12.rész Aréna

Amikor vége lett az interjúknak minden kiválasztott lesétált a színpadról és a kísérőjéhez ment.
Louis már rég a nőci mellett állt amikor valaki rám ugrott hátulról.
Én reflexből a karja után nyúltam és kicsavartam annak a bizonyos személynek a kezét.
-Hé! Megörültél?-visít Melinda, mire ijedten elengedem.
-Minek ugrasz rám?-meredek rá kérdően.
-Minek csavarod ki a kezem?-kontrázik, majd sokat sejtően rám mosolyog.
-Louis és te.-vigyorog mire meg forgatom a szemem.
-Igen Melinda.Louis és én.-erősítem meg, mire belém karol.
-Tudtam én!-nevet fel-De akkor mi volt az az interjú Loussal?-néz rám felhúzott szemöldökkel.-"Hát nem is tudom...ahogy megnézem a nézőket szép lányok is vannak."-idézi körzettársam szavait amitől megfeszülnek az izmaim.
-A hülye cicababa "megtiltotta", hogy bármit is eláruljunk a kapcsolatunkról....-fújtatom idegesen.
-Mi lesz az Arénába? Ott is rejtegetni fogjátok?-kérdezi.
-Nem tudom....semmit se tudok...-sóhajtok fel, majd a nőcire néztem aki szúrósan méregetett-Jobb lesz ha megyek mert különben ez szét tép.-mondom majd rámosolygok Melindára és a csapatom felé kezdek futni (amennyire lehet egy tűsarkúba futni...).
-Na végre! Azt hittem már sose jössz ide!-horkant fel a cicababa,én csak egy vállrándítással válaszoltam.-Gyerünk! Fontos megbeszélni valónk van!-mondja és a folyosó felé kezd lökdösni minket majd belép a liftbe és megnyomja a hetes gombot.
-Na! Jöttök?!-méreget minket, Louissal egyszerre sóhajtottunk fel majd beléptünk a liftbe...


Ahogy felértünk a lakosztályunkba én ledobtam magam a kanapéra, és leszedtem a magassarkút a lábamról ami már kezdte elszorítani a lábujjaimat....
-Louis ülj le!-néz szigorúan körzettársamra aki már le is  vette az ingét és épp valami sonkát tömött a szájába.Úgy látszik megéhezett az interjúk során....-Ne gusztustalanodj!-ordít piros fejjel a nőci mire Louis csak megforgatja a szemét majd oda ballag hozzám és leül mellém.
-Most nagyon figyeljetek rám, és ne szóljatok bele a mondandómba!-néz ránk komolyan.
Vet egy nagy levegőt majd egyenesen a szemünkbe nézett.
-Holnap mentek a viadalra.-mondja ki egy szuszra.
A testem lefagy az agyam próbálja felfogni amit előbb hallott.
Holnap.Az arénában.
Louis teste megfeszül mellettem.
-Ne! Ez nem lehet!-suttogom magam elé-Miért nem szólt hamarabb!?-ordítom a nőnek.
-Nem mindegy, hogy mikor tudjátok meg?! Úgy is mennetek kell!-mondja ki a fájdalmas igazságot.
-Nem! Rohadtul nem mindegy!-üvöltöm.-Fel tudtam volna rá készülni ha előbb mondod!-nézek a kísérőmre.
-Mire?!-mered rám kérdően a nőci.
-Arra, hogy holnap már lehet, hogy halott leszek!-mondom jég fagyasztó hangon.
-Ha így indulsz neki, "hogy úgy is meghalok" akkor semmi esélyed sincs! Bíz magadban!-áll fel és egyenesen a szemembe néz.
-Te könnyen beszélsz! Nem neked kell majd az életedért küzdened, össze zárva olyanokkal akiknek legszebb vágya az, hogy halottnak lássanak!-üvöltöm és megindulok a nő felé-Nem tud semmit, de még is úgy tesz mintha ő mindent értene!-nézek szikrázó szemekkel a kapitoliumira-Menj te erre a rohadt viadalra ami csak azért van, hogy az ilyeneket mint te azzal szórakozanak, hogy a mi halálunkat nézik végig kacagva!-a kezem ökölbe zártam és a kisérőnkre meredtem aki most méllyen szemembe nézett.
-Floresta, nyugodj le!-mondja halkan de magabiztosan.
-Én ezt nem bírom....-suttogom és lerogyok a kanapéra.-Miért csinálják ezt?-temetem az arcom a kezembe.-Miért?-most már azt a kis reményt is elveszítettem amim volt...
Meg fogok halni.
-Egyedül hagylak titeknek.-mondja a nőci majd kitipeg.
-Hé Flo...-hajol hozzám Louis de én még mindig nem akartam felnézni-Néz rám kérlek!-a hangja tele volt fájdalommal.-Szörnyű így látni téged...-suttogja, lassan felemelem a fejem és Louis barna szemébe nézek.
-Louis....lehet, hogy holnap már halottak leszünk.-mondom halkan.
-Ne mond ezt Flo! Tudod, hogy nem igaz...-néz mélyen a szemembe.
-Miért ne lenne igaz? Bármi megtörténhet....-mondom mire felsóhajt.
-Meg fogod nyerni a viadalt Flo.-mondja egyszerűen majd ad egy csókot és a szobája felé sétál.
-Miért vagy te ebben olyan biztos?-kiáltok utána.
-Csak tudom!-mondja egy rejtélyes mosollyal majd belép a szobájába.
Csak bámultam magam elé és azért könyörögtem, hogy ez csak egy rossz állom legyen ....
Azon veszem észre magam, hogy eldőlök a kanapén és a plafon bámulom.
A fekete estélyi még mindig szorított és idegesített, hogy a sminktől ragad az arcom, de túl álmos voltam, hogy ilyenekkel törődjek így elaludtam....
Amikor felkeltem rajtam volt egy takaró és a nappali villany már le volt kapcsolva.
Az óra hajnali egyet mutatott.
Nehezen feltornáztam magam és a konyha felé vettem az irányt ugyanis nagyon éhes lettem.
Kivettem a hűtőből valami előre megcsinált szendvics és enni kezdtem.
Idő közben a rúzsom is lejött amit én egy fintorral konstatáltam mert a kajám is tele volt rúzs foltokkal...
-Mit csinálsz te itt?-néz rám a cicababa aki most smink nélkül van....komolyan mondom fel se ismertem.
-Semmit.-nyelem le az utolsó falatott majd felállok és a szobám felé veszem az irányt.
-Endora!-fordulok vissza hirtelen a kísérőmhöz.-Sajnálom amit az interjúk előtt mondtam....nem gondoltam komolyan.-mondom össze szorított szájjal.
-Semmi baj.Te meg ne haragudj, hogy rázúdítottam a viadalos dolgot.-mondja egy halvány mosollyal.
-Jó éjt!-mondom majd becsukom magam mögött az ajtót.
Fáradtan mostam le magamról a sminket és levettem az irtó kényelmetlen ruhám majd egy egyszerű mozdulattal ledobtam magam az ágyra és azon nyomban el is aludtam.
Amikor újra felkeltem már 7 óra volt.Gyorsan magamra kaptam valami ruhát és kiléptem a szobámból.
-De jó, hogy felkeltél! Mindjárt indulnotok kell!-mondja a cicababa aki megint agyon kent arcal pózol előttem...
-Hova?-akaratlanul is kicsúszik a számon ez a kérdés.
A nőci össze szorított szájjal nézett, mellette Louis a semmibe bámult.
-Hát persze! Az Arénába....-motyogom magam elé.
-Egyél valamit és utána indulunk is.-mondja mosolyogva (!) a cicababa.
-Legalább a kedvemért töröld le azt a vigyort a képedről.-szólók oda neki mire össze húzott szemekkel méregetett.
-Egyél valamit, aztán indulunk!-ismétli újra kimért hangon.
-Nem vagyok éhes.
-Akkor indulunk is!-tapsol egyet majd az ajtó felé kezd terelni.

Ahogy leértünk egy légpárnás várt ránk.
-Eddig kísérhetek benneteket.-mondja majd hosszan a szemünkbe néz.-Figyeljetek! Az aréna közepén egy bőségszaru található! Ott találtok ételt, fegyvereket és hasonlókat...valószínűleg az 1.,2. és akár a 3.,4. körzetiek ott fognak maradni.Próbáljatok elvenni valamit onnan....de ne kockáztassatok! Ha kell akkor meneküljetek, harcoljatok!-mondja és össze szorított szájjal néz ránk-Vigyázzatok magatokra! Hiszek bennetek!-mondja majd még egyszer ránk néz majd eltipeg.
Hosszan néztem Endora után.
-Menjünk!-fogja meg a kezem Louis és a légpárnás felé húz.-Ne félj! Nem lesz semmi baj!-mondja nyugtató hangon.
-Honnan veszed, hogy félek?-nézek rá mire elsőnek a szemembe néz majd a remegő lábaimra-Na jó...talán egy kicsit félek...-mondom majd még jobban megszorítom a kezét.
-Foglaljatok helyet!-mondja egy nő és minket elválasztva vezetett egy szék felé.
-Mi ez?-nézek kikerekedett szemekkel a nőre aki épp belém akart szúrni egy tűt.
-Nyomkövető.-válaszol majd cseppet se gyengéden belevágja a tűt a húsomba.

