9. rész Meglepetések

Amikor a kapitóliumi cicamica meghallotta mi történt természetesen első dolga volt felrohanni és abbahagyni a bájcsevejt a többi hasonló érdeklődésű emberrel.
- Mi a fene történt? - nézett rám és majdnem elhittem, hogy tényleg aggódik miattam.
- Sajnálja, hogy nem maga intéztetett el? - nyögök fel fájdalmasan.
- Sajnálom, ha e miatt nem tudsz részt venni a pontozáson. Nyugalom az ő pontjaikon is látszani fog ez a kis incidens. Mi a frászt csináltál? - mi van érdekli az éltem vagy mi a szösz.
- Kötelet másztam. - mordulok fel - Ők meg bokszzsáknak néztek.
- Nem értesz a fegyverekhez? - mered rám értetlenül a nő.
- Tudom használni a baltát. De jobbnak láttam nem megmutatni nekik. - egyszerűen nem bírtam sem ülni sem feküdni a gyomrom annyira hasított, mintha késsel szurkálnák.
- Adott a nyanya valamit a gyomrodra? - néz rám. Megrázom a fejemet. Ezek szerint nem csípi azt a nőt. - Sejthettem volna. - horkan fel dühösen. Ezek szerint nagyon nem csípi azt a nőt. Talán azért emberséges velem mert a kiválasztottak orvosát gyűlöli. Vagy azért mert volt annyi eszem, hogy nem ütöttem vissza így az ő hírnevének nem lett semmi baja. - Pedig elég spéci orvossága van rá. De azt a drága kiválasztottjainak tartogatja.
Hoppá! Ezek szerint az a nő is egy kísérő.
- Az első körzet annyira ők a favoritok. - hivatásosok hát erről fúj a szél. Most azon van kedves kísérőnk, hogy mi is favoritok legyünk. Ne, hogy más arassa le a dicsőséget. De amíg nem lövet rám addig nincs gond. - Nem így játsszuk ezt! - a falhoz lép megnyom egy gombot mire egy injekciós tőben valami zöld lötty ugrik ki a falból. - A gyomrodra tökéletes lesz. Ez helyre rakja egy nap alatt. De a drága Dorisz olyan smucig, hogy csak a sajátjainak ad belőle. - Ellenkezni sincs időm mikor belém vágja a tűt. A gyomrom szabályszerűen fellélegzik. Ezerszer jobb. Na jó nem tökéletes, de nincs okom panaszra. Viszont erősen elkezdtem szédülni még szerencse, hogy az ágyamon ülök így csak le kell raknom a fejemet kicsit. Ám ettől álmosság jön rám- Ettől aludni fogsz pár órát. Én addig beszélek a játékmesterekkel ezt nem vihetik el szárazon.
Magassarkújába kitipeg a szobámból és én azzal a tudattal merülök álomba, hogy ez a nő néha nem is olyan hárpia mint valójában.
Nem tudom mennyi időt aludhattam. Talán pár órát, de nem kizárt, hogy egy egész napot. Fojtott beszélgetés üti meg a fülemet az előszoba irányából. Mikor kilépek megpillantom a  kísérőnket és Louis akik az asztalnál ülnek és mintha taktikai megbeszélést folytatnának. A szám elé kapom a kezem mikor megpillantom Louis arcát. Bal szeme alatt egy hatalmas monokli feketéllik.
- Mi z ördög történt. - nézek rájuk döbbenten.
- Épp vacsorázunk, te aludtál vagy hat órát és szétrúgtam az első körzetbeli srác hátsóját. - foglalja össze röviden a történteket Louis.
- És ezért nem szedték még le a fejedet? - meredek a kapitóliumira.
- Gyere Floresta, főzettem a gyomrodnak egy kis gyógyteát. Mindjárt elmesélek mindent. - terel az asztalhoz. Most veszem észre, hogy ez az injekció nem csak a gyomromnak de a lábamnak is jót tett. Nem értem továbbra sem a kedvesség okát, de nem ellenkezek. Ha nem haragszik ránk akkor talán szerez támogatót és még talán túl is élem míg agyon nem vernek. Leülök velük szemben nézem, hogy esznek de nekem valahogy nincs étvágyam. Lassan kortyolgatom a teám és várakozás teljes pillantást vetek mindkettőjük felé.
- Mi történt? - térek újra a tárgyra.
- Amikor visszamentem az edzőteremben az első két körzet kiválasztottjai éppen azt ecsetelték milyen jó érzés volt megverni téged. Meg azt tervezgették, hogy fognak kinyírni az Arénában. - kezd bele a szrotiba Louis. - Én erre begurultam és neki mentem a srácnak. Ha az én képem megrémít akkor az övétől sikító frászt kapnál. Eltört az orra az álla, meg vagy két bordája. - körzettársam dühösen fújtat. Ezt nem tudom hova rakni. Ő most komolyan.... Meg védett engem?
