkan.
-Ne mond ezt Flo! Tudod, hogy nem igaz...-néz mélyen a szemembe.
-Miért ne lenne igaz? Bármi megtörténhet....-mondom mire felsóhajt.
-Meg fogod nyerni a viadalt Flo.-mondja egyszerűen majd ad egy csókot és a szobája felé sétál.
-Miért vagy te ebben olyan biztos?-kiáltok utána.
-Csak tudom!-mondja egy rejtélyes mosollyal majd belép a szobájába.
Csak bámultam magam elé és azért könyörögtem, hogy ez csak egy rossz állom legyen ....
Azon veszem észre magam, hogy eldőlök a kanapén és a plafon bámulom.
A fekete estélyi még mindig szorított és idegesített, hogy a sminktől ragad az arcom, de túl álmos voltam, hogy ilyenekkel törődjek így elaludtam....
Amikor felkeltem rajtam volt egy takaró és a nappali villany már le volt kapcsolva.
Az óra hajnali egyet mutatott.
Nehezen feltornáztam magam és a konyha felé vettem az irányt ugyanis nagyon éhes lettem.
Kivettem a hűtőből valami előre megcsinált szendvics és enni kezdtem.
Idő közben a rúzsom is lejött amit én egy fintorral konstatáltam mert a kajám is tele volt rúzs foltokkal...
-Mit csinálsz te itt?-néz rám a cicababa aki most smink nélkül van....komolyan mondom fel se ismertem.
-Semmit.-nyelem le az utolsó falatott majd felállok és a szobám felé veszem az irányt.
-Endora!-fordulok vissza hirtelen a kísérőmhöz.-Sajnálom amit az interjúk előtt mondtam....nem gondoltam komolyan.-mondom össze szorított szájjal.
-Semmi baj.Te meg ne haragudj, hogy rázúdítottam a viadalos dolgot.-mondja egy halvány mosollyal.
-Jó éjt!-mondom majd becsukom magam mögött az ajtót.
Fáradtan mostam le magamról a sminket és levettem az irtó kényelmetlen ruhám majd egy egyszerű mozdulattal ledobtam magam az ágyra és azon nyomban el is aludtam.
Amikor újra felkeltem már 7 óra volt.Gyorsan magamra kaptam valami ruhát és kiléptem a szobámból.
-De jó, hogy felkeltél! Mindjárt indulnotok kell!-mondja a cicababa aki megint agyon kent arcal pózol előttem...
-Hova?-akaratlanul is kicsúszik a számon ez a kérdés.
A nőci össze szorított szájjal nézett, mellette Louis a semmibe bámult.
-Hát persze! Az Arénába....-motyogom magam elé.
-Egyél valamit és utána indulunk is.-mondja mosolyogva (!) a cicababa.
-Legalább a kedvemért töröld le azt a vigyort a képedről.-szólók oda neki mire össze húzott szemekkel méregetett.
-Egyél valamit, aztán indulunk!-ismétli újra kimért hangon.
-Nem vagyok éhes.
-Akkor indulunk is!-tapsol egyet majd az ajtó felé kezd terelni.
Ahogy leértünk egy légpárnás várt ránk.
-Eddig kísérhetek benneteket.-mondja majd hosszan a szemünkbe néz.-Figyeljetek! Az aréna közepén egy bőségszaru található! Ott találtok ételt, fegyvereket és hasonlókat...valószínűleg az 1.,2. és akár a 3.,4. körzetiek ott fognak maradni.Próbáljatok elvenni valamit onnan....de ne kockáztassatok! Ha kell akkor meneküljetek, harcoljatok!-mondja és össze szorított szájjal néz ránk-Vigyázzatok magatokra! Hiszek bennetek!-mondja majd még egyszer ránk néz majd eltipeg.
Hosszan néztem Endora után.
-Menjünk!-fogja meg a kezem Louis és a légpárnás felé húz.-Ne félj! Nem lesz semmi baj!-mondja nyugtató hangon.
-Honnan veszed, hogy félek?-nézek rá mire elsőnek a szemembe néz majd a remegő lábaimra-Na jó...talán egy kicsit félek...-mondom majd még jobban megszorítom a kezét.
-Foglaljatok helyet!-mondja egy nő és minket elválasztva vezetett egy szék felé.
-Mi ez?-nézek kikerekedett szemekkel a nőre aki épp belém akart szúrni egy tűt.
-Nyomkövető.-válaszol majd cseppet se gyengéden belevágja a tűt a húsomba.
-Minek?!-kérdezem idegesen.
-Túl sok a kérdés kislány!-mondja.-Ez azért kell, hogy tudják hol vagy épp majd az arénába...viszont nem mindenhol működik....például én úgy tudom, hogy az Aréna vége fele már nem jó...-mondja eltűnődve.
-De csak védi valami az Arénát!-forgatom a szemem.
-Persze, egy bizonyos energiaburok....de az is gyengébb az aréna szélén.-mondja majd felsóhajt-De hát mindenben van hiba...főleg, hogy ez az első viadal.-mondja majd egy másik kiválasztotthoz tipeg.
-Az első és az utolsó is egyben...remélhetőleg.-motyogom magam elé.
Amikor minden kiválasztott megjött a légpárnás felszállt.
Irány az aréna....
2015. július 27., hétfő
10. rész Csak egy nyerhet...
Fogalmam sincs mivel tudnám magamra vonni a figyelmüket. Ők ugyanis egy emelvényen ülnek, hogy teljesen rálássanak a kiválasztottakra. De, csak ha ők úgy akarják. Ha nem csapok zajt, vagy kiabálok akkor biztos, hogy nem fognak észrevenni, rám sem fognak hederíteni.
- Floresta Roth! - kiáltok fel nekik mire sokan felém kapják a tekintetüket. - Maguk hívtak! - emelem fel védekezően a kezem.
- Ön viszont habozott és nem jött be időben. - vágja rá cseppnyi gondolkozás után Darek Smith a főjátékmester. Persze, valami oknak kell lennie.