-Minek?!-kérdezem idegesen.
-Túl sok a kérdés kislány!-mondja.-Ez azért kell, hogy tudják hol vagy épp majd az arénába...viszont nem mindenhol működik....például én úgy tudom, hogy az Aréna vége fele már nem jó...-mondja eltűnődve.
-De csak védi valami az Arénát!-forgatom a szemem.
-Persze, egy bizonyos energiaburok....de az is gyengébb az aréna szélén.-mondja majd felsóhajt-De hát mindenben van hiba...főleg, hogy ez az első viadal.-mondja majd egy másik kiválasztotthoz tipeg.
-Az első és az utolsó is egyben...remélhetőleg.-motyogom magam elé.
Amikor minden kiválasztott megjött a légpárnás felszállt.
Irány az aréna....

10. rész Csak egy nyerhet...

Fogalmam sincs mivel tudnám magamra vonni a figyelmüket. Ők ugyanis egy emelvényen ülnek, hogy teljesen rálássanak a kiválasztottakra. De, csak ha ők úgy akarják. Ha nem csapok zajt, vagy kiabálok akkor biztos, hogy nem fognak észrevenni, rám sem fognak hederíteni.
- Floresta Roth! - kiáltok fel nekik mire sokan felém kapják a tekintetüket. - Maguk hívtak! - emelem fel védekezően a kezem.
- Ön viszont habozott és nem jött be időben. - vágja rá cseppnyi gondolkozás után Darek Smith a főjátékmester. Persze, valami oknak kell lennie.
- Önök nem figyelnek normálisan a kiválasztottakra.  - vágok vissza.
- Örülök, hogy halálos betegségéből ilyen gyorsan felépült. - áll most már fel a székéből és sétál a korláthoz a játékmester. - De csak a nyelve pörög, és a félholtra veretés a specialitása. Ja igen és a styliszt kikészítése sem az utolsó szempont. Ha ezt összeadom idáig két pont. Tud ennél többet is?
Dühösen szikrázó szemmel meredek rá. Ó, hogy fordulna fel! És ő miben jeleskedik? Árulásban? Gyilkolásban? Ez neki hány pontot érhet? Tízet? Kilencet? Felkapok egy baltát, és bravúros könnyedséggel elhajítva, leszelem vele egy bábú fejét. Egy másikkal pedig épp szíven találom a következő bábút. Harmadszor felmászok egy kötélre, felrúgom magam a rúdra, amin a kötelek fel vannak akasztva. Olyan könnyen, mint egy balerina végig sétálok a rúdon majd a terem másik végén az utolsó kötélen játszi könnyedséggel lecsúszom. Végezetül a késekhez sétálok. Felveszek hármat és egyszerre elhajítom. Szinte egy pontban, pont középen a szív vonalában összpontosulnak. Darek Smith elégedetten szemlél. Én félig felhúzom a szemöldököm és küldök felé egy csábos mosolyt.
- Összegezzünk! - veszem fel az ő stílusát. - Maga elárulta a saját körzetét és szétbombáztatta. Ez megér nagyjából tíz pontot vagy tizenegyet. Én nem engedtem, hogy önként jelentkezzenek helyettem, csaknem agyonlövettem magam, feldobtam a szerelésem, hogy ne rajtam röhögjön mindenki, jah és kis híján agyonvertek. És maguknak is mutattam egyet s mást. Ez a maga mércéje szerint olyan nyolc pont lesz, de nagyobb az esély rá, hogy csak három.
- Távozhat Miss Roth! - mordul rám Darek Smith mire csak meghajolok és kisétálok a teremből.
Tuti lepontoznak, de nem nagyon izgatom magam miatta. Mikor felérek az emeletre kísérőnk már tűkön ülve várja a beszámolómat.
- Mennyire voltám szenvtelen? - nem is lepődök meg a kérdésén.
- Csak amennyire a szükség megkövetelte. - vetem oda egy vállrándítás kíséretében.
- Mi az ördögöt csináltál már megint? - emeli a plafonra a tekintetét. Lehuppanok a vele szemben lévő fotelbe és nagyjából elmesélem neki a teremben történteket.
- Hogy az ördögben maradtál fenn azon a rúdon? - úgy látszik nem annyira mérges, mert ha az lenne nem az akrobata mutatványaim miatt faggatózna.
- Egyensúly.- húzom el a számat. - De most komolyan, ez nagyjából közölte, hogy úgy is lepontoz mert összevertek az edzésen!
- Nem az edzés miatt akar lepontozni. - rázza a fejét a cicababa. - Tudod a stylisztod akit elküldtél melegebb éghajlatra...
- Nem én...- kezdeném de már félbe is szakít.
- Elküldtetek, vagy ha így tetszik átszabtátok a munkáját. - legyint mintha mindegy lenne. - Nos elég bizalmas viszonyt ápol a mi kedves főjáték mesterünkkel. Úgy, hogy ha lepontoznak neki köszönd. Másodsorban meg a szádnak. - csóválja a fejét. Erre mint egy villámcsapásra kivágódik az ajtó. Louis olyan dühösen vágódik le mellém, hogy azt hiszem repülünk pár métert fotelostul együtt.
- Ez közölte, hogy a béka segge alá viszi a pontjaimat. - mordul fel dühösen.
- Erre te? - emelem én is a plafonra a tekintetem.
- Belevágtam egy dárdát az emelvényükbe. - mordul fel ismét.
- Este pontozás után megbeszéljük. - fújtat egyet a cicababánk és eltipeg a lift felé.
- Nem is volt annyira dühös. Biztos beteg. - röhög fel Louis.
- Te vagy beteg! Ezek első adandó alkalommal lelőnek vagy felrobbantanak egy ilyen után!
- Ne aggódj drágám ennél jobban nem keseríthetik meg az életem.
- Olyan hülye vagy! - majd bevágtatok a szobámba és ott is maradok egészen addig amíg a kísérőnk nem szól ránk, hogy ideje lenne kimenni és megnézni a pontozást. Ugyanis ezt a TV közvetíti. Gondolom most fognak fogadni ránk és támogatói ajánlatokat tenni.
Körzetenként most előbb a fiúk utána a lányok kerülnek sorra. Nem lepődök meg mikor a hivatásosok szinte kivétel nélkül 7-8 pontot kapnak. Nem nagyon látszik meg a verekedés nyoma, mindössze annyiban, hogy nem maximális a pontszámuk. Nem igazán figyelek az ötödik és hatodik körzetre nagyon kevés a pontjuk ez feltűnik, de hogy konkrétan mennyi az nem jut el a tudatomig. Mikor elérkezik a mi körzetünk szinte már tűkön ülök. Louis 10 pontot kapott.
- Mi van? - pattanok fel.
- Mondtam, hogy csípik a harci szellemet. - vigyorog a körzettársam. De mikor megpillantom a saját 9 pontomat még nagyobb "mi van" hagyja el a számat. Majd ezt még fokozza a tény, hogy Erick és Melinda is 9 pontot kapott. A kapitóliumi babáknak ez épp elég volt, hogy kikapcsolja a TV-t.
- Nem hittem, hogy valaha ezt fogom mondani, de büszke vagyok rátok. - mintha könnyek csillognának a szemében. Bár szerintem csak megjátssza magát.- Lesz mivel dolgoznom az interjúk során.
- Milyen interjúk? - bőszül fel mellettem körzettársam.
- Amikor a műsor házigazdájával el kell beszélgetnetek kerek három percen keresztül. Hogy a nézők, a támogatók jobban megismerjék a személyiségeteket.
- Már bocsánat, de ha én kinyitom a szám akkor tudni fogják, hogy megvetem őket. - rázom a fejem és Louis is helyeslően bólogat.
- Nem a valódi személyiségetek kell. Kitalálunk nektek valami fedő storyt. Például Louis lesz a nőcsábász, te pedig a titokzatos.
- Ez nekem nem tetszik. - jelentem ki ellentmondást nem tűrő hangon.
- Pedig vagy benne vagy a játékban, vagy senki nem támogat! Holnap reggel kezdünk. És holnap este már interjú. Ja és kérlek titeket ne akarjátok átalakítani a styliszt által rátok adott ruhákat.
Kimegy a nappaliból mi pedig követjük hiszen mind ketten kimerültek vagyunk ne csak testileg, lelkileg is egyaránt.
Nem igazán nyugodt az álmom. Hiszen nem is tudom hány nap választ el az arénáig. Kettő, egy? Vagy netán az interjúk utáni pillanatban máris az aréna ismeretlen talaján találom magam. Ezerszer lejátszódik előttem a halálom. Minduntalan a hivatásosok a gyilkosok. Hajnali négykor már nem tudok tovább aludni. Kiülök az erkélyre és magamba szívom a hajnal kissé fagyos levegőjét. Lehet, hogy holnap ilyenkor már halott leszek. Ki fog megölni? A hivatásosok? A szövetségeseink? Netán Louis? Egyre csak azon kattog az agyam, amit Melinda mondott. Bejövök Louisnak. Ez biztosan hazugság. Szerintem, Louis simán megölne ha úgy jönne ki rá a lépés. Vagy még sem? Hiszen a viadalnak csak egy győztese lehet. Ezt az utóbbi pár napban el is felejtettem. Vajon mit gondoltak otthon mikor megláttak a nyitókocsin? Mit szóltak amikor megpillantották a pontjaimat? Biztosan reménykednek benne, hogy hazaérek. De én ezt kétlem. Amilyen szépen helybenhagytak nem rég. Bár ki tudja azóta sokat fejlődtem. De nem lennék képes embert ölni, ezt tisztán érzem továbbra is.
Olyannyira belemerülök a gondolataimba, hogy el is bóbiskolok. Pár óra múlva Louis ébreszt fel. Teljesen elgémberedtem a hajnali hideg levegőben.
- Gyorsan szed össze magad cica mert a mi drága Endóránk negyed óra múlva vár rád. Jah és érdeklődik, hogy magassarkúban is tudsz e egyensúlyozni? - első pillanatban nem is esik le mit mondott, majd mikor rájövök lekeverek neki egy pofont.
- Egy nem vagyok cica! Kettő vegyél vissza. Három jobban egyensúlyozok, mint azt el tudnád képzelni! -  szemem szikrákat szór.
- Gyakorold a jobb egyenesed. Még nem verted ki a fogam. - rázza meg a fejét, de keresi a jeges bödönt ami a gardrób melletti asztalon áll. Engem ne kezeljen senki úgy mint egy kis csitrit.
- Tűnj el a szobámból! - kiáltok rá igaz cseppet sem dühösen. Minden dühömet kiadtam abban a pofonban. Pár perc múlva követem Louist immár átöltözve egy laza melegítőbe. A kísérőnk már tűkön ülve várja, hogy elkezdhesse az órát, ami természetesen egész napba belenyúlik. Louisnak rajtam kell gyakorolnia a sármját ami kicsit irritáló. Megállapodtunk ugyanis, hogy ezt hanyagoljuk. Majd nekem olyan titokzatosan kell viselkednem amennyire csak tudok. Az én alakításom el megy egynek vagyis a cica babánk szerint. Elvileg a sejtelmes mosolygás igazán tökéletesre megy. Louis ugyanakkor tökéletes színész. Vagy nem is olyan nagy színész. A barbieink megkönyörül rajtunk a délután közepén azzal a felkiáltással, hogy pihenjünk mert a stylisztok hamarosan jönnek és felöltöztetnek minket. És melegen ajánlja nekem, hogy tudjak magassarkúban járni. Ugyanis annak a gyakorlására már nem volt időnk.
Dühösen fújtatva indulok el a szobám irányába. Utálom ezt a nőt. Néha kedves néha meg olyan mintha nem is tudom én mi lenne. Sajnos nem tudom becsapni az ajtómat mert Louis utánam jön és megfogja azt mielőtt csattanhatna.
- Elárulod miért viselkedsz ilyen szemét módon velem? - miről beszél ez? Mindössze csak kerülöm. Jó messziről, és néha pofán vágom, ha úgy viselkedik ahogy nem kéne.
- Egy ember győzhet Louis, ez nem tűnt még fel? - kissé elkeseredetten cseng a hangom.
- Igen Flo! És te leszel az...