- Ekkor értem le a terembe teljesen feldúltan, hogy téged nem akartak ellátni. - folytatja a történetet a kísérő. - A játékmesterek Louist elővették, de mikor veled volt baj semmibe néztek. Persze azt állítottam, hogy nem tudod folytatni az edzést és örülünk, ha pontozásig helyre jössz.A terv a következő. Louis folytatja a hivatalos edzéseket, de este leviszlek titeket nem hivatalosan is. Ha jól hallom valami szövetség van köztetek meg a nyolcasok között. Tartsátok fenn ezt. És ne aggódjatok semmi nem fog látszani a pontjaitokon, de az övéken annál inkább. - biccent a kapitóliumi. - Amúgy néha nyugodtan hívhatnátok Endorának és nem libának. - veti oda mielőtt eltipegne a saját szobája felé.
- Miért védtél meg? - nézek félig rá félig a bögrében gőzölgő teámra.
- Dobd a nyolcas srácot! - nem a kérdésemre felel.
- Ejtsd a nyolcas csajt! - vicsorgok rá.
- Örülök, hogy jobban vagy, amúgy meg nem járok vele. Most komolyan erre ment ki az egész? - mered rám már már dühösen.
- Ericknek nem tetszett, hogy a húgára mászol. - vonok vállat.
- Nekem meg nem jön annyira be a húga, mint valaki más. - vág vissza.
- Akkor dobd a csajt.
- Felesleges, már ő kihajított. Oda a vonzerőm örüljél. Tudja, hogy miért szívatod és tudja, ha nem húzzuk az agyad a bátyát békén hagyod. És ez egy tisztességes és vitáktól mentes szövetség lesz.
- Ha nem mászol rá minden csajra aki él és mozog a viadalon akkor biztosan.
- Egyre fogok rá mászni, de arról tudni fogsz ígérem. - és ezzel a mondattal egyedül hagy az asztalnál. És én rágódhatok rajta, mit akart ezzel.
Majd megőrülök egyedül  a következő két napban. Mert ugye elvileg halálomon vagyok (ami szerencsére már nem igaz) nem mehetek az edzőterem közelébe. Legalább is nappal. Mikor a többi kiválasztott eltűnik azonban a kapitóliumi (próbálom Endórának hívni, de valahogy sosem jön a nyelvemre) liba levisz minket és nyomon követi az edzésünket. Az utolsó nap már minden dühömet beleadom egy babút nagyjából agyonkaszabolok a baltámmal. Egy másikat meg kinyírok a késeimmel. Louis jobban bánik a lándzsákkal és kardokkal mint azt valaha el tudtam róla képzelni. Nagyon ideges vagyok a pontozás napján. Nem tudom pontosan mit kellene csinálnom. A cicababa szerint mutassam meg mennyire vagány vagyok, de azt nem igazán tudom hogyan kellene.
A pontozás a kiképző teremben zajlik, egyenként hívnak be. Míg egy bent van a többiek az előtéren várakoznak. A hivatásosok folyton bámulnak. Louis nem hazudott az egyes fiú arca olyan szinten összetört, hogy fel sem ismerném. Igaz Louis monoklija és szépen megfeketedett.
- Örülünk, hogy jobban vagy. - libeg oda hozzám Melinda  - Bocsi a szívódásért.- körülpillantok, és látom, hogy távolabb Louis és Erick beszélget.
- Bocsi, hogy rácuppantam a bátyádra. - vonok vállat majd kezet nyújtok a békülés jeleként amit ő elfogad.
- Bocsi, hogy elcsavartam a pasid fejét. - kontráz rá.
- Nem a pasim. - rázom a fejemet.
- De be jön neked.
- Nem!
- De bejössz neki. - vigyorog mint a vadalma.
- Mi van?
- Gondolkozz kis csillag. Aggódott érted, féltékeny lett Ericker és nekiment az egyes srácnak miattad.Miért tette volna ha nem jössz be neki?
- Szeret szívatni? Meg fél? És nem szereti ha megszívatom? - nézek rá teljesen komolyan.
-Nem igazán jöttem be neki. - húzza el a lány a száját, majd az értetlen fejem miatt magyarázattal is szolgál. - Tudom milyen egy pasi ha úgy igazán bejövök neki. Ő olyan volt, mintha valakinek színészkedne. Ezért is dobtam. Meg szeretem, ha megkaphatok bárkit. De nem minden áron. Például a bátyám árán nem.
- Szerinted azért csinálta, mert bejövök neki? - nézek rá döbbenten.
- Nyisd ki a szemed és rájössz.
- 7. körzet Floresta Roth - visszhangozza egy gépi hang.
- Sok szerencsét. - kacsint rám Melinda. - Ne feledd szövetségben vagyunk akármit csinálj és akármennyi pontot kapj.
- Köszi, de nem kell félteni nem vagyok annyira elveszett mint első nap tűntem.
- Tudom. - és sokat sejtően rám mosolyog.
Belépek a kiképző terembe, de egyik játékmester sem igazán figyel rám. Nagyot sóhajtok. Ezeken múlik a pontom, és az életem. Ajánlom, hogy figyeljenek rám. De a lelkem legmélyén tudom, hogy ez a pár perc nehezebb lesz mint hittem. És ha nem figyelnek rám, akkor nem tudom mit fogogk csinálni...