8.rész Az én pasim

Zavart mosollyal néztem az engem vizslató szemekre.
Most meg mit mondjak??
Gondolkozz!
Újra Erickre néztem.
-Ööö....tudjátok az a helyzet...-bár elég rizikós volt a tervem, de megéri kockáztatni-Tudod Erick nekem már a legelső találkozásunknál hihetetlenül bejöttél!-mondom a legcukibb mosolyommal.
Louis feje kezdett vörösödni ami mégtöbb bátorságot adott.
-Szóval most, hogy így ketten voltunk már nem tudtam vissza fogni magam...-mondom szempilla rezegtetve.
-Szóval neked bejön a bátyám?!-Melinda hangja hisztérikusan csengett.
-Aha!-vigyorgok a csaj felé, majd Louisra nézek aki idegesen méregeti Ericket.
-Hát Flo ez kedves meg minden....de...szóval - látszott, hogy nehezen fejezi ki magát a 8-as fiú-Szóval én nem sze...-nem hagytam, hogy folytassa, oda léptem és átkaroltam.
-Igen Erick! Tudom, hogy szeretsz! Ne hazudj!-nevetek fel erőltetetten.
-Én nem ezt akartam...-most se hagytam, hogy befejezze a mondani valóját mert bele csíptem az oldalába.
-Jaj olyan cuki! Nem?-nézek olyan örült szerelmes tini lány mosollyal Louisra és Melindara akik pislogás nélkül meredtek rám.-Most menünk kell! Tudjátok, megbeszélni a kapcsolatunkat!-legyintek vihogva és már is meg fogom Erick kezét és magam felé kezdem húzni.
-Te megörültél basszus?!-néz rám de én  a szaja után nyúlok és befogom.
-Maradj csöndben!-utasítom mire  kikerekedett szemekkel meredt rám.
Az első ajtón amit találtam bementem és magammal rántottam Ericket  is.
-Megmondanád, hogy mi ütött beléd?!-kérdezi haragosan amikor becsuktam az ajtót.
Egy szertárba kötöttünk ki ami tele volt labdákkal (?) és mosószerrel (??).
Egy bocsánat kérő mosollyal néztem Erickre.
-Hát tudod! Szerelmes vagyook!-röhögök és próbálom enyhíteni a helyzetet....de úgy látszik nem hatottam meg Ericket ugyanis komoran bámult engem.
-Mi volt ez a kis jelenet?!-kérdezi mire sóhajtva fordultam felé.
-Játszd el, hogy a pasim vagy!-nézek rá könyörögve.Az arcom égett a szégyentől, mert valljuk be:annál cikibb nem létezik, hogy megkérsz egy fiút, hogy játssza el azt, hogy a barátod...
Erick meghökkenve nézet rám.
-Nem.-jelenti ki mire lehervadt a számról a vigyor...
-Kérleeeek!-nézek rá boci szemekkel de őt még ez se érdekelte....
-Nem.-ismétli el mire össze húzott szemekkel meredtem rá.
Akkor taktikát váltunk!
-Ha segítesz akkor leszedem a szépfiút a húgodról!-kezdtem alkudozni, mire felhúzott szemöldökkel nézet rám.
-Miben is kéne segítenem?!-kérdezi,mire  össze szorítottam a fogaim.
-Ööö....féltékenyé tenni Louist!-mondom gyorsan mire Erick felröhög.
-Segítesz vagy nem?!-nézek rá idegesen.
-Le fogod koptatni a csávót a húgomról?-kérdezi mire én csak magabiztosan bólintok-Oké,segítek!-mondja és felém nyújtja a kezét amit én elégedetten megrázok.
Győzelem!!!

Épp ki akartam menni az ajtón amikor Erick vissza rántott.
-Hé! Van egy pasid!-vigyorog mire én csak megrántom a vállam és hagyom, hogy átkaroljon.
-Oké, szóval a terv a következő lenne:Amint megláttuk Louisékat te átölelsz és játsszuk a szerepünket!-nézek Erickre mire bólint egyet.
Ahogy kinyitottam az ajtót két kiváncsi szemmel találtam szembe magam.
-Szisztok!-mosolygok Louisékra
-Megbeszéltétek a kapcsolatotokat?-néz rám gúnyosan körzettársam, mire össze húzott szemekkel néztem rá.
