4. rész - Lázadó

Utálom azt a nőt. Nem értem miért nem öletett meg, hiszen azzal fenyegetett, hogy megteszi. Egy fehér ruhás nő valamilyen injekciót ad be a lábamba, amitől rá tudok állni. Majd ő is közli, hogy minden nemű szökési kísérlet, egy golyót von maga után. Amit a fejembe kapok.
Annyi hatása legalább van a gyógyszernek, hogy fel tudok állni és elindulok körülnézni a vonaton. Felfordul a gyomrom, ahogy meglátom milyen pompa és csillogás jutott a fővárosban élőknek. Tőlünk elvettek mindent, nekik odaadták. Minket az éhhalál környékez, ők belefulladnak annyi van nekik. Nem akarok jó pofizni ezekkel az emberekkel. Elloptak mindent, nem csak, hogy szinte tönkretették a körzeteket és az ott élőket, hanem még a maradék reményüket is elvették. Az egyik vonaton lévő szolgáló megkér, hogy menjek át az étkezőbe, mert a kísérőm beszélni akar velünk.
A leggyilkosabb pillantásommal lépek be a kocsiba és ülök le, Louis mellé, a kapitóliumi barbie babával szembe.
- Ezt a nézésedet tartogasd az Arénára drágám. - mosolyogj rám mézes mázosan. - Van egy jó hírem, senki sem tudta meg a kis szökésedet. És leszek olyan kedves, hogy az elnök sem tudja meg. Nem akarom elrontani az esélyeidet.
- Hagyjon kettesben engem és az elnököt egy szobába és adjon a kezembe egy baltát - mosolygok vissza rá ugyanolyan mézes mázosan - Elmagyarázom neki a szökésem okát. Sőt be is mutatom neki, hogy MI elől menekültem.
- Leszek olyan kedves, hogy ezt meg sem hallom. - néz rám, immár szikrázó szemmel a nő. - Hiszen, nekem segítenem kell neked. És persze Masonnak is. Ez a feladatom.
- Azt hittem az a feladata, hogy megakadályozza, hogy megszökjenek a kiválasztottak. - néz a kapitóliumira Louis. Az arcáról le sem lehet vakarni, azt az önelégült vigyort.
- Az is! - hagyja helyben a nő - Meg az is, hogy támogatókat szerezzek nektek. Ők, majd pénzzel támogatnak a Viadal során.
- Milyen aréna lesz? - érdeklődöm, bár cseppnyi kíváncsiság sem vegyül a hangomba.
- Még is kellene a segítségem? - szól hisztérikus hangon. Én hanyagul megvonom a vállamat. Kit izgat? Ha, nekem nem akar segíteni, akkor majd kiverem Louisból az infókat. Nekem aztán édes mindegy honnan szerzem meg őket. Úgy sem tudok embert ölni.
- Nos, ha már erre sem figyeltél az aréna nyílt terep lesz. Nem egy kis szoba, mint ahogy a tudatlan körzetlakók gondolják.
- Mivel, még nem volt Viadal a körzetlakók nem is tudták elképzelni, hogy maguk mit akarnak! - csattanok fel. Louis most már hangosan röhög.
- Esküszöm ide már csak a sár hiányzik. - mondja pukkadozva.
- A fejedbe meg csak egy balta, szépfiú. Ha nem fogod be átmaszkírozlak! Kuss! - teljesen kikelek magamból, nem tudom miért történik ez velem. Talán, a tudatlan körzetlakók beszólás pattintotta el valamit. Nem vagyunk tudatlanok, de honnan tudjunk bármit ha nem láttunk semmi mintát?
- Tehát - fordulok vissza a cicababához - nem vagyunk tudatlanok! De mindenkit megrémített az új szabályuk! Mit kellet volna csinálni? Örömtáncot járni, hogy de jó, a Kapitólium kinyír vagy 23 embert évente mert vagy ezren meghaltak a fővárosba? Megsúgjam, hogy a hetedik körzet húszezres lakósából mennyi maradt?! - nem tudom miért üvöltök, de ettől megnyugszom.
- Ha nem lázatok fel nem történik ez! - üvölt vissza erre.