- Önök nem figyelnek normálisan a kiválasztottakra. - vágok vissza.
- Örülök, hogy halálos betegségéből ilyen gyorsan felépült. - áll most már fel a székéből és sétál a korláthoz a játékmester. - De csak a nyelve pörög, és a félholtra veretés a specialitása. Ja igen és a styliszt kikészítése sem az utolsó szempont. Ha ezt összeadom idáig két pont. Tud ennél többet is?
Dühösen szikrázó szemmel meredek rá. Ó, hogy fordulna fel! És ő miben jeleskedik? Árulásban? Gyilkolásban? Ez neki hány pontot érhet? Tízet? Kilencet? Felkapok egy baltát, és bravúros könnyedséggel elhajítva, leszelem vele egy bábú fejét. Egy másikkal pedig épp szíven találom a következő bábút. Harmadszor felmászok egy kötélre, felrúgom magam a rúdra, amin a kötelek fel vannak akasztva. Olyan könnyen, mint egy balerina végig sétálok a rúdon majd a terem másik végén az utolsó kötélen játszi könnyedséggel lecsúszom. Végezetül a késekhez sétálok. Felveszek hármat és egyszerre elhajítom. Szinte egy pontban, pont középen a szív vonalában összpontosulnak. Darek Smith elégedetten szemlél. Én félig felhúzom a szemöldököm és küldök felé egy csábos mosolyt.
- Összegezzünk! - veszem fel az ő stílusát. - Maga elárulta a saját körzetét és szétbombáztatta. Ez megér nagyjából tíz pontot vagy tizenegyet. Én nem engedtem, hogy önként jelentkezzenek helyettem, csaknem agyonlövettem magam, feldobtam a szerelésem, hogy ne rajtam röhögjön mindenki, jah és kis híján agyonvertek. És maguknak is mutattam egyet s mást. Ez a maga mércéje szerint olyan nyolc pont lesz, de nagyobb az esély rá, hogy csak három.
- Távozhat Miss Roth! - mordul rám Darek Smith mire csak meghajolok és kisétálok a teremből.
Tuti lepontoznak, de nem nagyon izgatom magam miatta. Mikor felérek az emeletre kísérőnk már tűkön ülve várja a beszámolómat.
- Mennyire voltám szenvtelen? - nem is lepődök meg a kérdésén.
- Csak amennyire a szükség megkövetelte. - vetem oda egy vállrándítás kíséretében.
- Mi az ördögöt csináltál már megint? - emeli a plafonra a tekintetét. Lehuppanok a vele szemben lévő fotelbe és nagyjából elmesélem neki a teremben történteket.
- Hogy az ördögben maradtál fenn azon a rúdon? - úgy látszik nem annyira mérges, mert ha az lenne nem az akrobata mutatványaim miatt faggatózna.
- Egyensúly.- húzom el a számat. - De most komolyan, ez nagyjából közölte, hogy úgy is lepontoz mert összevertek az edzésen!
- Nem az edzés miatt akar lepontozni. - rázza a fejét a cicababa. - Tudod a stylisztod akit elküldtél melegebb éghajlatra...
- Nem én...- kezdeném de már félbe is szakít.
- Elküldtetek, vagy ha így tetszik átszabtátok a munkáját. - legyint mintha mindegy lenne. - Nos elég bizalmas viszonyt ápol a mi kedves főjáték mesterünkkel. Úgy, hogy ha lepontoznak neki köszönd. Másodsorban meg a szádnak. - csóválja a fejét. Erre mint egy villámcsapásra kivágódik az ajtó. Louis olyan dühösen vágódik le mellém, hogy azt hiszem repülünk pár métert fotelostul együtt.
- Ez közölte, hogy a béka segge alá viszi a pontjaimat. - mordul fel dühösen.
- Erre te? - emelem én is a plafonra a tekintetem.
- Belevágtam egy dárdát az emelvényükbe. - mordul fel ismét.
- Este pontozás után megbeszéljük. - fújtat egyet a cicababánk és eltipeg a lift felé.
- Nem is volt annyira dühös. Biztos beteg. - röhög fel Louis.
- Te vagy beteg! Ezek első adandó alkalommal lelőnek vagy felrobbantanak egy ilyen után!
- Ne aggódj drágám ennél jobban nem keseríthetik meg az életem.
- Olyan hülye vagy! - majd bevágtatok a szobámba és ott is maradok egészen addig amíg a kísérőnk nem szól ránk, hogy ideje lenne kimenni és megnézni a pontozást. Ugyanis ezt a TV közvetíti. Gondolom most fognak fogadni ránk és támogatói ajánlatokat tenni.
Körzetenként most előbb a fiúk utána a lányok kerülnek sorra. Nem lepődök meg mikor a hivatásosok szinte kivétel nélkül 7-8 pontot kapnak. Nem nagyon látszik meg a verekedés nyoma, mindössze annyiban, hogy nem maximális a pontszámuk. Nem igazán figyelek az ötödik és hatodik körzetre nagyon kevés a pontjuk ez feltűnik, de hogy konkrétan mennyi az nem jut el a tudatomig. Mikor elérkezik a mi körzetünk szinte már tűkön ülök. Louis 10 pontot kapott.
- Mi van? - pattanok fel.
- Mondtam, hogy csípik a harci szellemet. - vigyorog a körzettársam. De mikor megpillantom a saját 9 pontomat még nagyobb "mi van" hagyja el a számat. Majd ezt még fokozza a tény, hogy Erick és Melinda is 9 pontot kapott. A kapitóliumi babáknak ez épp elég volt, hogy kikapcsolja a TV-t.
- Nem hittem, hogy valaha ezt fogom mondani, de büszke vagyok rátok. - mintha könnyek csillognának a szemében. Bár szerintem csak megjátssza magát.- Lesz mivel dolgoznom az interjúk során.
- Milyen interjúk? - bőszül fel mellettem körzettársam.
- Amikor a műsor házigazdájával el kell beszélgetnetek kerek három percen keresztül. Hogy a nézők, a támogatók jobban megismerjék a személyiségeteket.
- Már bocsánat, de ha én kinyitom a szám akkor tudni fogják, hogy megvetem őket. - rázom a fejem és Louis is helyeslően bólogat.
- Nem a valódi személyiségetek kell. Kitalálunk nektek valami fedő storyt. Például Louis lesz a nőcsábász, te pedig a titokzatos.
- Ez nekem nem tetszik. - jelentem ki ellentmondást nem tűrő hangon.
- Pedig vagy benne vagy a játékban, vagy senki nem támogat! Holnap reggel kezdünk. És holnap este már interjú. Ja és kérlek titeket ne akarjátok átalakítani a styliszt által rátok adott ruhákat.
Kimegy a nappaliból mi pedig követjük hiszen mind ketten kimerültek vagyunk ne csak testileg, lelkileg is egyaránt.
Nem igazán nyugodt az álmom. Hiszen nem is tudom hány nap választ el az arénáig. Kettő, egy? Vagy netán az interjúk utáni pillanatban máris az aréna ismeretlen talaján találom magam. Ezerszer lejátszódik előttem a halálom. Minduntalan a hivatásosok a gyilkosok. Hajnali négykor már nem tudok tovább aludni. Kiülök az erkélyre és magamba szívom a hajnal kissé fagyos levegőjét. Lehet, hogy holnap ilyenkor már halott leszek. Ki fog megölni? A hivatásosok? A szövetségeseink? Netán Louis? Egyre csak azon kattog az agyam, amit Melinda mondott. Bejövök Louisnak. Ez biztosan hazugság. Szerintem, Louis simán megölne ha úgy jönne ki rá a lépés. Vagy még sem? Hiszen a viadalnak csak egy győztese lehet. Ezt az utóbbi pár napban el is felejtettem. Vajon mit gondoltak otthon mikor megláttak a nyitókocsin? Mit szóltak amikor megpillantották a pontjaimat? Biztosan reménykednek benne, hogy hazaérek. De én ezt kétlem. Amilyen szépen helybenhagytak nem rég. Bár ki tudja azóta sokat fejlődtem. De nem lennék képes embert ölni, ezt tisztán érzem továbbra is.
Olyannyira belemerülök a gondolataimba, hogy el is bóbiskolok. Pár óra múlva Louis ébreszt fel. Teljesen elgémberedtem a hajnali hideg levegőben.
- Gyorsan szed össze magad cica mert a mi drága Endóránk negyed óra múlva vár rád. Jah és érdeklődik, hogy magassarkúban is tudsz e egyensúlyozni? - első pillanatban nem is esik le mit mondott, majd mikor rájövök lekeverek neki egy pofont.
- Egy nem vagyok cica! Kettő vegyél vissza. Három jobban egyensúlyozok, mint azt el tudnád képzelni! - szemem szikrákat szór.
- Gyakorold a jobb egyenesed. Még nem verted ki a fogam. - rázza meg a fejét, de keresi a jeges bödönt ami a gardrób melletti asztalon áll. Engem ne kezeljen senki úgy mint egy kis csitrit.
- Tűnj el a szobámból! - kiáltok rá igaz cseppet sem dühösen. Minden dühömet kiadtam abban a pofonban. Pár perc múlva követem Louist immár átöltözve egy laza melegítőbe. A kísérőnk már tűkön ülve várja, hogy elkezdhesse az órát, ami természetesen egész napba belenyúlik. Louisnak rajtam kell gyakorolnia a sármját ami kicsit irritáló. Megállapodtunk ugyanis, hogy ezt hanyagoljuk. Majd nekem olyan titokzatosan kell viselkednem amennyire csak tudok. Az én alakításom el megy egynek vagyis a cica babánk szerint. Elvileg a sejtelmes mosolygás igazán tökéletesre megy. Louis ugyanakkor tökéletes színész. Vagy nem is olyan nagy színész. A barbieink megkönyörül rajtunk a délután közepén azzal a felkiáltással, hogy pihenjünk mert a stylisztok hamarosan jönnek és felöltöztetnek minket. És melegen ajánlja nekem, hogy tudjak magassarkúban járni. Ugyanis annak a gyakorlására már nem volt időnk.
Dühösen fújtatva indulok el a szobám irányába. Utálom ezt a nőt. Néha kedves néha meg olyan mintha nem is tudom én mi lenne. Sajnos nem tudom becsapni az ajtómat mert Louis utánam jön és megfogja azt mielőtt csattanhatna.
- Elárulod miért viselkedsz ilyen szemét módon velem? - miről beszél ez? Mindössze csak kerülöm. Jó messziről, és néha pofán vágom, ha úgy viselkedik ahogy nem kéne.
- Egy ember győzhet Louis, ez nem tűnt még fel? - kissé elkeseredetten cseng a hangom.
- Igen Flo! És te leszel az...
- Floresta Roth! - kiáltok fel nekik mire sokan felém kapják a tekintetüket. - Maguk hívtak! - emelem fel védekezően a kezem.
- Ön viszont habozott és nem jött be időben. - vágja rá cseppnyi gondolkozás után Darek Smith a főjátékmester. Persze, valami oknak kell lennie.
- Önök nem figyelnek normálisan a kiválasztottakra. - vágok vissza.
- Örülök, hogy halálos betegségéből ilyen gyorsan felépült. - áll most már fel a székéből és sétál a korláthoz a játékmester. - De csak a nyelve pörög, és a félholtra veretés a specialitása. Ja igen és a styliszt kikészítése sem az utolsó szempont. Ha ezt összeadom idáig két pont. Tud ennél többet is?