9. rész Meglepetések

Amikor a kapitóliumi cicamica meghallotta mi történt természetesen első dolga volt felrohanni és abbahagyni a bájcsevejt a többi hasonló érdeklődésű emberrel.
- Mi a fene történt? - nézett rám és majdnem elhittem, hogy tényleg aggódik miattam.
- Sajnálja, hogy nem maga intéztetett el? - nyögök fel fájdalmasan.
- Sajnálom, ha e miatt nem tudsz részt venni a pontozáson. Nyugalom az ő pontjaikon is látszani fog ez a kis incidens. Mi a frászt csináltál? - mi van érdekli az éltem vagy mi a szösz.
- Kötelet másztam. - mordulok fel - Ők meg bokszzsáknak néztek.
- Nem értesz a fegyverekhez? - mered rám értetlenül a nő.
- Tudom használni a baltát. De jobbnak láttam nem megmutatni nekik. - egyszerűen nem bírtam sem ülni sem feküdni a gyomrom annyira hasított, mintha késsel szurkálnák.
- Adott a nyanya valamit a gyomrodra? - néz rám. Megrázom a fejemet. Ezek szerint nem csípi azt a nőt. - Sejthettem volna. - horkan fel dühösen. Ezek szerint nagyon nem csípi azt a nőt. Talán azért emberséges velem mert a kiválasztottak orvosát gyűlöli. Vagy azért mert volt annyi eszem, hogy nem ütöttem vissza így az ő hírnevének nem lett semmi baja. - Pedig elég spéci orvossága van rá. De azt a drága kiválasztottjainak tartogatja.
Hoppá! Ezek szerint az a nő is egy kísérő.
- Az első körzet annyira ők a favoritok. - hivatásosok hát erről fúj a szél. Most azon van kedves kísérőnk, hogy mi is favoritok legyünk. Ne, hogy más arassa le a dicsőséget. De amíg nem lövet rám addig nincs gond. - Nem így játsszuk ezt! - a falhoz lép megnyom egy gombot mire egy injekciós tőben valami zöld lötty ugrik ki a falból. - A gyomrodra tökéletes lesz. Ez helyre rakja egy nap alatt. De a drága Dorisz olyan smucig, hogy csak a sajátjainak ad belőle. - Ellenkezni sincs időm mikor belém vágja a tűt. A gyomrom szabályszerűen fellélegzik. Ezerszer jobb. Na jó nem tökéletes, de nincs okom panaszra. Viszont erősen elkezdtem szédülni még szerencse, hogy az ágyamon ülök így csak le kell raknom a fejemet kicsit. Ám ettől álmosság jön rám- Ettől aludni fogsz pár órát. Én addig beszélek a játékmesterekkel ezt nem vihetik el szárazon.
Magassarkújába kitipeg a szobámból és én azzal a tudattal merülök álomba, hogy ez a nő néha nem is olyan hárpia mint valójában.
Nem tudom mennyi időt aludhattam. Talán pár órát, de nem kizárt, hogy egy egész napot. Fojtott beszélgetés üti meg a fülemet az előszoba irányából. Mikor kilépek megpillantom a  kísérőnket és Louis akik az asztalnál ülnek és mintha taktikai megbeszélést folytatnának. A szám elé kapom a kezem mikor megpillantom Louis arcát. Bal szeme alatt egy hatalmas monokli feketéllik.
- Mi z ördög történt. - nézek rájuk döbbenten.
- Épp vacsorázunk, te aludtál vagy hat órát és szétrúgtam az első körzetbeli srác hátsóját. - foglalja össze röviden a történteket Louis.
- És ezért nem szedték még le a fejedet? - meredek a kapitóliumira.
- Gyere Floresta, főzettem a gyomrodnak egy kis gyógyteát. Mindjárt elmesélek mindent. - terel az asztalhoz. Most veszem észre, hogy ez az injekció nem csak a gyomromnak de a lábamnak is jót tett. Nem értem továbbra sem a kedvesség okát, de nem ellenkezek. Ha nem haragszik ránk akkor talán szerez támogatót és még talán túl is élem míg agyon nem vernek. Leülök velük szemben nézem, hogy esznek de nekem valahogy nincs étvágyam. Lassan kortyolgatom a teám és várakozás teljes pillantást vetek mindkettőjük felé.
- Mi történt? - térek újra a tárgyra.
- Amikor visszamentem az edzőteremben az első két körzet kiválasztottjai éppen azt ecsetelték milyen jó érzés volt megverni téged. Meg azt tervezgették, hogy fognak kinyírni az Arénában. - kezd bele a szrotiba Louis. - Én erre begurultam és neki mentem a srácnak. Ha az én képem megrémít akkor az övétől sikító frászt kapnál. Eltört az orra az álla, meg vagy két bordája. - körzettársam dühösen fújtat. Ezt nem tudom hova rakni. Ő most komolyan.... Meg védett engem?
- Ekkor értem le a terembe teljesen feldúltan, hogy téged nem akartak ellátni. - folytatja a történetet a kísérő. - A játékmesterek Louist elővették, de mikor veled volt baj semmibe néztek. Persze azt állítottam, hogy nem tudod folytatni az edzést és örülünk, ha pontozásig helyre jössz.A terv a következő. Louis folytatja a hivatalos edzéseket, de este leviszlek titeket nem hivatalosan is. Ha jól hallom valami szövetség van köztetek meg a nyolcasok között. Tartsátok fenn ezt. És ne aggódjatok semmi nem fog látszani a pontjaitokon, de az övéken annál inkább. - biccent a kapitóliumi. - Amúgy néha nyugodtan hívhatnátok Endorának és nem libának. - veti oda mielőtt eltipegne a saját szobája felé.
- Miért védtél meg? - nézek félig rá félig a bögrében gőzölgő teámra.
- Dobd a nyolcas srácot! - nem a kérdésemre felel.
- Ejtsd a nyolcas csajt! - vicsorgok rá.
- Örülök, hogy jobban vagy, amúgy meg nem járok vele. Most komolyan erre ment ki az egész? - mered rám már már dühösen.
- Ericknek nem tetszett, hogy a húgára mászol. - vonok vállat.
- Nekem meg nem jön annyira be a húga, mint valaki más. - vág vissza.
- Akkor dobd a csajt.
- Felesleges, már ő kihajított. Oda a vonzerőm örüljél. Tudja, hogy miért szívatod és tudja, ha nem húzzuk az agyad a bátyát békén hagyod. És ez egy tisztességes és vitáktól mentes szövetség lesz.
- Ha nem mászol rá minden csajra aki él és mozog a viadalon akkor biztosan.
- Egyre fogok rá mászni, de arról tudni fogsz ígérem. - és ezzel a mondattal egyedül hagy az asztalnál. És én rágódhatok rajta, mit akart ezzel.
Majd megőrülök egyedül  a következő két napban. Mert ugye elvileg halálomon vagyok (ami szerencsére már nem igaz) nem mehetek az edzőterem közelébe. Legalább is nappal. Mikor a többi kiválasztott eltűnik azonban a kapitóliumi (próbálom Endórának hívni, de valahogy sosem jön a nyelvemre) liba levisz minket és nyomon követi az edzésünket. Az utolsó nap már minden dühömet beleadom egy babút nagyjából agyonkaszabolok a baltámmal. Egy másikat meg kinyírok a késeimmel. Louis jobban bánik a lándzsákkal és kardokkal mint azt valaha el tudtam róla képzelni. Nagyon ideges vagyok a pontozás napján. Nem tudom pontosan mit kellene csinálnom. A cicababa szerint mutassam meg mennyire vagány vagyok, de azt nem igazán tudom hogyan kellene.
A pontozás a kiképző teremben zajlik, egyenként hívnak be. Míg egy bent van a többiek az előtéren várakoznak. A hivatásosok folyton bámulnak. Louis nem hazudott az egyes fiú arca olyan szinten összetört, hogy fel sem ismerném. Igaz Louis monoklija és szépen megfeketedett.
- Örülünk, hogy jobban vagy. - libeg oda hozzám Melinda  - Bocsi a szívódásért.- körülpillantok, és látom, hogy távolabb Louis és Erick beszélget.
- Bocsi, hogy rácuppantam a bátyádra. - vonok vállat majd kezet nyújtok a békülés jeleként amit ő elfogad.
- Bocsi, hogy elcsavartam a pasid fejét. - kontráz rá.
- Nem a pasim. - rázom a fejemet.
- De be jön neked.
- Nem!
- De bejössz neki. - vigyorog mint a vadalma.
- Mi van?
- Gondolkozz kis csillag. Aggódott érted, féltékeny lett Ericker és nekiment az egyes srácnak miattad.Miért tette volna ha nem jössz be neki?
- Szeret szívatni? Meg fél? És nem szereti ha megszívatom? - nézek rá teljesen komolyan.
-Nem igazán jöttem be neki. - húzza el a lány a száját, majd az értetlen fejem miatt magyarázattal is szolgál. - Tudom milyen egy pasi ha úgy igazán bejövök neki. Ő olyan volt, mintha valakinek színészkedne. Ezért is dobtam. Meg szeretem, ha megkaphatok bárkit. De nem minden áron. Például a bátyám árán nem.
- Szerinted azért csinálta, mert bejövök neki? - nézek rá döbbenten.
- Nyisd ki a szemed és rájössz.
- 7. körzet Floresta Roth - visszhangozza egy gépi hang.
- Sok szerencsét. - kacsint rám Melinda. - Ne feledd szövetségben vagyunk akármit csinálj és akármennyi pontot kapj.
- Köszi, de nem kell félteni nem vagyok annyira elveszett mint első nap tűntem.
- Tudom. - és sokat sejtően rám mosolyog.
Belépek a kiképző terembe, de egyik játékmester sem igazán figyel rám. Nagyot sóhajtok. Ezeken múlik a pontom, és az életem. Ajánlom, hogy figyeljenek rám. De a lelkem legmélyén tudom, hogy ez a pár perc nehezebb lesz mint hittem. És ha nem figyelnek rám, akkor nem tudom mit fogogk csinálni...

8.rész Az én pasim

Zavart mosollyal néztem az engem vizslató szemekre.
Most meg mit mondjak??
Gondolkozz!
Újra Erickre néztem.
-Ööö....tudjátok az a helyzet...-bár elég rizikós volt a tervem, de megéri kockáztatni-Tudod Erick nekem már a legelső találkozásunknál hihetetlenül bejöttél!-mondom a legcukibb mosolyommal.
Louis feje kezdett vörösödni ami mégtöbb bátorságot adott.
-Szóval most, hogy így ketten voltunk már nem tudtam vissza fogni magam...-mondom szempilla rezegtetve.
-Szóval neked bejön a bátyám?!-Melinda hangja hisztérikusan csengett.
-Aha!-vigyorgok a csaj felé, majd Louisra nézek aki idegesen méregeti Ericket.
-Hát Flo ez kedves meg minden....de...szóval - látszott, hogy nehezen fejezi ki magát a 8-as fiú-Szóval én nem sze...-nem hagytam, hogy folytassa, oda léptem és átkaroltam.
-Igen Erick! Tudom, hogy szeretsz! Ne hazudj!-nevetek fel erőltetetten.
-Én nem ezt akartam...-most se hagytam, hogy befejezze a mondani valóját mert bele csíptem az oldalába.
-Jaj olyan cuki! Nem?-nézek olyan örült szerelmes tini lány mosollyal Louisra és Melindara akik pislogás nélkül meredtek rám.-Most menünk kell! Tudjátok, megbeszélni a kapcsolatunkat!-legyintek vihogva és már is meg fogom Erick kezét és magam felé kezdem húzni.
-Te megörültél basszus?!-néz rám de én  a szaja után nyúlok és befogom.
-Maradj csöndben!-utasítom mire  kikerekedett szemekkel meredt rám.
Az első ajtón amit találtam bementem és magammal rántottam Ericket  is.
-Megmondanád, hogy mi ütött beléd?!-kérdezi haragosan amikor becsuktam az ajtót.
Egy szertárba kötöttünk ki ami tele volt labdákkal (?) és mosószerrel (??).
Egy bocsánat kérő mosollyal néztem Erickre.
-Hát tudod! Szerelmes vagyook!-röhögök és próbálom enyhíteni a helyzetet....de úgy látszik nem hatottam meg Ericket ugyanis komoran bámult engem.
-Mi volt ez a kis jelenet?!-kérdezi mire sóhajtva fordultam felé.
-Játszd el, hogy a pasim vagy!-nézek rá könyörögve.Az arcom égett a szégyentől, mert valljuk be:annál cikibb nem létezik, hogy megkérsz egy fiút, hogy játssza el azt, hogy a barátod...
Erick meghökkenve nézet rám.
-Nem.-jelenti ki mire lehervadt a számról a vigyor...
-Kérleeeek!-nézek rá boci szemekkel de őt még ez se érdekelte....
-Nem.-ismétli el mire össze húzott szemekkel meredtem rá.
Akkor taktikát váltunk!
-Ha segítesz akkor leszedem a szépfiút a húgodról!-kezdtem alkudozni, mire felhúzott szemöldökkel nézet rám.
-Miben is kéne segítenem?!-kérdezi,mire  össze szorítottam a fogaim.
-Ööö....féltékenyé tenni Louist!-mondom gyorsan mire Erick felröhög.
-Segítesz vagy nem?!-nézek rá idegesen.
-Le fogod koptatni a csávót a húgomról?-kérdezi mire én csak magabiztosan bólintok-Oké,segítek!-mondja és felém nyújtja a kezét amit én elégedetten megrázok.
Győzelem!!!

