15.rész Színjáték

Reggel elég nyűgösen keltem.
A játékmesterek úgy döntöttek, hogy estére egy szaunát csinálnak az arénából.
A többiek már rég felkeltek és össze vissza járkálva beszélgettek.
-Tessék! Edd meg és indulunk!-dob a kezembe egy kulacsot és pár darab kekszet Melinda.
Ahogy belenéztem a kulacsba kikerekedett a szemem.
Alig volt benne víz!
-Ez a kulacs tegnap még teli volt!-méregetem szúrósan a csapattársaim.
-Én aludtam!-teszi fel védekezően a kezét Melinda.
Számon kérően néztem Louisra.
-Mondtam Ericknek, hogy ne igyon annyit, de nem hallgatott rám...-mondja nagyokat pislogva.
-Floresta, rohadt meleg volt este! Muszáj volt innunk!-néz rám szabadkozva Erick de ezzel csak még jobban felidegesített.
Nem akartam balhézni...De hát nem értik, hogy mindenből tartalékolnunk kell?!
-Istenem....-dühöngök és elveszek egy táskát majd kipakolom a tartalmát.
-Te meg mit csinálsz?!-kérdezősködik Erick de én egy pillantásommal elhallgattattam.
-Ebben a táskában lesz az összes ivóvizünk és kajánk.-mondom majd a vállamra kapom-Nálam lesz.Így biztosak lehetünk abban, hogy senki sem fog egy éjszaka alatt félkulacs vizet meginni!-pillantok Erickre aki csak az ég felé emelte a szemét.-Induljunk!-mondom.
Úgy látszik tényleg elég csúnyán nézhettem előbb mert most senki se mert ellenszegülni, úgy követek mint valami szolgák...
Arra kezdek sétálni ahol este láttam a fényeket.
Viszont ahhoz át kell menni egy erdőn és utána még a vulkánon is .
-Biztos tudod, hogy hova mész?-sandít rám Louis mire én csak bólintok.
Mivel az erdő, számításaim szerint, eléggé az aréna szélén van, reménykedtem, hogy víz is lesz ott.
Amikor az erdőhöz értünk egy kis pihenő mellett döntöttünk.Ledobtam magam egy fa tövébe és az esélyeinket kezdtem mérlegelni.
Fegyverek szempontjából tökéletesen állunk, szinte mindenkinél van egy olyan fegyver amit jól tud használni.
Az ételek terén viszont már rosszabb a helyzet...csak nálam van egy kulacs (ami most már csak félig van tele....) és pár darab szárított hús és keksz...Bár Ericknél vannak kötelek és damilok a csapdákhoz,nem biztos, hogy tudunk velük majd vadászni.
Össze húzott szemekkel néztem körbe.Semmi zaj, madár csicsergés, vagy ágak zörrenése...Loussal egymásra néztünk és tudtuk, hogy valami nincs rendben ezzel az erdővel....
-Elbujtatok pár csapdát, mindjárt jövök.-mondja Erick majd sokat mondóan Melindára néz.
-A biztonság kedvéért én is vele tartok!-teszi hozzá.
-Maradjatok itt! Mindjárt jövünk!-mondja Erick és az erdőbe vetik magukat.
Rossz érzésem támadt...Eszembe jutottak a stilystom szavai és kezdtem gyanakodni, hogy ezek ketten nem véletlenül hagytak minket egyedül...
-Louis!-nézek a társamra aki most egy kicsit elaludt-Louis!-rázom meg mire kérdően rám néz.-Kövessük őket!-mondom.
-Kiket?!-morog álmosan mire csak felsóhajtottam.
-Erick és Melinda elment!-mondom, a szememmel az erdőt szemléltem.
-A rohadt éledbe!-pattan fel Louis és a tekintette felélénkül.-Azokban nem bízhatunk!-néz rám és a felkapkodta a fegyvereket.
Úgy látszik neki is mesélt a stilystja a két testvérről...
-Merre mentek?!-kérdezi idegesen.
-Arra.-mutatom az irányt mire megragad a csuklómnál fogva és a másik irányba kezd húzni.
-Louis!-rángatom a kezem de ő erősen fogta-Arra van a víz! Hova mész?!-rántom ki a kezem mire felém fordult.
-El kell menünk innen!-mondja majd újra megindul.
Oké, én se bíztam Erickbe és Melindába...de azért csak nem támadnának meg!
-Egy centit se mozdulok innen!-dühöngök.
Ahelyett, hogy válaszolt volna csak kikerekedett szemekkel nézett rám.
-Mi van?!-meredek rá értetlenül.
A következő pillanatban egy íjvesző áll bele pontosan a fejem mellett egy fatörzsbe.
Ijedten fordultam hátra.