Dühösen szikrázó szemmel meredek rá. Ó, hogy fordulna fel! És ő miben jeleskedik? Árulásban? Gyilkolásban? Ez neki hány pontot érhet? Tízet? Kilencet? Felkapok egy baltát, és bravúros könnyedséggel elhajítva, leszelem vele egy bábú fejét. Egy másikkal pedig épp szíven találom a következő bábút. Harmadszor felmászok egy kötélre, felrúgom magam a rúdra, amin a kötelek fel vannak akasztva. Olyan könnyen, mint egy balerina végig sétálok a rúdon majd a terem másik végén az utolsó kötélen játszi könnyedséggel lecsúszom. Végezetül a késekhez sétálok. Felveszek hármat és egyszerre elhajítom. Szinte egy pontban, pont középen a szív vonalában összpontosulnak. Darek Smith elégedetten szemlél. Én félig felhúzom a szemöldököm és küldök felé egy csábos mosolyt.
- Összegezzünk! - veszem fel az ő stílusát. - Maga elárulta a saját körzetét és szétbombáztatta. Ez megér nagyjából tíz pontot vagy tizenegyet. Én nem engedtem, hogy önként jelentkezzenek helyettem, csaknem agyonlövettem magam, feldobtam a szerelésem, hogy ne rajtam röhögjön mindenki, jah és kis híján agyonvertek. És maguknak is mutattam egyet s mást. Ez a maga mércéje szerint olyan nyolc pont lesz, de nagyobb az esély rá, hogy csak három.
- Távozhat Miss Roth! - mordul rám Darek Smith mire csak meghajolok és kisétálok a teremből.
Tuti lepontoznak, de nem nagyon izgatom magam miatta. Mikor felérek az emeletre kísérőnk már tűkön ülve várja a beszámolómat.
- Mennyire voltám szenvtelen? - nem is lepődök meg a kérdésén.
- Csak amennyire a szükség megkövetelte. - vetem oda egy vállrándítás kíséretében.
- Mi az ördögöt csináltál már megint? - emeli a plafonra a tekintetét. Lehuppanok a vele szemben lévő fotelbe és nagyjából elmesélem neki a teremben történteket.
- Hogy az ördögben maradtál fenn azon a rúdon? - úgy látszik nem annyira mérges, mert ha az lenne nem az akrobata mutatványaim miatt faggatózna.
- Egyensúly.- húzom el a számat. - De most komolyan, ez nagyjából közölte, hogy úgy is lepontoz mert összevertek az edzésen!
- Nem az edzés miatt akar lepontozni. - rázza a fejét a cicababa. - Tudod a stylisztod akit elküldtél melegebb éghajlatra...
- Nem én...- kezdeném de már félbe is szakít.
- Elküldtetek, vagy ha így tetszik átszabtátok a munkáját. - legyint mintha mindegy lenne. - Nos elég bizalmas viszonyt ápol a mi kedves főjáték mesterünkkel. Úgy, hogy ha lepontoznak neki köszönd. Másodsorban meg a szádnak. - csóválja a fejét. Erre mint egy villámcsapásra kivágódik az ajtó. Louis olyan dühösen vágódik le mellém, hogy azt hiszem repülünk pár métert fotelostul együtt.
- Ez közölte, hogy a béka segge alá viszi a pontjaimat. - mordul fel dühösen.
- Erre te? - emelem én is a plafonra a tekintetem.
- Belevágtam egy dárdát az emelvényükbe. - mordul fel ismét.
- Este pontozás után megbeszéljük. - fújtat egyet a cicababánk és eltipeg a lift felé.
- Nem is volt annyira dühös. Biztos beteg. - röhög fel Louis.
- Te vagy beteg! Ezek első adandó alkalommal lelőnek vagy felrobbantanak egy ilyen után!
- Ne aggódj drágám ennél jobban nem keseríthetik meg az életem.
- Olyan hülye vagy! - majd bevágtatok a szobámba és ott is maradok egészen addig amíg a kísérőnk nem szól ránk, hogy ideje lenne kimenni és megnézni a pontozást. Ugyanis ezt a TV közvetíti. Gondolom most fognak fogadni ránk és támogatói ajánlatokat tenni.
Körzetenként most előbb a fiúk utána a lányok kerülnek sorra. Nem lepődök meg mikor a hivatásosok szinte kivétel nélkül 7-8 pontot kapnak. Nem nagyon látszik meg a verekedés nyoma, mindössze annyiban, hogy nem maximális a pontszámuk. Nem igazán figyelek az ötödik és hatodik körzetre nagyon kevés a pontjuk ez feltűnik, de hogy konkrétan mennyi az nem jut el a tudatomig. Mikor elérkezik a mi körzetünk szinte már tűkön ülök. Louis 10 pontot kapott.
- Mi van? - pattanok fel.
- Mondtam, hogy csípik a harci szellemet. - vigyorog a körzettársam. De mikor megpillantom a saját 9 pontomat még nagyobb "mi van" hagyja el a számat. Majd ezt még fokozza a tény, hogy Erick és Melinda is 9 pontot kapott. A kapitóliumi babáknak ez épp elég volt, hogy kikapcsolja a TV-t.
- Nem hittem, hogy valaha ezt fogom mondani, de büszke vagyok rátok. - mintha könnyek csillognának a szemében. Bár szerintem csak megjátssza magát.- Lesz mivel dolgoznom az interjúk során.
- Milyen interjúk? - bőszül fel mellettem körzettársam.
- Amikor a műsor házigazdájával el kell beszélgetnetek kerek három percen keresztül. Hogy a nézők, a támogatók jobban megismerjék a személyiségeteket.
- Már bocsánat, de ha én kinyitom a szám akkor tudni fogják, hogy megvetem őket. - rázom a fejem és Louis is helyeslően bólogat.
- Nem a valódi személyiségetek kell. Kitalálunk nektek valami fedő storyt. Például Louis lesz a nőcsábász, te pedig a titokzatos.
- Ez nekem nem tetszik. - jelentem ki ellentmondást nem tűrő hangon.
- Pedig vagy benne vagy a játékban, vagy senki nem támogat! Holnap reggel kezdünk. És holnap este már interjú. Ja és kérlek titeket ne akarjátok átalakítani a styliszt által rátok adott ruhákat.
Kimegy a nappaliból mi pedig követjük hiszen mind ketten kimerültek vagyunk ne csak testileg, lelkileg is egyaránt.
