Hajnali 5 lehetett de mivel edzésem van muszáj hamar kelnem.Egy hete jelentette ki Snow, hogy megrendezésre kerül az első Éhezők viadala, 1 hetet kaptunk a felkészüléshez.Minden körzetben megtiltották az edzéseket. A külső körzetek be is tartják ezt, de mi nem. Nálunk még nincs annyi békeőr. Tőlünk nem félnek annyira. Hiszen a lázadás is a külső körzetekből indult ki. Nem tudom, hogy az ottani kisorsoltak mennyire tudnak bánni a fegyverekkel.
Én nagyjából jól forgatom a baltát, hiszen apám megtanított rá.Bár azt nem tudom, hogy képes lennék e embert ölni vele ha arra kerülne sor.
Felvettem az edződ cuccomat és kiléptem az ajtón.
Madarak csicsergése hallatszott a hajnali levegőben, a szél felkapta a hajam....ezért imádtam a 7.körzetet.
Olyan szép és hangulatos.
Mivel késésben voltam nem volt több időm nézelődni, így egy mosollyal az arcomon az edzőterem felé sétáltam.
Amikor beléptem már mindenki melegített és minden féle gyakorlatot csinált.
-Floresta! Késtél!-ordít rám az edző mire mindenki rám néz.
-Elnézést....-dünnyögöm és én is beállok melegíteni.
-Na mi van?! Leordították a kicsi kis fejecskédet?!-vigyorog a képembe Bella akivel már elég jóbban lettünk.
-Fogd be!-vigyorgok vissza, épp válaszolni akart amikor az edző elkiáltja magát:
-Gyerünk futás! A terem körül 5 kör!-mondja mire mindenki futásnak eredt.
-Nem értem ezt a tatát....miért kell minket halálra nyúzni?!-sóhajt fel a barátnőm.
-Tata?-nézek rá felhúzott szemöldökkel.
-Jézus Floresta! Nézz már rá! Olyan mint valami 100 éves szottyhadt valami!-az arcára egy fintor ül ki.
-Csak 50 éves.....de mindegy....-Bella erre már nem mondott semmit, inkább csak feltűnően elkezdet bámulni egy fiút.
-Elég!-ordít az edző mire mindenki megáll.-Párokba fejlődünk!-utasít.-Lány csak fiúval lehet, fiú meg csak lánnyal.-sóhajtva néztem a többiekre akik már a páruk mellett álltak.
Hirtelen valaki megfogta a kezem és magához rántott.
-Louis! -kiálltom haragosan, amikor észre veszem, hogy kirángat.
-Hello!-vigyorog a képembe, mire össze húzott szemekkel meredtem rá.
-Nem leszek veled!-jelentem ki.
-De velem leszel!-fogja meg a kezem, mire elönt a méreg.
-Louis azt mondtam, hogy nem!-kiáltok rá.
-Mi van félsz tőlem?!-vigyorog mire ökölbe szorított kézzel meredtem rá.
-Ne akard, hogy ideges legyek!-sziszegem
-Mert mi lesz? A kis cica megvillantja a karmait?!
-Louis leütlek!-figyelmeztettem.
-Hu de félek!-válaszol csípőből.Nem bírtam tovább meglendítem a kezem és pofon vágtam.
-Ott meg mi történik?!-az edző rögtön ott termet mellettünk.-Ezt, hogy képzeled kislányom?!-a nyála rám fröccsent ahogy hevesen gesztikulált.
-Ááá hagyja csak!-mondja Louis, az arcán már kezdett alakulni az a szép lila folt amit én okoztam.
-Ezt nem hagyhatom annyiba!-fordul felém a férfi-Kifelé!Soha többet nem teheti be ide a lábát!
Kikerekedett szemekkel meredtem az edzőmre, majd Louisra.
-Te rohadék, ez a te hibád!-küldök felé egy gyilkos pillantást, majd az ajtó felé vettem az irányt.
Amilyen szerencsés vagyok, kint zuhogott az eső....Mivel semmi kedvem nem volt anyám "Mi történt?" Ugye nincs semmi bajod?" és hasonló kérdéseihez az erdő felé vettem az irányt.Miközben sétáltam átázott a ruhám és a cipőm tele ment vízzel.
Amikor az erdőhöz értem a fák felfogták az esőcseppeket, viszont sokkal hidegebb volt így kirázott a hideg.
A kezemet dörzsölgetve mentem tovább amikor lépteket hallok meg a hátam mögött.
Ijedten bújtam el egy bokor mögé és onnan néztem ki.
Elsőnek egy kislányt látok meg majd egy nőt és végül egy férfi lépett melléjük.
Közelebb akartam menni, hogy jobban lássam mit csinálnak, de nem voltam óvatos így ráléptem egy ágra ami hangosan megreccsent.
-Ki van ott?!-a férfi hangja hidegen csengett.
Nyeltem egyet, majd lassan kiléptem a bokor mögül.
-Ki vagy?!-kikerekedett szemekkel meredtem a férfira aki egy baltát emelt rám.
-Alexander! Tedd már le azt a baltát! Ő csak egy kislány!-rivall rá a nő mire a férfi duzzogva lerakja a fegyvert.
-Mit keresnek itt? Az erdő nagyon veszélyes!-mondom.
-Semmi közöd nincs hozzá!-néz rám szúrósan Alexander.
-Elmenekülünk....-válaszol a férfi helyett is a nő.
Megepedten meredtem rá.
-Miért?! Hova?!-össze voltam zavarodva és nem értettem, hogy egy család mit keres itt....
-A viadal elől menekülünk....-válaszolja a nő és hihetetlen szomorúsággal néz rám.
-De hova?-kérdeztem
-A 13.körzetbe.-válaszol, mire egy hisztérikus nevetés tör fel a torkomból.
-Hogy hova?! Az a körzet nem létezik!-hitlenkedve meredtem erre a kis családra aki egy olyan helyre menekül ami nem is létezik.
A nő csak elmosolyodik a kérdő tekintetemet látva.
-Most menünk kell.Vigyáz magadra!-mondja majd hátat fordít nekem és elsétáltak.
Lefagyva bámultam magam elé.
13.körzet?!
De hát azt már két éve lebombázták! Az volt a forradalom megkoronázása! A Kapitólium ezzel biztosította a tejhatalmát. Ez volt a legnagyobb pusztítás amit elkövettek. Elvették az élelmünket és egy évvel később még jobban meg akarják keseríteni az életünket.
Lecsúsztam egy fatörzs mellé és össze húzott szemöldökkel gondolkoztam.
Talán nekünk is menekülnünk kéne? Hiszen még nincsenek nagyon elválasztva a körzetek.....de valahogy olyan abszurdnak tűnt menekülni a 7.körzetből...az otthonomból.
Ebben a pillanatban hülyének néztem ezt a családot és nem bírtam megérteni őket....de most már tudom, hogy én voltam a hülye, hogy nem menekültem fej vesztve innen amikor még lehetett....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése