5.rész Szövetség

Az ágyamon ültem amikor a nőci belépett a szobámba.
-Gyere, most nézzük vissza az Aratást!-mondja mosolyogva, mintha egy nappal ezelőtt nem a halálommal fenyegetett volna...
-Jövök....-megvártam, hogy kimenjen és utána én is felkeltem, majd a nappalihoz sétáltam.

Amikor oda értem már mindenki ott üldögélt így én is ledobtam magam Louis mellé.
-Figyu Floresta! Nem értem miért kellett megsértődnöd azon amit mondtam! Mi a baj azzal,hogy tetszeni akarok a csajoknak? -kérdezi értetlenül mire kikerekedett szemekkel bámulok vissza.
-Ez most komolyan kérdezted basszus?!Épp azt jelentik be, hogy azoknak kell parádéznunk akik majd röhögve nézik végig a halálunkat! Te pedig csak annyit veszel le belőle, hogy kicsicsáznak és, hogy majd játszhatod az eszed a hülye Kapitoliumi libáknak!-legszívesebben ordítottam volna de nem akartam, hogy a nőci meghallja amit mondok így csak suttogva magyaráztam Louisnak aki még mindig  furán nézett rám.
-Figyeljetek a tv-re!-utasít a nő.
A tv-ből hangosan felcsendül a Kapitolium himnusza amitől akaratlanul is kiráz a hideg.
Végül elhalkult és már is kezdődött az Aratás ismétlése.
-Az 1.körzet női kiválasztottja pedig!!!-a nő egy kis szünetet tartott majd elolvasta a nevet-Sara Tomyls- mondja mire még ki se léphetett a kihúzott már is egy jó formában lévő erős lány elordította magát:
-Önként jelentkezem!-mondja és kilépked a színpadra büszke mosollyal.
Hivatásos.
Eszembe jutott amit Bella mondott róluk.
Fegyverekkel harcolnak és az edzésen közel harcot tanulnak.
Nem mint mi....akik kötelet másztak és egy kis terem körül futottuk a köröket...
Így ment ez a negyedik körzetik, mindig volt valaki aki önként jelentkezett.
Nem értettem ezeket az embereket....míg én foggal körömmel próbálok menekülni, ők még önként jelentkeznek.
A hatodik és az ötödik körzet után rögtön mi jöttünk.
-A hetedik körzet női kiválasztottja.....Floresta Roth!-a kamerák egyenesen rám közelítenek.
-Önként...-látszott, hogy Bella felszisszen amikor bele könyökölök az oldalába.
Nézői szemmel teljesen a bátor harcolni vágyó lánynak néztem ki aki nem hagyja, hogy önként jelentkezzenek helyette....Pedig én se bátor se harcos nem voltam...de ezt nekik nem kell tudni.
-A hetedik körzet, férfi kivasztotja pedig.....remélem ő is ilyen bátor lesz mint ez a kislány!....Clark Cruz!-látszott, hogy a tömegből egy vékonyka gyerek probál kijöni, de mielőtt még a színpad közelébe is érne Louis elordítja magát:
-Önként jelentkezem!-a hangjából árdt a büszkeség, ahogy kisétált a színpadhoz mindenki rá figyelt.....komolyan mondom mint valami divatbemutatón.
A kapitoliumi megkérdezi a nevét, és utána kezet fogunk.A tekintetemen látszik, hogy nem nagyon örülök a kis csapattársamnak....
A 7.körzet után rögtön a 8. jött.
-A 8.körzet kiválasztottja Melinda Parck!-sipítja egy tele sminkelt nő. Kilép egy gyönyörű lány...az alakja tökéletes volt és hosszú barna haja a vállára omlott, ahogy a kamerák ráközelítettek a smaragdzöld szemébe megcsillant a félelem...
-Azta de dögös....-szólal meg mellettem Louis mire egy akkorát taszítok rajta, hogy majdnem leesik a kanapéról.
-Most mit tetem?!-mered rám kérdően, de természetesen nem kapott választ mert magamban már 6× szét téptem.
-A férfi kiválasztott pedig Erick Parck! Ooo....testvérek!-teszi a szája elé meglepetten a kezét a nő.
A fiúk közül kilépet egy sötét hajú, úgyszintén zöldszemű fiú.
Most én hajoltam előre kíváncsian, mire Louis csak felhorkantott.
Bele se mertem gondolni, hogy mi lenne ha mondjuk én a testvéremmel együtt mennék az Arénába.....Szörnyű és igazságtalan.
A többi körzetre már nem is figyeltem, csak üresen bámultam a tv-t és alig vártam, hogy eltűnhessek a szobámba...