Nem igazán nyugodt az álmom. Hiszen nem is tudom hány nap választ el az arénáig. Kettő, egy? Vagy netán az interjúk utáni pillanatban máris az aréna ismeretlen talaján találom magam. Ezerszer lejátszódik előttem a halálom. Minduntalan a hivatásosok a gyilkosok. Hajnali négykor már nem tudok tovább aludni. Kiülök az erkélyre és magamba szívom a hajnal kissé fagyos levegőjét. Lehet, hogy holnap ilyenkor már halott leszek. Ki fog megölni? A hivatásosok? A szövetségeseink? Netán Louis? Egyre csak azon kattog az agyam, amit Melinda mondott. Bejövök Louisnak. Ez biztosan hazugság. Szerintem, Louis simán megölne ha úgy jönne ki rá a lépés. Vagy még sem? Hiszen a viadalnak csak egy győztese lehet. Ezt az utóbbi pár napban el is felejtettem. Vajon mit gondoltak otthon mikor megláttak a nyitókocsin? Mit szóltak amikor megpillantották a pontjaimat? Biztosan reménykednek benne, hogy hazaérek. De én ezt kétlem. Amilyen szépen helybenhagytak nem rég. Bár ki tudja azóta sokat fejlődtem. De nem lennék képes embert ölni, ezt tisztán érzem továbbra is.
Olyannyira belemerülök a gondolataimba, hogy el is bóbiskolok. Pár óra múlva Louis ébreszt fel. Teljesen elgémberedtem a hajnali hideg levegőben.
- Gyorsan szed össze magad cica mert a mi drága Endóránk negyed óra múlva vár rád. Jah és érdeklődik, hogy magassarkúban is tudsz e egyensúlyozni? - első pillanatban nem is esik le mit mondott, majd mikor rájövök lekeverek neki egy pofont.
- Egy nem vagyok cica! Kettő vegyél vissza. Három jobban egyensúlyozok, mint azt el tudnád képzelni! - szemem szikrákat szór.
- Gyakorold a jobb egyenesed. Még nem verted ki a fogam. - rázza meg a fejét, de keresi a jeges bödönt ami a gardrób melletti asztalon áll. Engem ne kezeljen senki úgy mint egy kis csitrit.
- Tűnj el a szobámból! - kiáltok rá igaz cseppet sem dühösen. Minden dühömet kiadtam abban a pofonban. Pár perc múlva követem Louist immár átöltözve egy laza melegítőbe. A kísérőnk már tűkön ülve várja, hogy elkezdhesse az órát, ami természetesen egész napba belenyúlik. Louisnak rajtam kell gyakorolnia a sármját ami kicsit irritáló. Megállapodtunk ugyanis, hogy ezt hanyagoljuk. Majd nekem olyan titokzatosan kell viselkednem amennyire csak tudok. Az én alakításom el megy egynek vagyis a cica babánk szerint. Elvileg a sejtelmes mosolygás igazán tökéletesre megy. Louis ugyanakkor tökéletes színész. Vagy nem is olyan nagy színész. A barbieink megkönyörül rajtunk a délután közepén azzal a felkiáltással, hogy pihenjünk mert a stylisztok hamarosan jönnek és felöltöztetnek minket. És melegen ajánlja nekem, hogy tudjak magassarkúban járni. Ugyanis annak a gyakorlására már nem volt időnk.
Dühösen fújtatva indulok el a szobám irányába. Utálom ezt a nőt. Néha kedves néha meg olyan mintha nem is tudom én mi lenne. Sajnos nem tudom becsapni az ajtómat mert Louis utánam jön és megfogja azt mielőtt csattanhatna.
- Elárulod miért viselkedsz ilyen szemét módon velem? - miről beszél ez? Mindössze csak kerülöm. Jó messziről, és néha pofán vágom, ha úgy viselkedik ahogy nem kéne.
- Egy ember győzhet Louis, ez nem tűnt még fel? - kissé elkeseredetten cseng a hangom.
- Igen Flo! És te leszel az...
2015. július 22., szerda
9. rész Meglepetések
Amikor a kapitóliumi cicamica meghallotta mi történt természetesen első dolga volt felrohanni és abbahagyni a bájcsevejt a többi hasonló érdeklődésű emberrel.
- Mi a fene történt? - nézett rám és majdnem elhittem, hogy tényleg aggódik miattam.
- Sajnálja, hogy nem maga intéztetett el? - nyögök fel fájdalmasan.
- Sajnálom, ha e miatt nem tudsz részt venni a pontozáson. Nyugalom az ő pontjaikon is látszani fog ez a kis incidens. Mi a frászt csináltál? - mi van érdekli az éltem vagy mi a szösz.
- Kötelet másztam. - mordulok fel - Ők meg bokszzsáknak néztek.
- Nem értesz a fegyverekhez? - mered rám értetlenül a nő.
- Tudom használni a baltát. De jobbnak láttam nem megmutatni nekik. - egyszerűen nem bírtam sem ülni sem feküdni a gyomrom annyira hasított, mintha késsel szurkálnák.
- Adott a nyanya valamit a gyomrodra? - néz rám. Megrázom a fejemet. Ezek szerint nem csípi azt a nőt. - Sejthettem volna. - horkan fel dühösen. Ezek szerint nagyon nem csípi azt a nőt. Talán azért emberséges velem mert a kiválasztottak orvosát gyűlöli. Vagy azért mert volt annyi eszem, hogy nem ütöttem vissza így az ő hírnevének nem lett semmi baja. - Pedig elég spéci orvossága van rá. De azt a drága kiválasztottjainak tartogatja.
Hoppá! Ezek szerint az a nő is egy kísérő.