Épp ki akartam menni az ajtón amikor Erick vissza rántott.
-Hé! Van egy pasid!-vigyorog mire én csak megrántom a vállam és hagyom, hogy átkaroljon.
-Oké, szóval a terv a következő lenne:Amint megláttuk Louisékat te átölelsz és játsszuk a szerepünket!-nézek Erickre mire bólint egyet.
Ahogy kinyitottam az ajtót két kiváncsi szemmel találtam szembe magam.
-Szisztok!-mosolygok Louisékra
-Megbeszéltétek a kapcsolatotokat?-néz rám gúnyosan körzettársam, mire össze húzott szemekkel néztem rá.
-Persze Louis, már az esküvőnk időpontja is meg van!-vigyorgok szemtelenül a pofájába.
Mellettem Erick felhúzta a szemöldökét majd még közelebb húzott magához, szinte már fojtogatott.
-Nekünk most mennünk kell!-mondja egy mű mosollyal majd elrángat Louis elől.
Amikor már kellő távolságban voltunk a többiektől hozzám fordult.
-Esküvő?!-a hangja hisztérikus volt.
-Jaj Istenem! Az csak egy beszólás volt Louisnak!-forgatom a szemem.
-Persze, csak egy beszólás....-ismétli el sóhajtva-Én csak a pasidat játszom! A férjed már nem leszek!-néz rám szúrósan.
-Nem is kell hogy a férjem legyél!-nézek dacosan a szemébe.
-Jó mert nem is fogom eljátszani!-vág vissza, mind ketten ellenségesen néztünk egymásra.
Erick háta mögé nézve láttam meg Louist aki felvont szemöldökkel néz ránk.
-Ooo basszus!-húzom el a számat és gyorsan magam elé rántom Ericket, hogy takarja a fejem.
Mivel ha valaki, most épp Louis, meglátja, hogy ilyen csúnyán nézek a "pasimra" elég hamar le fog esni neki, hogy ez az egész egy kamu.
-Most meg mi van?!-kérdezi sóhajtva Erick.
-Ha valaki meglátja, hogy veszekedek a pasimmal akkor szerinted mit fog gondolni?!-nézek rá kérdő tekintettel.
-Egy baj van....hogy én NEM vagyok a pasid!-visítja mire kikerekedett szemekkel néztem körbe, hogy meghallotta-e valaki.
-Kevesebb mint 5 perce kötöttünk egy egyességet!-nézek rá dühösen.
-Igen, amit én 5 perc alatt megszeghetnék!-mondja szúrósan.
-Hát jó, de akkor törődj bele, hogy a sose tudod majd levakarni  a szépfiút a húgodról! Max ha kinyírod az Arénában.-válaszolok csípőből.
-Istenem de fárasztó vagy!-sóhajtott.
-A kiválasztottak fáradjanak az ebédlőbe!-hallatszott egy gépies hang amit én egy vigyorral fogadtam.
-Kajaa!-mondom vigyorogva, mellettem Erick elég furán nézett rám és lefogadom, hogy teljesen hülyének néz.
De hát kit érdekel?! A lényeg, hogy végre eszek valamit.

Melindával és Louissal ültünk egy asztalnál.
Nagyjából annyiból állt az egész, hogy miután mind a négyen megettük az ebédünket elkezdtünk egy bizonyos "játékot"....ha én meg fogtam Erick kezét, Louis megsimogatta Melinda vállát, ha én megpusziltam Ericket- mert a végén még erre is képes voltam, csak hogy idegesítsem Louist- akkor ők egyenesen lesmárolták egymást.
-Leszállnál a húgomról?!-látszott Ericken, hogy legszívesebben mindenki előtt ráugrana Louisra.
-Leszállnál a körzettársamról?!-válaszol Louis kapásból mire én meglepetten néztem rá.
-Nem Louis! Inkább a csaj mászon le a bátyámról!-néz szúrós szemekkel rám Melinda.
-Te mondod Melinda?! Úgy tapadsz Lousra mint valami rágógumi!-vágok vissza kapásból mire Erick haragosan nézett rám.
-Hagyd már békén a húgom!-mondja, mire kikerekedett szemekkel nézek rá.
-Ő szólt be!-kezdtem kötözködni, amiből az lett, hogy mindenki haragos lett valakire és keresztül mászva a másikon szita azt a valakit....

Az ebéd utáni edzés rosszabb volt mint gondoltam...Ericknek el kellett menni az orvoshoz mert kiderült, hogy allergiás valamilyen kajára ami benne volt a szendvicsébe ezért tiszta kiütéses lett a bőre, úgyhogy most nem kellett játszanunk a cuki párt ami felettébb megnyugtatott, illetve még Louis is vissza fogta magát Melindával kapcsolatba.....Akkor most mi is a gond?!
A hivatásosok.
Minden kiválasztotthoz oda mentek és "elbeszélgettek" velük.
Persze én se maradhattam ki a sorból....Így amikor épp a soromra vártam -ugyanis csodák csodájára valaki más is úgy döntött kötelet akar mászni-amikor oda jött az 1. és a 2. körzet kiválasztottjai.
-Hát szia Drága!-lép elém egy szőke magas fiú.-Kötélmászás?! Ezzel akarsz majd legyőzni minket?!-nevet fel gúnyosan, úgy teszek mintha itt se lennének, mintha nem hozzám beszélnének.
A fiú felrántott a földről és maga felé rántotta a fejem.
-Ha hozzád beszélek a szemembe nézel!-ordítja mire a teljes testemet elárasztotta a düh.
-Ne rángass seggfej!-szinte köptem a szavakat, utáltam az ilyen embereket mint ez a srác, az erőszakos barmokat....
-Hogy mit mondtál?!-sziszegi és a keze a nyakamra csúszik.
De nem féltem.Csak a puszta utálatot éreztem.
-Szed le a kezedet rólam!-mondom fenyegetően.
-Nekem te nem parancsolsz cica!-vigyorog a képembe és a keze hátra csúszik a fenekemhez.
Előbb utaltam ezt a fiút...most egyenesen gyűlölöm.
Hogy lehet ekkora pofája?!
-Rossz válasz haver!-sziszegem és teljes erőből felhúzom a térdem.
Meglepetten engedett el és  kikerekedett szemekkel nézet rám.
-Halott vagy kislány!-mondja majd egy egyszerű mozdulattal gyomron vág.
Össze estem és a hasamra szorítottam a kezem.
Mindig is rosszul bírtam a fájdalmat...most is olyan érzésem volt mintha mindjárt ketté szakadna a testem.
De nem értek be ennyivel mert a következő pillanatban oda lépet hozzám egy lány és teljes erőből megrúgta a bokám.
Nem bírtam tovább felsikoltottam.
Pillanatok alatt történt az egész....az izmos nő ordibálva jött oda hozzánk, mögötte Louis rohant felém.
-Flo!-térdel le elém és óvatosan a bokàmhoz ér amit én fájdalmasan tűrök. -Fel tudsz állni?-kérdezi mire én csak megráztam a fejem...még levegőt is alig tudtam venni....Louis fel állt és engem az ölébe vet.
Éreztem, hogy a szíve hevesen vert.
Egy ajtóhoz értünk amit körzettársam egy egyszerű mozdulattal berúgott.
-Egy orvost! Most!-ordítja és lerak egy ágyra.
-Nem vagyok olyan rosszul csak...-nem hagyta, hogy befejezem.
-Maradj csöndben, a légzésedre koncentrálj!-mondja aggódóan.
Csak most vettem észre, hogy úgy kapkodom a levegőt mintha egy kört sprinteltem volna.
-Igen?! Itt vagyok!-lép mellém egy 50 körüli nő.
-Gyomron vágták és megrúgták a bokáját...-mondja fojtott hangon Louis, mintha még kimondani is fájdalmas lenne....
-Ooo értem!-mondja és meg fogja a bokám majd össze vissza forgatja.
-Nem lehetne óvatosabban? -sziszegem fájdalmasan de a nő tudomást se vesz rólam.
-Csak zúzódás. -jelenti ki-A gyomrával nem tudok mit csinálni...valószínűleg pár napig nem lesz étvágya.-mondja és közben már be is kötötte a kezem és a nyakamba rakta-Ma este vegye be a fájdalomcsillapítót-tesz a kezembe egy kis pirulát.-Menjen vissza a lakosztályába és pihenje ki magát!-utasít, majd eltipeg a szobából.
Louis segített lejönni az ágyról majd átrakta a kezem a vállán és átfogta a csípőm.
Nagyjából így bicegtünk el a lakosztályunkig.
-Jobban vagy?-kérdezi egy mosollyal mire én csak bólintok-Vissza kell mennem az edzésre....-sóhajt.
-Kitartás! Majd Melinda tartja benned a lelket!-vigyorgok mire csak vágott egy grimasz és nekem hátat fordítva elment.
Sóhajtva ültem le a kanapéra...Rám lőttek, megfenyegettek a halálommal, gyomron vágtak,bokán rúgtak....Jól haladok....