Végül a nőci elengedett minket, így én gyorsan a szobámba mentem.
Alig léptem be az ajtón amikor valaki utánam kiált.
-Hé Flo!! Várj!-meglepedten fordultam hátra.
-Ne hívj Flonak!-nézek szúrosan az előttem álló fiúra.
-Pedig jobban hangzik mint a Floresta!-elmélkedig Louis.
-Ezt akartad velem megbeszélni?!-nézek rá össze kulcsolt kezekkel.
-Nem!-mondj majd egy egyszerű mozdulattal belök az ajtón-Figyu, a 8-asok jók lennének mint szövetségesek!-mondja.Össze húzott szemekkel meredtem a fiúra.
-Szövetségesek?-kérdzem furán, mire csak sóhajt egyet.
-Igen szövetségesek.Akik segíteni fognak az Arénában....mert egyedül az első percekbe már kileszünk nyirva...-mondja, amikor megértem, hogy mire is gondol elönt a méreg.
-Na mi van Louis?! Jó a segge a csajnak és már is szövetségesként akarod?!-a hangomból csak úgy áradt a gúny.
-Honnan veszed, hogy azért?!-kérdez vissza, mire elönt a düh.
-Nem tudtad le venni a szemed a csajról Louis! Amilyen alak vagy még azt is kinézem belőled, hogy az Arénába csábítod el a csajt!-kiáltom, mire ő csak vigyorog.
-Miért is zavar ez téged?!-vigyorog rám, mire csak fújtatok egyet.
-Honnan veszed, hogy zavar?!-kérdezem dacosan.
-Látszik rajtad, hogy rohadtul idegesít, hogy egy másik csajjal foglalkozom és nem veled!-vàlaszol még mindig vigyorogva.
-Hát te teljesen hülye vagy!-kikerekedett szemekkel meredtem rá-Nem érdekel, hogy mit csinálsz!-teszem hozzá.
-Jaj hiába áltatod magad Flo! Tudom, hogy bejövök neked!-nevet fel édesen amitől felállt a hátamon a szőr.
-Utoljára mondom:Ne hívj Flonak!-nézek rá haragosan-Louis, te lennél az utolsó ember aki bejönne nekem!-nézek rá össze húzott szemekkel.
-Igen?-kérdezi mélly hangon és közelebb lép hozzám, de annyira, hogy majdnem össze ért az orrunk.

-Szóval nem jövök be neked?-suttogja, majd mégközelebb lép.
Még levegőt se mertem venni.
Ránéztem Louisra, majd egy egyszerű mozdulattal ellöktem magamtól.
-Te meg mit csinálsz?!?! Megörültél?!-kikerekedett szemekkel meredtem a fiúra, mire ő csak felröhög.
-Ha most látnád a fejed!-vihog tovább
Elöntött a méreg.
-Akkora egy seggfej vagy!-ordítom és hátat fordítva neki kirohantam a szobából.
-Most meg hova mész?!-üvölt utánam, de én csak rohanok tovább a folyóson és úgy teszek mintha meg se hallottam volna.
Ha nem lököm el magamtól akkor ez a barom lesmárol!
-Hé Flo! Gyere már vissza!-ránt vissza a kezemnél fogva mire villámló tekintettel meredek rá.
-Mit akarsz?!-a hangom tele volt dühvel.
-Miért vagy haragos?! Csak hülyéskedtem!-néz mélyen a szemembe.
-Ooo...szóval neked az szórakozás ha úgy teszel mintha le akarnál smárolni egy csajt?!-alig bírtam vissza tartani a haragot ami feltörni készült belőlem
-Valld be, hogy nem bántad volna ha megcsókollak!-vigyorog, mire nem maradt több türelmem....meglendítettem a kezem és pofon vágtam.
-Soha a büdös életbe nem fogsz megcsókolni!-sziszegem a fogaim között.
-Majd meglátjuk!-vigyorog még mindig.
Ennek sose lehet letörölni a vigyorát?!
-Törődj bele, hogy én nem ájulok el tőled.Láttam már jobb pasit is mint te!-vigyorgok én is.
-Na és ki az a "jobb" pasi?!-néz rám felhúzott szemöldökkel.
Egy pillanatig gondolkoztam majd gonoszul elvigyorodtam.
-Például a 8-as fiú!-nézek a körzet társamra aki csak felhorkant.
-Az a gyerek?! Hagyjuk már!-legyint egyet mire kitör belőlem a röhögés.
-Igen, az a gyerek tényleg bejön nekem, nem úgy mint te!-idegesítem tovább.
Az igazat megvallva nem is  tetszik az a fiú....de Louis kiakadt képét látni hihetetlen öröm volt számomra.
-Csak azért mondod, hogy idegesíts!-néz rám szúrósan, mire újra elnevetem magam.
-Louis Mason megsértődött mert egy lány szerint nem ő a leghelyesebb pasi a földön!-kiáltom, mire közelebb lép hozzám és be fogja a számat.
-Maradj már csöndben!-néz rám komolyan de utána elneveti magát és én követtem a példáját.
Két 17 éves kiválasztott a vonat nappalijában eszeveszettül röhögött és egymás vállát csapkodva próbálták abba hagyni a vihogást.
Ránéztem Louisra aki még mindig nevetett....lehet, hogy nem is olyan szar alak mint gondoltam.