- Az első körzet annyira ők a favoritok. - hivatásosok hát erről fúj a szél. Most azon van kedves kísérőnk, hogy mi is favoritok legyünk. Ne, hogy más arassa le a dicsőséget. De amíg nem lövet rám addig nincs gond. - Nem így játsszuk ezt! - a falhoz lép megnyom egy gombot mire egy injekciós tőben valami zöld lötty ugrik ki a falból. - A gyomrodra tökéletes lesz. Ez helyre rakja egy nap alatt. De a drága Dorisz olyan smucig, hogy csak a sajátjainak ad belőle. - Ellenkezni sincs időm mikor belém vágja a tűt. A gyomrom szabályszerűen fellélegzik. Ezerszer jobb. Na jó nem tökéletes, de nincs okom panaszra. Viszont erősen elkezdtem szédülni még szerencse, hogy az ágyamon ülök így csak le kell raknom a fejemet kicsit. Ám ettől álmosság jön rám- Ettől aludni fogsz pár órát. Én addig beszélek a játékmesterekkel ezt nem vihetik el szárazon.
Magassarkújába kitipeg a szobámból és én azzal a tudattal merülök álomba, hogy ez a nő néha nem is olyan hárpia mint valójában.
Nem tudom mennyi időt aludhattam. Talán pár órát, de nem kizárt, hogy egy egész napot. Fojtott beszélgetés üti meg a fülemet az előszoba irányából. Mikor kilépek megpillantom a kísérőnket és Louis akik az asztalnál ülnek és mintha taktikai megbeszélést folytatnának. A szám elé kapom a kezem mikor megpillantom Louis arcát. Bal szeme alatt egy hatalmas monokli feketéllik.
- Mi z ördög történt. - nézek rájuk döbbenten.
- Épp vacsorázunk, te aludtál vagy hat órát és szétrúgtam az első körzetbeli srác hátsóját. - foglalja össze röviden a történteket Louis.
- És ezért nem szedték még le a fejedet? - meredek a kapitóliumira.
- Gyere Floresta, főzettem a gyomrodnak egy kis gyógyteát. Mindjárt elmesélek mindent. - terel az asztalhoz. Most veszem észre, hogy ez az injekció nem csak a gyomromnak de a lábamnak is jót tett. Nem értem továbbra sem a kedvesség okát, de nem ellenkezek. Ha nem haragszik ránk akkor talán szerez támogatót és még talán túl is élem míg agyon nem vernek. Leülök velük szemben nézem, hogy esznek de nekem valahogy nincs étvágyam. Lassan kortyolgatom a teám és várakozás teljes pillantást vetek mindkettőjük felé.
- Mi történt? - térek újra a tárgyra.
- Amikor visszamentem az edzőteremben az első két körzet kiválasztottjai éppen azt ecsetelték milyen jó érzés volt megverni téged. Meg azt tervezgették, hogy fognak kinyírni az Arénában. - kezd bele a szrotiba Louis. - Én erre begurultam és neki mentem a srácnak. Ha az én képem megrémít akkor az övétől sikító frászt kapnál. Eltört az orra az álla, meg vagy két bordája. - körzettársam dühösen fújtat. Ezt nem tudom hova rakni. Ő most komolyan.... Meg védett engem?
- Ekkor értem le a terembe teljesen feldúltan, hogy téged nem akartak ellátni. - folytatja a történetet a kísérő. - A játékmesterek Louist elővették, de mikor veled volt baj semmibe néztek. Persze azt állítottam, hogy nem tudod folytatni az edzést és örülünk, ha pontozásig helyre jössz.A terv a következő. Louis folytatja a hivatalos edzéseket, de este leviszlek titeket nem hivatalosan is. Ha jól hallom valami szövetség van köztetek meg a nyolcasok között. Tartsátok fenn ezt. És ne aggódjatok semmi nem fog látszani a pontjaitokon, de az övéken annál inkább. - biccent a kapitóliumi. - Amúgy néha nyugodtan hívhatnátok Endorának és nem libának. - veti oda mielőtt eltipegne a saját szobája felé.
- Miért védtél meg? - nézek félig rá félig a bögrében gőzölgő teámra.
- Dobd a nyolcas srácot! - nem a kérdésemre felel.
- Ejtsd a nyolcas csajt! - vicsorgok rá.
- Örülök, hogy jobban vagy, amúgy meg nem járok vele. Most komolyan erre ment ki az egész? - mered rám már már dühösen.
- Ericknek nem tetszett, hogy a húgára mászol. - vonok vállat.
- Nekem meg nem jön annyira be a húga, mint valaki más. - vág vissza.
- Akkor dobd a csajt.
- Felesleges, már ő kihajított. Oda a vonzerőm örüljél. Tudja, hogy miért szívatod és tudja, ha nem húzzuk az agyad a bátyát békén hagyod. És ez egy tisztességes és vitáktól mentes szövetség lesz.
- Ha nem mászol rá minden csajra aki él és mozog a viadalon akkor biztosan.
- Egyre fogok rá mászni, de arról tudni fogsz ígérem. - és ezzel a mondattal egyedül hagy az asztalnál. És én rágódhatok rajta, mit akart ezzel.
Majd megőrülök egyedül a következő két napban. Mert ugye elvileg halálomon vagyok (ami szerencsére már nem igaz) nem mehetek az edzőterem közelébe. Legalább is nappal. Mikor a többi kiválasztott eltűnik azonban a kapitóliumi (próbálom Endórának hívni, de valahogy sosem jön a nyelvemre) liba levisz minket és nyomon követi az edzésünket. Az utolsó nap már minden dühömet beleadom egy babút nagyjából agyonkaszabolok a baltámmal. Egy másikat meg kinyírok a késeimmel. Louis jobban bánik a lándzsákkal és kardokkal mint azt valaha el tudtam róla képzelni. Nagyon ideges vagyok a pontozás napján. Nem tudom pontosan mit kellene csinálnom. A cicababa szerint mutassam meg mennyire vagány vagyok, de azt nem igazán tudom hogyan kellene.
A pontozás a kiképző teremben zajlik, egyenként hívnak be. Míg egy bent van a többiek az előtéren várakoznak. A hivatásosok folyton bámulnak. Louis nem hazudott az egyes fiú arca olyan szinten összetört, hogy fel sem ismerném. Igaz Louis monoklija és szépen megfeketedett.