-Persze Louis, már az esküvőnk időpontja is meg van!-vigyorgok szemtelenül a pofájába.
Mellettem Erick felhúzta a szemöldökét majd még közelebb húzott magához, szinte már fojtogatott.
-Nekünk most mennünk kell!-mondja egy mű mosollyal majd elrángat Louis elől.
Amikor már kellő távolságban voltunk a többiektől hozzám fordult.
-Esküvő?!-a hangja hisztérikus volt.
-Jaj Istenem! Az csak egy beszólás volt Louisnak!-forgatom a szemem.
-Persze, csak egy beszólás....-ismétli el sóhajtva-Én csak a pasidat játszom! A férjed már nem leszek!-néz rám szúrósan.
-Nem is kell hogy a férjem legyél!-nézek dacosan a szemébe.
-Jó mert nem is fogom eljátszani!-vág vissza, mind ketten ellenségesen néztünk egymásra.
Erick háta mögé nézve láttam meg Louist aki felvont szemöldökkel néz ránk.
-Ooo basszus!-húzom el a számat és gyorsan magam elé rántom Ericket, hogy takarja a fejem.
Mivel ha valaki, most épp Louis, meglátja, hogy ilyen csúnyán nézek a "pasimra" elég hamar le fog esni neki, hogy ez az egész egy kamu.
-Most meg mi van?!-kérdezi sóhajtva Erick.
-Ha valaki meglátja, hogy veszekedek a pasimmal akkor szerinted mit fog gondolni?!-nézek rá kérdő tekintettel.
-Egy baj van....hogy én NEM vagyok a pasid!-visítja mire kikerekedett szemekkel néztem körbe, hogy meghallotta-e valaki.
-Kevesebb mint 5 perce kötöttünk egy egyességet!-nézek rá dühösen.
-Igen, amit én 5 perc alatt megszeghetnék!-mondja szúrósan.
-Hát jó, de akkor törődj bele, hogy a sose tudod majd levakarni  a szépfiút a húgodról! Max ha kinyírod az Arénában.-válaszolok csípőből.
-Istenem de fárasztó vagy!-sóhajtott.
-A kiválasztottak fáradjanak az ebédlőbe!-hallatszott egy gépies hang amit én egy vigyorral fogadtam.
-Kajaa!-mondom vigyorogva, mellettem Erick elég furán nézett rám és lefogadom, hogy teljesen hülyének néz.
De hát kit érdekel?! A lényeg, hogy végre eszek valamit.

Melindával és Louissal ültünk egy asztalnál.
Nagyjából annyiból állt az egész, hogy miután mind a négyen megettük az ebédünket elkezdtünk egy bizonyos "játékot"....ha én meg fogtam Erick kezét, Louis megsimogatta Melinda vállát, ha én megpusziltam Ericket- mert a végén még erre is képes voltam, csak hogy idegesítsem Louist- akkor ők egyenesen lesmárolták egymást.
-Leszállnál a húgomról?!-látszott Ericken, hogy legszívesebben mindenki előtt ráugrana Louisra.
-Leszállnál a körzettársamról?!-válaszol Louis kapásból mire én meglepetten néztem rá.
-Nem Louis! Inkább a csaj mászon le a bátyámról!-néz szúrós szemekkel rám Melinda.
-Te mondod Melinda?! Úgy tapadsz Lousra mint valami rágógumi!-vágok vissza kapásból mire Erick haragosan nézett rám.
-Hagyd már békén a húgom!-mondja, mire kikerekedett szemekkel nézek rá.
-Ő szólt be!-kezdtem kötözködni, amiből az lett, hogy mindenki haragos lett valakire és keresztül mászva a másikon szita azt a valakit....

Az ebéd utáni edzés rosszabb volt mint gondoltam...Ericknek el kellett menni az orvoshoz mert kiderült, hogy allergiás valamilyen kajára ami benne volt a szendvicsébe ezért tiszta kiütéses lett a bőre, úgyhogy most nem kellett játszanunk a cuki párt ami felettébb megnyugtatott, illetve még Louis is vissza fogta magát Melindával kapcsolatba.....Akkor most mi is a gond?!
A hivatásosok.
Minden kiválasztotthoz oda mentek és "elbeszélgettek" velük.