7.rész Edzés

-Floresta Roth!-a kísérőm szeme szikrákat szórt felém.-Hogy képzeled ezt?!-sipítja, mire kiráz a hideg.
-Nem csináltam semmit!-védekezek kapásból
-Nem csináltál semmi?!?!-ismétli a szavaimat a stylistom kikerekedett szemekkel-Eltudod te képzelni mit tettél?!-ordítja, mire én kérdően néztem a nőre.
Most komolyan azért balhézik mert felkötöttem a hasamig az inget?!
-Hé Flo!-hallom meg Louis hangját aki  a stylistnak és a nőcinek háttal állt.
Villámló tekintettel meredtem rá.Az egész az ő hibája! Ha nem jön azzal a szuper ötletével, hogy átalakítsuk a ruhánkat akkor nem állnék egy dühös stylisttal és kísérővel szemben!
-Louis! Gyere csak!-mosolyodok el mézes-mázasan mire ő gyanakodva néz rám.Nem volt sok ideje mérlegelni a dolgokat ugyanis a két kapitoliumi felé kapta a tekintetét.
-Mason! Most rögtön gyere ide!-üvölt a nőci, mire Louis csak feltett kezekkel, olyan "megadom magam" stílusban, lépett oda hozzám.
-Mi történt?-kérdezi Louis mire lehunytam a szemem és  felkészültem az újabb ordibálásra.
-Az történt kedves Louis, hogy az ÉN ruhámat átalakítva mentetek el a szekérrel, ezzel ENGEM megszégyenítve!!! Szerintetek mit fognak gondolni rólam a stylisztok?!-mered ránk a stylist, mivel semelyikőnk nem válaszolt folytatta a mondókáját-Azt fogják hinni, hogy félmeztelenül küldöm a körzeteket a bevonulásra! Még is milyen ízléstelen a hasig kigombolt és a mellig felkötött ing?!?!-sose gondoltam volna, hogy egy ilyen kis cuki-muki kapitoliumi tud ilyen csúnyán nézni...
-Mi csak felújítottuk az öltözékünket....ettől még nem dől össze a világ...-mondja Louis mire kikerekedett szemekkel meredtem rá.
Hát nem látja, hogy milyen ideges a nő?! Ha így folytatja akkor szét tép minket ez a 150 centis kapitoliumi...
-Hogy mersz vissza beszélni Mason?!-csípőre tett kézzel nézet körzet társamra a nőci-Fogd vissza magad, mert már elegem van ebből a viselkedésből!-teszi hozzá szúrós szemmel, majd biccent egyet a stylist felé-Nyugodtan elmehet!Én még elbeszélgetek velük!-mondja, mire a nő még egy gyilkos pillantást küldött felénk majd elment, ezzel egyedül hagyva minket a nőcivel.
-Ide figyeljetek drágaságaim! Vagy viselkedtek vagy nem fogtok élve az Arénába jutni!-sziszegi a fogai között.
Dermedten néztem a nőre, nem mertem a szemébe nézni és kirázott a hideg....
Újra a halálommal fenyegetőzik.
Mellettem Louis teste megmerevedik.
-Mit mondott?!-a hangja keményen csengett, talán sose hallottam még ilyen komolyan beszélni.
-Jól hallottad Mason!-válaszol gúnyosan a kísérőnk.
-Szerintem én hamarabb megölném mint ön engem!-lép közelebb a kapitoliumihoz Louis.
Vissza tartott levegővel figyeltem ezt a kis jelenetet.
-Ismételd el még egyszer amit mondtál és kapsz egy golyót a fejedbe Mason!-a nőci szeme elsötétül és látszott, hogy nem viccel.
Louis épp kinyitotta volna a száját amikor én vissza rántottam.
-Ne csinálj olyat amit később megbánsz!-sziszegem neki, mire a nőci elégedetten bólint.
-Okos döntés!-mondja-Holnap edzés! Készüljetek fel!-fordít hátat nekünk-Ne feledjétek! Semmi szabály szegés drágaságaim!-teszi még hozzá gyorsan majd eltipeg a magassarkújában.
Össze húzott szemekkel meredtem a nőcire.
-Megölöm ezt a tyúkot!-Louis hangjában érződött az idegesség.-Komolyan mondom ha nem állítasz meg akkor simán neki ugrok!-dühöng tovább mire  gyorsan témát váltok.
-A 8-asokkal már szövetségesek vagyunk!-látszott, hogy a körzettársam elsőnek nem veszi az adást de utána észhez tér:
-Ja, láttam, hogy beszéltél a sráccal
-Te meg flörtöltél a csajjal!-válaszolok kapásból, mire csak sóhajtva néz rám.
-Kevesebb mint fél napja kötöttük azt a megállapodást, hogy nem leszel féltékeny....-mondja a szemembe nézve.
-Nem vagyok féltékeny Louis! -mondom a fogaim között mire elneveti magát.
-Ilyenkor olyan cuki vagy!-nevet és átkarolja a vállam.
Pislogás nélkül meredtem rá.
-Hülye.-mondom egyszerűen és lesöpröm a kezét rólam majd hátat fordítva neki a lift felé fordultam.
Még hallottam Louist aki még mindig röhög de ahogy beléptem a liftbe minden elcsendesült.
Kivéve a hasam ami jelezte, hogy már jó lenne enni is....

Ahogy felértem a lakosztályunkba rávetettem magam a hűtőszekrényre és a legelső dolgot amit találtam betömtem a számba.
A nap további része  halál unalom volt, mivel nem volt mit csinálnom hamar aludni mentem.
Persze ez nem azt jelenti, hogy aludni is tudtam....az agyam egy pillanatra se állt le.Mindig volt valami amin tudtam gondolkozni és ami nem hagyott megnyugodni....Mint például az edzés...

Reggel korgó gyomorral keltem, így a legelső dolgom a reggeli volt.
A konyhába már ott volt a nőci aki ép a körmét lakozta-Jézusom...-és Louis aki a tányérban nézegette magát és próbálta beállítani a haját-még nagyobb Jézusom...-oda lépkedtem az asztalhoz és elvettem egy almát.
-Siessetek! Mindjárt mennetek kell az edzésre!-néz fel a nőci mire én csak vállat vonok.
-Miért is kell nekünk edzeni?-kérdezi Louis.
-Majd ott mindent elmondanak!-válaszol a cicababa majd felállt-Öltözetek! 10 perc múlva már ott kell lennetek!-mondja majd kitipeg.
Sóhajtva mentem vissza a szobámba.
Az ágyamon már ott volt a ruha amit gyorsan magamra húztam.
Egy fekete ujjatlan póló ami, számomra, már túlságosan is a testemre simult és egy cicagatya.
-Jössz már?!-ordít Louis mire kilépek az ajtón.Ő rajta is  nagyjából ilyen ruha volt csak neki egy kicsit bővebb fazonú póló és, értelem szerűen, nem cicagatya volt rajta hanem valami halásznadrág (?) féle dolog...
Beszálltunk a liftbe majd egyenesen a felkészítőterembe mentünk....Ahogy kinyílt az ajtó a többi kiválasztottal találtam szembe magam akik tornasor szerűen álltak egymás mellett.
-Álljanak be a sorba!-ordítja az én ízlésem szerint egy túl izmos nő.
Ahogy beálltam a hatosok elé észrevettem, hogy már csak mi hiányoztunk ebből a bizonyos sorból.
-Most, hogy mindenki itt van-küld felém és Louis felé egy pillantást-kezdetét veszi az edzés!-mondja.-Aki élve akar kijutni az Arénából annak ajánlom, hogy  komolyan vegye az edzéseket.-néz végig a kiválasztottakon-A pontozásra fogtok itt felkészülni!-folytatja mire kérdően nézek rá....Milyen pontozás?!-A pontozáson be kell mutatnotok, hogy mit tudtok! A tudásotok szerint fognak pontozni titeket 1-től 12-ig!-ahogy kimondta ezt a mondatot görcsbe rándult a gyomrom...-Ezek a pontok akár életmentők is lehetnek ugyanis a pontok alapján lesznek támogatóitok!-mondja.-Egyszerű a dolog! Minél több a pontod, ezáltal a támogatóid, annál több esélyed van a túléléshez.-beleharaptam az ajkamba és legszívesebben kifutottam volna a világból.
Nem akarok elmenni ebbe a rohadt Arénába! Hagyjanak békén a hülye pontjaikkal meg a támogatókkal!
-Vannak állomások ahol megtanulhatjátok a fegyverek használatát és egyéb dolgokat!-mondja majd még egyszer végig néz rajtunk majd elordít magát-Kezdődhet az edzés hölgyeim és uraim!
A hivatásosok rögtön a fegyverek felé futottak és már is elkezdték legyilkolni a bábukat....még bele gondolni is rossz volt, hogy pár nap múlva én leszek a babú helyében...
Már Louis is a tűz gyújtást próbálgatta, csak én álltam a terem közepén.
Minden állomásnál volt valaki, csak a kötélmászásnál nem...
Bár elég röhejesen hangzott, hogy miközben a többiek épp szét tépnek egy bábut fegyverekkel én kötelet mászok de ez volt az a dolog amiben legalább jó voltam.
Oda mentem a kötelekhez és rögtön láb nélkül kezdtem mászni.
Éreztem, hogy az izmaim nem örülnek ennek a hirtelen megerőltetésnek, de ebben a pillanatban ez érdekel a legkevésbé.