A 2.Körzetből a lány egy kifeszített íjjal nézett vissza rám.Mellette Marck aki örült vigyorral nézegetett.
Vissza tartott levegővel néztem a két kiválasztottra.
Felemeltem az egyik baltám, láttam, hogy Louis is támadó állásba helyezkedik.
-Gyertek csak hetesék!-vigyorog a lány.
Mivel mi nem mozdultunk , ők úgy gondolták nekik muszáj lesz.
Márck felém rugaszkodott, a lány pedig egy íjveszőt lő Louisra.
Azt már nem láttam, hogy eltalálta-e a körzettársam mert az egyes fiú lekötötte a figyelmem.
Felé suhintottam a baltám de ő könnyen kitért előle és kigáncsolt.
Ahogy elestem a fegyverem kirepült a kezemből és mivel a másik baltám a táskámban volt egy kést húztam ki az övemből.
Felpattantam és farkasszemet néztem a fiúval.
-Az edzésen nem törhettem ki a nyakad...-gondolkodik hangosan-De ne félj....Most megteszem!-vigyorgott.
Eszembe jutottak a stylistom figyelmeztetései...Az egyes fiú a közelharcba jó, nem szabadna hagynom, hogy közel jöjjön hozzám de mivel nekem is csak egy kis töröm van, muszáj közelednem...
Ha hagyom, hogy ő támadjon először akkor nekem végem.
Az összes erőmet össze szedve ráugrottam.
Úgy látszik nem nagyon számított arra, hogy veszem a bátorságot és rátámadok mert nem védekezett....A késem az arcánál célba talált és egy szép nagy vágást hagyott maga után.
Marck szemébe megcsillant a harag.
Szinte hallottam a gondolatait:Szét téplek heteske!
Újra megprobáltam támadni, de ő (foggalmam nincs, hogy hogyan) de az egyik pillanatban előttem volt a másikban pedig mögöttem.
Pánikba esetten probáltam szabadulni de ő vissza rántott és egyenesen a vállamba szúrta a kést.
A testem magától esett előre, nem tudtam levegőt venni és  remegtem a fájdalomtól ami a vállamba nyilalt.
Ő csak nevetve felhúzott a nyakamnál fogva.
Végem van.Egy hivatásos keze álltal fogok meghalni.
Hallottam Louis ordítását a hátam mögül és tudtam ő se áll jobban.
Szédülni kezdtem a levegő hiány miatt.
Össze húzott szemöldökkel hallom meg, hogy valaki fütyül.
Marck rám néz majd elenged és a kettes lány kezét megragadva elrohannak.
Térdelve kapkodtam a levegőt és fájdalmasan szorítottam a kezem a sebemre.
Louis ide sántikált, a combján egy hatalmas seb tátongott...Úgy lászik még is eltalálta az az íjvesző....
Miért mentek el?! Hiszen simán megölhetek volna....
A fák közül előbukkan Melinda és Erick.
Hirtelen össze állt bennem a kép... Tudták, hogy jönnek a hivatásosok, sőt..van egy olyan érzésem, hogy direkt küldték ránk őket...
Elönt a méreg, felpattanok és a testvérpár felé megyek akik tökéletesen játszák a semmit tudó "mi csak csapdákat csináltunk" szerepet.
Ericket egyenesen hason rúgom, de olyan erővel, hogy össze esik és kapkodja a levegőt.
Melinda kikerekedett szemekkel nézett rám.Nem hagytam, hogy megszólaljon, neki löktem egy fának és a torkához szorítottam a késem.
-A ti kezetek van benne!-ordítom-Milyen fura, hogy pont akkor mentek el amikor jönnek a hivatásosok!-forgatom a szemem-Esküszöm, hogy elvágom mind kettőtök torkát ha még egyszer megprobáltok átverni!-a szemeim szikrákat szórtak.
Érzem, hogy valaki teljes erőből megmarkolja a vállam és hátra ránt.
Felordítottam ahogy a sebemhez ért.
-Ne fenyeges meg minnket Floresta! Mert rossz vége lesz!-néz rám Erick, épp újra ráugrottam volna amikor Louis megragad a csípőmnél fogva és magához ránt.
-Majd este elvágjuk a torkukat.De most játszd a jó kislányt...mert még jól jöhetnek mint szövetségesek.-suttogja gyorsan a fülembe.
Össze szorított fogakkal néztem a két "szövetségesünkre".
Legszívesebben elvágtam volna a torkát mind kettőnek...de Louisnak igaza van...Jól jöhetnek még...
-Bocs.Csak ideges lettem...nem gondoltam bele, hogy mit csinálok.-mondom egy mű mosollyal.
Mind ketten bólintanak, de ahogy Erick szemébe nézek tudom, hogy  ő is azt gondolja mint én....Ez a szövetség már csak egy színjáték lesz.Semmi több.