- Jaj bocsánat, hogy nem akartunk éhen halni, és nem akartunk ennyi cuccot maguknak adni. Úgy látom nem volt elég nagy a kár, amit okoztunk mi, a szegény fővárosiaknak! Túl sok, és túl jó cuccuk maradt! - kiadtam az utolsó csepp dühömet is.
- Tudok az éhezésről. - szól ő is egy fokkal nyugodtabb hangon - De ezt békésebb úton is el lehetett volna intézni.
- Hölgyeim kérem! - lép közbe gálásan körzettársam. - Azért vagyunk itt, hogy erről a Viadalról többet megtudjunk, nem azért, hogy egymás torkát marjuk és a múlton rágódjunk.
- Igen Mason igazad van - igazítja meg a műparókáját kísérőnk - Tehát, én leszek a mentorotok is nem csak a kísérőtök. - aki, persze akármikor lelövethet minket, teszem hozzá magamban. - A kapitóliumi emberek, akit megkedvelnek azt pénzzel, úgynevezett ajándékokkal fogják támogatni. Ami a tereptől függő lehet. És ettől függően segíthet titeket.
- Milyen terep lehet? - Loius jobban, és higgadtabban tud vele beszélni mint én úgy, hogy most csendben maradok.
- Akármi, ez csak az elnökön és a Főjátékmesteren múlik. Darek Smith lett a Főjátékmester. - nem tehetek róla de felröhögök. Az a faszi a tizenharmadikból lépett le, mielőtt lebombázták. Ő árulta el a körzet legsebezhetőbb pontjait.  Gyakorlatilag, ha ő nincs akkor a körzet még most is él és virul. Sőt, benne volt a bombák tervezésében is, amit végül a körzetre dobtak. - Valami hozzászólni való? - néz rám mire egy vigyorral megrázom a fejem. Ha azon a csávón múlik az Aréna egy forró sivatag lesz ahol szomjan halok, mielőtt embert kéne ölnöm.
- Tehát! - folytatja a kísérőnk. - Ha túl akarjátok élni kedveltessétek meg magatokat. Nem mondok senkinek semmit arról, hogy szökni akartál és arról sem, hogy mennyire megvetsz minket. Bár ez utóbbit nehéz lesz elfojtanom. De nekem kötelességem segíteni. - blabalbal ez olyan betanult szöveg mint három másik. - Nos, mind ketten nagyon jó benyomással indulhattok, elvégre is, Floresta nem engedte, hogy jelentkezzenek helyette, Louis pedig önkéntes, biztosan nagyon tetszettek majd a közönségnek. - ezt nagyon jól megbeszélte magával. - Ha a stílus tanácsadók kezelésbe vesznek, még emberien is fogtok kinézni.
- Az meg miért kell? - lehet, hogy nem csak én nemkedvelem ezt a nőt. Louis is idegesen és ingerülten szólal meg egyszerre.
- A nyitóünnepségen, a körzeteteket szimbolizáló ruhában fogtok megjelenni, a nagyközönség előtt. Ott kell bevetnetek magatok! Ha ott megtetszetek valakinek biztosan támogat. - úgy néz mint egy kisgyerek a cukorkaboltban. Ez a nő teljesen meghibbant. Én nem fogok neki parádézni.
- Most pedig pihenjetek! - tanácsolja majd feláll és eltipeg tűsarkain az ajtó felé - Hamarosan megnézzük az aratások ismétléseit.
- Te komolyan belemész ebbe? - nézek Louisra kissé reménykedve, hogy nem csak nekem nem tetszik ez a parádés ötlet. De csalódnom kell.
- Talán még jobb pasivá tudnak varázsolni. És nem csak a körzetbeli csajoknak, de a kapitóliumi cicáknak is bejövök. - vigyorog, mintha  vigyorát odaragasztották volna.
- Egy egoista majom vagy. - felállok belerúgok a térdébe és kiviharzok az étkezőből. Bemegyek a szobába melyre a "lány kiválasztott" van írva és bevágom az ajtót. Akaratlanul is elkezdenek potyogni a könnyeim. Túl hosszú és fájdalmas volt a nap. Biztos nem megyek haza élve. Ezt a reggeli golyó is bizonyítja. A fejembe is kaphattam volna. És most bájolognom kell majd olyan emberekkel akik arra várnak, hogy valaki elvágja a torkomat. És akik teli torokkal biztatják majd a gyilkost.