Már épp a 10. kötelet másztam volna amikor valaki vissza rántott a vállamnál fogva.
-Elegem van a szépfiúból!-néz rám szikrázó szemekkel Erick.
-Neked is szia!-mondom szem forgatva.
-Állítsd le a csávót!-a hanga idegesen csengett.
-Nem állítom le! Mi vagyok én?! Az anyja?!-fújtatom idegesen.
-Ha nem te akkor én fogom!-mondja mire elhúzom a számat.
Oké nem vagyok oda Louisért.... de még neki se kívánom Erick "szállj-le-a-zugomról-te-rohadék" féle kitörését...
Sóhajtva fordultam Louis felé.
Lesokkolt az amit láttam....kedves körzettársam ép lesmárolni készült Melindát!
-Megölöm!-suttogom magamba.A harag átjárta a testemet ha arra gondolok, hogy egy napja ugyanezt csinálta velem is.
-Szed már le a húgomról!-sziszeg mellettem Erick mire felé kaptam a tekintetem.
-Olyan aranyos vagy!-hallom meg Louist aki Melinda arcába mászva vigyorgott mire teljesen elpattan az agyam.
Ericket magamhoz rántva öleltem át.
A kívánt hatást elértem.
Louis kikerekedett szemekkel meredt rám és Erickre.
A nyolcas fiú teljesen lefagyva vette tudomásul, hogy most ép őt ölelgetem.
-Te meg mit csinálsz?!-hallom meg Louis hangját mire vigyorogva fordultam felé.
-Erick olyan aranyos!-ismétlem azt amit pár pillanattal ezelőtt  Louis mondott Melindának,mire ő csak össze húzott szemekkel meredt rám.
-Féltékeny!-mondja Louis.
-Nőcsábász!-válaszolok csípőből.
-Megmagyaráznátok, hogy mi történt?!-kérdezi Erick kérdő tekintettel.
Elhúztam a számat.
-Ööö....semmi!-nevetek fel mint valami hülye gyerek.
-Semmi?! Épp a szemem előtt ölelgeted agyon a bátyám!-fordul felém Melinda.
-Mi ütött beléd?!-kérdezi újra Erick, mire három kérdő tekintettel találtam szembe magam.
Erickével aki nem értette, hogy miért ölelgettem, Melindájéval aki azt nem értette, hogy mi lehet köztem és a bátyja közt ha így ölelgetem...Meg persze ott volt Louis aki...akinek fogalma nincs, hogy mit nem értet de ő is kérdően nézet rám...
Próbáltam a legkisebbre össze húzni magam és közben az agyamba egy bazi nagy kérdőjel volt....Hogy  a tökömbe fogom ez kimagyarázni!!!??