- Örülünk, hogy jobban vagy. - libeg oda hozzám Melinda - Bocsi a szívódásért.- körülpillantok, és látom, hogy távolabb Louis és Erick beszélget.
- Bocsi, hogy rácuppantam a bátyádra. - vonok vállat majd kezet nyújtok a békülés jeleként amit ő elfogad.
- Bocsi, hogy elcsavartam a pasid fejét. - kontráz rá.
- Nem a pasim. - rázom a fejemet.
- De be jön neked.
- Nem!
- De bejössz neki. - vigyorog mint a vadalma.
- Mi van?
- Gondolkozz kis csillag. Aggódott érted, féltékeny lett Ericker és nekiment az egyes srácnak miattad.Miért tette volna ha nem jössz be neki?
- Szeret szívatni? Meg fél? És nem szereti ha megszívatom? - nézek rá teljesen komolyan.
-Nem igazán jöttem be neki. - húzza el a lány a száját, majd az értetlen fejem miatt magyarázattal is szolgál. - Tudom milyen egy pasi ha úgy igazán bejövök neki. Ő olyan volt, mintha valakinek színészkedne. Ezért is dobtam. Meg szeretem, ha megkaphatok bárkit. De nem minden áron. Például a bátyám árán nem.
- Szerinted azért csinálta, mert bejövök neki? - nézek rá döbbenten.
- Nyisd ki a szemed és rájössz.
- 7. körzet Floresta Roth - visszhangozza egy gépi hang.
- Sok szerencsét. - kacsint rám Melinda. - Ne feledd szövetségben vagyunk akármit csinálj és akármennyi pontot kapj.
- Köszi, de nem kell félteni nem vagyok annyira elveszett mint első nap tűntem.
- Tudom. - és sokat sejtően rám mosolyog.
Belépek a kiképző terembe, de egyik játékmester sem igazán figyel rám. Nagyot sóhajtok. Ezeken múlik a pontom, és az életem. Ajánlom, hogy figyeljenek rám. De a lelkem legmélyén tudom, hogy ez a pár perc nehezebb lesz mint hittem. És ha nem figyelnek rám, akkor nem tudom mit fogogk csinálni...
- Mi a fene történt? - nézett rám és majdnem elhittem, hogy tényleg aggódik miattam.
- Sajnálja, hogy nem maga intéztetett el? - nyögök fel fájdalmasan.
- Sajnálom, ha e miatt nem tudsz részt venni a pontozáson. Nyugalom az ő pontjaikon is látszani fog ez a kis incidens. Mi a frászt csináltál? - mi van érdekli az éltem vagy mi a szösz.
- Kötelet másztam. - mordulok fel - Ők meg bokszzsáknak néztek.
- Nem értesz a fegyverekhez? - mered rám értetlenül a nő.
- Tudom használni a baltát. De jobbnak láttam nem megmutatni nekik. - egyszerűen nem bírtam sem ülni sem feküdni a gyomrom annyira hasított, mintha késsel szurkálnák.
- Adott a nyanya valamit a gyomrodra? - néz rám. Megrázom a fejemet. Ezek szerint nem csípi azt a nőt. - Sejthettem volna. - horkan fel dühösen. Ezek szerint nagyon nem csípi azt a nőt. Talán azért emberséges velem mert a kiválasztottak orvosát gyűlöli. Vagy azért mert volt annyi eszem, hogy nem ütöttem vissza így az ő hírnevének nem lett semmi baja. - Pedig elég spéci orvossága van rá. De azt a drága kiválasztottjainak tartogatja.
Hoppá! Ezek szerint az a nő is egy kísérő.
- Az első körzet annyira ők a favoritok. - hivatásosok hát erről fúj a szél. Most azon van kedves kísérőnk, hogy mi is favoritok legyünk. Ne, hogy más arassa le a dicsőséget. De amíg nem lövet rám addig nincs gond. - Nem így játsszuk ezt! - a falhoz lép megnyom egy gombot mire egy injekciós tőben valami zöld lötty ugrik ki a falból. - A gyomrodra tökéletes lesz. Ez helyre rakja egy nap alatt. De a drága Dorisz olyan smucig, hogy csak a sajátjainak ad belőle. - Ellenkezni sincs időm mikor belém vágja a tűt. A gyomrom szabályszerűen fellélegzik. Ezerszer jobb. Na jó nem tökéletes, de nincs okom panaszra. Viszont erősen elkezdtem szédülni még szerencse, hogy az ágyamon ülök így csak le kell raknom a fejemet kicsit. Ám ettől álmosság jön rám- Ettől aludni fogsz pár órát. Én addig beszélek a játékmesterekkel ezt nem vihetik el szárazon.
Magassarkújába kitipeg a szobámból és én azzal a tudattal merülök álomba, hogy ez a nő néha nem is olyan hárpia mint valójában.
Nem tudom mennyi időt aludhattam. Talán pár órát, de nem kizárt, hogy egy egész napot. Fojtott beszélgetés üti meg a fülemet az előszoba irányából. Mikor kilépek megpillantom a kísérőnket és Louis akik az asztalnál ülnek és mintha taktikai megbeszélést folytatnának. A szám elé kapom a kezem mikor megpillantom Louis arcát. Bal szeme alatt egy hatalmas monokli feketéllik.
- Mi z ördög történt. - nézek rájuk döbbenten.
- Épp vacsorázunk, te aludtál vagy hat órát és szétrúgtam az első körzetbeli srác hátsóját. - foglalja össze röviden a történteket Louis.
- És ezért nem szedték még le a fejedet? - meredek a kapitóliumira.
- Gyere Floresta, főzettem a gyomrodnak egy kis gyógyteát. Mindjárt elmesélek mindent. - terel az asztalhoz. Most veszem észre, hogy ez az injekció nem csak a gyomromnak de a lábamnak is jót tett. Nem értem továbbra sem a kedvesség okát, de nem ellenkezek. Ha nem haragszik ránk akkor talán szerez támogatót és még talán túl is élem míg agyon nem vernek. Leülök velük szemben nézem, hogy esznek de nekem valahogy nincs étvágyam. Lassan kortyolgatom a teám és várakozás teljes pillantást vetek mindkettőjük felé.