Persze én se maradhattam ki a sorból....Így amikor épp a soromra vártam -ugyanis csodák csodájára valaki más is úgy döntött kötelet akar mászni-amikor oda jött az 1. és a 2. körzet kiválasztottjai.
-Hát szia Drága!-lép elém egy szőke magas fiú.-Kötélmászás?! Ezzel akarsz majd legyőzni minket?!-nevet fel gúnyosan, úgy teszek mintha itt se lennének, mintha nem hozzám beszélnének.
A fiú felrántott a földről és maga felé rántotta a fejem.
-Ha hozzád beszélek a szemembe nézel!-ordítja mire a teljes testemet elárasztotta a düh.
-Ne rángass seggfej!-szinte köptem a szavakat, utáltam az ilyen embereket mint ez a srác, az erőszakos barmokat....
-Hogy mit mondtál?!-sziszegi és a keze a nyakamra csúszik.
De nem féltem.Csak a puszta utálatot éreztem.
-Szed le a kezedet rólam!-mondom fenyegetően.
-Nekem te nem parancsolsz cica!-vigyorog a képembe és a keze hátra csúszik a fenekemhez.
Előbb utaltam ezt a fiút...most egyenesen gyűlölöm.
Hogy lehet ekkora pofája?!
-Rossz válasz haver!-sziszegem és teljes erőből felhúzom a térdem.
Meglepetten engedett el és  kikerekedett szemekkel nézet rám.
-Halott vagy kislány!-mondja majd egy egyszerű mozdulattal gyomron vág.
Össze estem és a hasamra szorítottam a kezem.
Mindig is rosszul bírtam a fájdalmat...most is olyan érzésem volt mintha mindjárt ketté szakadna a testem.
De nem értek be ennyivel mert a következő pillanatban oda lépet hozzám egy lány és teljes erőből megrúgta a bokám.
Nem bírtam tovább felsikoltottam.
Pillanatok alatt történt az egész....az izmos nő ordibálva jött oda hozzánk, mögötte Louis rohant felém.
-Flo!-térdel le elém és óvatosan a bokàmhoz ér amit én fájdalmasan tűrök. -Fel tudsz állni?-kérdezi mire én csak megráztam a fejem...még levegőt is alig tudtam venni....Louis fel állt és engem az ölébe vet.
Éreztem, hogy a szíve hevesen vert.
Egy ajtóhoz értünk amit körzettársam egy egyszerű mozdulattal berúgott.
-Egy orvost! Most!-ordítja és lerak egy ágyra.
-Nem vagyok olyan rosszul csak...-nem hagyta, hogy befejezem.
-Maradj csöndben, a légzésedre koncentrálj!-mondja aggódóan.
Csak most vettem észre, hogy úgy kapkodom a levegőt mintha egy kört sprinteltem volna.
-Igen?! Itt vagyok!-lép mellém egy 50 körüli nő.
-Gyomron vágták és megrúgták a bokáját...-mondja fojtott hangon Louis, mintha még kimondani is fájdalmas lenne....
-Ooo értem!-mondja és meg fogja a bokám majd össze vissza forgatja.
-Nem lehetne óvatosabban? -sziszegem fájdalmasan de a nő tudomást se vesz rólam.
-Csak zúzódás. -jelenti ki-A gyomrával nem tudok mit csinálni...valószínűleg pár napig nem lesz étvágya.-mondja és közben már be is kötötte a kezem és a nyakamba rakta-Ma este vegye be a fájdalomcsillapítót-tesz a kezembe egy kis pirulát.-Menjen vissza a lakosztályába és pihenje ki magát!-utasít, majd eltipeg a szobából.
Louis segített lejönni az ágyról majd átrakta a kezem a vállán és átfogta a csípőm.
Nagyjából így bicegtünk el a lakosztályunkig.
-Jobban vagy?-kérdezi egy mosollyal mire én csak bólintok-Vissza kell mennem az edzésre....-sóhajt.
-Kitartás! Majd Melinda tartja benned a lelket!-vigyorgok mire csak vágott egy grimasz és nekem hátat fordítva elment.
Sóhajtva ültem le a kanapéra...Rám lőttek, megfenyegettek a halálommal, gyomron vágtak,bokán rúgtak....Jól haladok....