6. rész Nyitó est

Valamilyen hallgatólagos megállapodást kötöttünk a vonaton. Nem megyünk egymás idegére, megpróbálunk viszonylag barátian viselkedni. És nem vágjuk el egymás torkát, minden apróság miatt. Én pedig megfogadtam, hogy nem fogok kiakadni minden adandó alkalommal, amikor Louis ráhajt minden olyan lányra, aki él és mozog. Feltéve, ha nem én vagyok az. Akkor gondolkozás nélkül pofon vágom.
Bár nem tudom miért hajtana rám. Nem vagyok túl sexi csaj. A hajamat szinte mindig erős coffba fogom, pedig anya szerint leengedve jobban állna. Gyakran veszek bővebb ruhákat, nem olyanokat mint Bella aki azért jobban ad a küllemére. Nem hiszem, hogy bárkinek is én lennék az ideál. Nem is bánom. Ha meghalok az Arénában legalább ilyesmiért nem kell izgulnom.
Amint megérkezünk a Kapitóliumba az előkészítő csapatra bíznak minket. Louis és én külön- külön kapunk egy csapatot és a stylisztunk sem azonos. De nem fogunk eltérő ruhát kapni. Mert az a fővárosiak ízlésének is túl sok lett volna. Titokban reméltem, hogy valami igazán figyelemfelkeltő ruhát kapunk. Nem akartam parádézni, de ha tényleg ezeken az embereken múlik az életem akkor jobb jó képet vágni a dolgokhoz. Aztán ugyanúgy megvethetem őket mint eddig. De talán megmenthetik az éltemet. Talán.
Az előkészítő csapat tagjai lemosnak, leszőrtelenítenek, és pár réteg bőrt is leszednek rólam. Legszívesebben visítanék. Nagyon fáj mindenem, kopasztott csirkének érzem magam. De, végül megkönyörülnek rajtam, és valami hűsítő permetet spriccelnek a bőrömre. Egy fokkal jobb, de még így is nagyon érzékeny.
- Nos, - jelenti ki az egyik, ultra magas sípoló hangon - már elég emberi vagy, hogy találkozz a stylisztoddal.
 - Maguk szerint, ha a kopasztott csirke emberi, akkor tévúton járnak. - nézek rájuk felvont szemöldökkel . Erre ők valamit sipognak, és kivonulnak a teremből. Nem sokkal később egy agyon plasztikázott nő lép be a helyiségbe. Aki mellesleg olyannyira szereti a sminket mint a kísérőnk. Első pillanatban azt hiszem ráborult a sminkes doboz.
- Te vagy a harcias, és utálatos lány a hetedikből. - jelenti ki bemutatkozás helyett.
- Maga megy egy kapitóliumi divatdiktátor, aki nem tudja, hogy mennyi az épp elég smink. -vágok vissza zsigerből.
- Remélem a fegyverrel is így bánsz, nem csak a nyelved csíp. - néz rám ugyanazzal az undorral, mint a kísérőnk, miután megakartam szökni.
- Mit akar? Rám ad valami nevetséges ruhát? - kérdezek vissza meg sem hallva az előbbi megjegyzést.
- A körzeteteket szimbolizáló ruhát. - feleli vörös arccal. Bár nem tudom eldönteni, hogy a smink teszi vagy tényleg vörös. - Amúgy a nevem Clois.
- Az én nevem Floresta. Kitalálom, favágók leszünk. - ezt még a leghülyébb ember is simán kitalálná.
- Pontosan! Az a lényeg, hogy felfigyeljenek rátok. Mi pontosan erre fogunk törekedni! - vigyorog mint egy kétéves. De mikor én megpillantom a végeredményt egy cseppnyi derű sincs bennem. A terepszínű nadrág tényleg elég feszes, akárcsak a való életben, a barna rövid ujjú ing azonban túl bő rám szinte csak úgy lóg rajtam. A sminkem viszont nagyon is tetszik. Kissé füstös szemet kölcsönöz nekem, de a sminkel édes keveset érek el. A hajamat felkontyolják aki ősi hiba. Vagy coff vagy leengedni, de a konty kifejezetten rosszul áll nekem.  Erre nem fognak felfigyelni. Vagy ha igen, akkor azzal égünk bele a köztudatba, hogy mi voltunk a legröhejesebbek. Még kapok egy baltát az összhatás kedvéért, ( ami mellesleg ki van élezve, ami szerintem őrültség) és ennyi a szerelésem. Legszívesebben felrobbannék, ahogy a stylisztom vezet az alagsorba, ahol elmondása szerint hintókon fogunk bevonulni a nagyközönség elé, az úgynevezett köröndre.
Mikor megpillantom Louist aki hasonlóan rosszul fest mint én csak félrehúzom a számat.
- Úgy látom, ezek nagyon komolyan veszik a "röhögtessük ki a kiválasztottakat" kategóriát. - mutat körbe a teremben. Mindenkin valami nevetséges gönc van, de azért rájövök ki melyik iparágat akarja szemléltetni. Semmi kreativitást nem látok a felhozatalban. Megakad a szemem a 8. körzet kiválasztottjain, szakadt ruhájuk és néhány varrás kezdemény rajta, egyből leesik a textíl ipar szimbóluma. Még sem néznek ki annyira rosszul mint mi.
- Most komolyan én ebben nem parádézok. - rázom meg a fejemet. Szerencsére a stylisztok és a barbie is eltűnt. Annyi utasítást adtak, hogy mosolyogjunk és integessünk, és ha megszólal a gond azonnal szálljunk fel a harci szekerekre. Ők a felvonulás után lejönnek értünk.
- Akkor vegyük a kezünkbe a dolgokat. - javasolja a körzettársam. Megforgatja a kezében a baltát, megszaggatja vele két oldalt rövid ujjú szintén barna ingét szemébe fésüli feketés haját kigombolja sz ing felső három gombját és a vállára veti a baltát. - Mit szólsz? - nem állhatom meg elnevetem magam.
- Ezért ki fognak nyírni! - mondom, de már a fejemben készen van az öltet mivel tudom feltupírozni a saját szerelésemet.
- Na és? - von vállat Louis. - Ennél halottabbak úgy sem lehetnénk. Gyerünk már Flo! Egy kis szabályszegés még nem ártott senkinek. - kacsint rám és kapok újfent abból az elragadó mosolyból amelyet csak a kameráknak tartogat.
- Te leszel a vesztem! - vihogok mint egy hülye tini. Ami valljuk be igaz is. Hozzávágom a baltát, amit ő elég ügyesen elkap. Kiengedem a hajamat, és féloldalra simítom. Anyu ezt mutatta egyszer. Így még jól is nézhetek ki. Kigombolom az ing alsó gombjait és megcsomózom az inget a mellem alatt a hasamat szabadon hagyva. Az ing ujját teljesen felgyűröm mintha épp lázas munkában lennék. Majd visszaveszem a baltámat és én is a vállamra kanyarítom. - Nos? Így már parádézhatok?
Louis arcán lévő döbbenetet le sem tudom írni. Tátva marad a szája, majd mikor észbe kap elfüttyenti magát.
- Vagány vagy kislány! Nem is! Inkább istennő! - önelégült mosoly ül ki az arcomra, mikor megszólal a gong, hogy ideje felszállni a szekerekre és előkészülni az indulásra. Felugrok Louis mellé a szekérre, mire ő a derekamra rakja a kezét.