- Mi történt? - térek újra a tárgyra.
- Amikor visszamentem az edzőteremben az első két körzet kiválasztottjai éppen azt ecsetelték milyen jó érzés volt megverni téged. Meg azt tervezgették, hogy fognak kinyírni az Arénában. - kezd bele a szrotiba Louis. - Én erre begurultam és neki mentem a srácnak. Ha az én képem megrémít akkor az övétől sikító frászt kapnál. Eltört az orra az álla, meg vagy két bordája. - körzettársam dühösen fújtat. Ezt nem tudom hova rakni. Ő most komolyan.... Meg védett engem?
- Ekkor értem le a terembe teljesen feldúltan, hogy téged nem akartak ellátni. - folytatja a történetet a kísérő. - A játékmesterek Louist elővették, de mikor veled volt baj semmibe néztek. Persze azt állítottam, hogy nem tudod folytatni az edzést és örülünk, ha pontozásig helyre jössz.A terv a következő. Louis folytatja a hivatalos edzéseket, de este leviszlek titeket nem hivatalosan is. Ha jól hallom valami szövetség van köztetek meg a nyolcasok között. Tartsátok fenn ezt. És ne aggódjatok semmi nem fog látszani a pontjaitokon, de az övéken annál inkább. - biccent a kapitóliumi. - Amúgy néha nyugodtan hívhatnátok Endorának és nem libának. - veti oda mielőtt eltipegne a saját szobája felé.
- Miért védtél meg? - nézek félig rá félig a bögrében gőzölgő teámra.
- Dobd a nyolcas srácot! - nem a kérdésemre felel.
- Ejtsd a nyolcas csajt! - vicsorgok rá.
- Örülök, hogy jobban vagy, amúgy meg nem járok vele. Most komolyan erre ment ki az egész? - mered rám már már dühösen.
- Ericknek nem tetszett, hogy a húgára mászol. - vonok vállat.
- Nekem meg nem jön annyira be a húga, mint valaki más. - vág vissza.
- Akkor dobd a csajt.
- Felesleges, már ő kihajított. Oda a vonzerőm örüljél. Tudja, hogy miért szívatod és tudja, ha nem húzzuk az agyad a bátyát békén hagyod. És ez egy tisztességes és vitáktól mentes szövetség lesz.
- Ha nem mászol rá minden csajra aki él és mozog a viadalon akkor biztosan.
- Egyre fogok rá mászni, de arról tudni fogsz ígérem. - és ezzel a mondattal egyedül hagy az asztalnál. És én rágódhatok rajta, mit akart ezzel.
Majd megőrülök egyedül a következő két napban. Mert ugye elvileg halálomon vagyok (ami szerencsére már nem igaz) nem mehetek az edzőterem közelébe. Legalább is nappal. Mikor a többi kiválasztott eltűnik azonban a kapitóliumi (próbálom Endórának hívni, de valahogy sosem jön a nyelvemre) liba levisz minket és nyomon követi az edzésünket. Az utolsó nap már minden dühömet beleadom egy babút nagyjából agyonkaszabolok a baltámmal. Egy másikat meg kinyírok a késeimmel. Louis jobban bánik a lándzsákkal és kardokkal mint azt valaha el tudtam róla képzelni. Nagyon ideges vagyok a pontozás napján. Nem tudom pontosan mit kellene csinálnom. A cicababa szerint mutassam meg mennyire vagány vagyok, de azt nem igazán tudom hogyan kellene.
A pontozás a kiképző teremben zajlik, egyenként hívnak be. Míg egy bent van a többiek az előtéren várakoznak. A hivatásosok folyton bámulnak. Louis nem hazudott az egyes fiú arca olyan szinten összetört, hogy fel sem ismerném. Igaz Louis monoklija és szépen megfeketedett.
- Örülünk, hogy jobban vagy. - libeg oda hozzám Melinda - Bocsi a szívódásért.- körülpillantok, és látom, hogy távolabb Louis és Erick beszélget.
- Bocsi, hogy rácuppantam a bátyádra. - vonok vállat majd kezet nyújtok a békülés jeleként amit ő elfogad.
- Bocsi, hogy elcsavartam a pasid fejét. - kontráz rá.
- Nem a pasim. - rázom a fejemet.
- De be jön neked.
- Nem!
- De bejössz neki. - vigyorog mint a vadalma.
- Mi van?
- Gondolkozz kis csillag. Aggódott érted, féltékeny lett Ericker és nekiment az egyes srácnak miattad.Miért tette volna ha nem jössz be neki?
- Szeret szívatni? Meg fél? És nem szereti ha megszívatom? - nézek rá teljesen komolyan.
-Nem igazán jöttem be neki. - húzza el a lány a száját, majd az értetlen fejem miatt magyarázattal is szolgál. - Tudom milyen egy pasi ha úgy igazán bejövök neki. Ő olyan volt, mintha valakinek színészkedne. Ezért is dobtam. Meg szeretem, ha megkaphatok bárkit. De nem minden áron. Például a bátyám árán nem.
- Szerinted azért csinálta, mert bejövök neki? - nézek rá döbbenten.
- Nyisd ki a szemed és rájössz.
- 7. körzet Floresta Roth - visszhangozza egy gépi hang.
- Sok szerencsét. - kacsint rám Melinda. - Ne feledd szövetségben vagyunk akármit csinálj és akármennyi pontot kapj.
- Köszi, de nem kell félteni nem vagyok annyira elveszett mint első nap tűntem.
- Tudom. - és sokat sejtően rám mosolyog.
Belépek a kiképző terembe, de egyik játékmester sem igazán figyel rám. Nagyot sóhajtok. Ezeken múlik a pontom, és az életem. Ajánlom, hogy figyeljenek rám. De a lelkem legmélyén tudom, hogy ez a pár perc nehezebb lesz mint hittem. És ha nem figyelnek rám, akkor nem tudom mit fogogk csinálni...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)