- Nem beszéltük meg a határokat? - nézek rá kissé szúrós szemmel.
- Csak vigyázok, hogy le ne ess. - nyugtat meg egy kacsintás kíséretében. Sajnos nincs időm visszavágni, mert a szekerek elindulnak. És rájövök nem is annyira baj, hogy fog. A nagy lendülettől ugyanis simán levágódnék erről az izéről. A szekerünk száguld a lelátók között, ahol felfoghatatlan mennyiségű ember tömeg tolong és üvöltöznek. Nem értem mit. Nem hallok semmit tisztán. Annyi bizonyos, hogy az első körzet kiválasztottjai a favoritok számukra. Kiknek ruhája csillog a felfoghatatlan mennyiségű drágakőtől. Igaz minket is néha- néha megmutat a kamera. Nem vagyunk sem túl feltűnőek, sem túl röhejesek. Pont annyi az összhatás, amennyire szükségünk van. De van egy olyan érzésem, hogy nem lesznek megelégedve stylistjaink. Nem hiszem, hogy úgy képzelik a nyitó ünnepségi ruhákat, hogy a kiválasztottak szabadon engedik fantáziájukat. A szekerek útjuk végén bekanyarodnak és megállnak egy kör alakú pályán - gondolom ez lenne a körönd - pont az elnöki palota előtt. Úgy rémlik, hogy a forradalom idején, ezt mi is szétbombáztuk. Talán a harmadik körzet zsenijei találták ki a bombákat, melyek remek pusztítást végeztek. Egy grimasszal nyugtázom a tényt, hogy a Kapitólium építészei is remek munkát végeztek. Az elnöki palota erkélyéről beszédet mond Snow. Alig tizennyolc éves fiatal és arrogáns. Ha, ilyen fiatalon ennyire kegyetlen tud lenni, hogy bevezeti a Viadalt, bele sem merek gondolni, hogy ötven esetleg hetven év múlva milyen lesz majd. Feltéve, ha megéri azt a kort. Most fiatal egész jóvágású fiú, ugyanakkor én csak beteges pszichopatának látom. Elvette a jövőmet, így nem is csoda, ha nem tudok mást látni benne. A beszéde az önfeláldozásról és a bűnbánásról szól. Hogy tisztel minket, a Viadal résztvevőit. Kacag a vakbelem.  Épp azért találta ki a játékokat, hogy megmutassa nem tisztel senkit és semmit. Amikor befejeződik a beszéd a kocsik tovagördülnek. Egyes jól tájékozott emberek párbeszédéből megtudom, hogy az úgynevezett kiképző központ földszintjén vagyunk. Ez alatt vannak az edző termek, bár nem tudom minek azok, és feljebb a lakóhelyiségek.
Körülnézek, mindenki a stylisztjára és a kísérőjére vár.Leszállunk a szekérről és körzettársam végre elengedi a derekamat. Louis persze egyből a nyolcasokat keresi. Röhögnöm kell, ez a srác tényleg nagyon rá akar cuppanni arra a csajra.
- Na, megyek szövetségeseket keresni. - vigyorog rám, mikor megtaláltja őket. Vállat vonok. Annyi ideje van csak amíg a kísérőnk le nem jön. Utána úgy is elvisznek minket. Én is elkezdek körülnézni, hiszen most tereltek minket először össze. Az első, második és negyedik körzet kiválasztottjai egy körben állnak és nagyon jól szórakoznak valamin. Talán, ők is valami szövetség félén gondolkoznak. Vagy, talán már meg is kötötték. A többi kiválasztott mereven eláll egymástól, nem beszélnek, tudomást sem vesznek a másikról. Talán úgy gondolják, előbb utóbb úgy is ellenségekké kell válniuk.
Mire újra  a nyolcasok felé nézek már azt veszem észre, hogy a nyolcas fiú előttem áll.
- Te vagy a szépfiú barátnője? - tér egyenesen a tárgyra.
- A nevem Floresta. - nyújtok kezet. A srác elfogadja. Elég erős a szorítása. Nem szívesen lennék vele rosszban. Szerintem simán eltörné a nyakamat, ha olyan helyzetbe kerülne. - Nem vagyok a barátnője. Nem különösebben voltunk jóban. Csak egy hallgatólagos szövetséges vagyok. Túlontúl szereti a rivalda fényt, én nem csípem az ilyeneket.
- A szekéren nem úgy tűnt, hogy közömbös neked. Amúgy Erick vagyok. - vigyorog a srác, mint a repedt fazék.
- Csak nem akarta, hogy leesek. - legyintek.
- Szerintem nem. Csak az a fura, hogy a húgomnak is csapja a szelet. Félre ne érts, megszoktam, hogy le kell vernek pár srácot akik ráhajtanak. De ez valami szövetségről hadovál. Mit akar ez? Mert komolyan mondom őt is lecsapom. Nem fog érdekelni, hogy tilos Arénán kívül verekedni. - felhúzom a szemöldököm. Hát, legalább egy szabállyal többet tudok. Ugyanis a mi barbienk nem mondta, hogy nem nyírhatok ki senkit úgy, hogy nem veszi a kamera.
- Nem érted mit akar szövetség alatt? - kérdezem.
- Szerintem abból áll a szövetség, hogy ráhajt a húgomra. Ez esetben szétrúgom a seggét. - tudom, hogy nem viccel ezért az első, második és negyedik körzet kiválasztottjai felé bökök akik még mindig elég jól szórakoznak.
- Ők már szövetkeztek. Ha jól sejtem, ez abból áll, hogy közös erővel levadásznak mindenki mást, és ahányan maradnak kinyírják egymást. Mi is valami hasonlót tervezünk. Annyi különbséggel, hogy ezek a Hivatásosok hamarabb kinyírnak minket, mintsem elérkezik a játék vége.
- Hivatásosok? - néz rám felhúzott szemöldökkel.
- Ezeknek a kezében már volt fegyver. Önként jelentkeztek. Hivatásból űzik majd a gyilkolást. Ezért hívom őket így. - magyarázom- Figyelj, teljes biztonságot nem garantálhatunk. Igaz egész jól bánok a baltával, de nem tudom ölni tudnék e-vele? Ti meg a textil ipar körzetéből jöttetek...
- Ne hidd, hogy könnyen legyőzhető vagyok. - rázza a fejét a srác- Tehát, közösen nagyobbak a túlélési esélyeink erről szólna ez a szövetség? - néz rám kérdőn mire csak bólintok- Rendben, egész jó hurok csapdákat készítek és a szüleim első sorból vezették a lázadást. Egész jól forgatok pár fegyvert. Ha szövetséget akartok, lelketek rajta. De egy, a barátod seggét szétrúgom, sőt a torkát is elvágom, ha rámászik a húgomra. Másodszor pedig, ha a végén mi maradunk győzzön a jobbik. - kezet nyújt új fenn. Ezzel megkötjük a szövetséget. Elégedetten kifújom a levegőt. És mosolyogva fordulok el a sráctól. Ám a mosoly azonnal az arcomra fagy. Két dühös styliszt és egy dühös kísérő áll velem szemben.

5.rész Szövetség

Az ágyamon ültem amikor a nőci belépett a szobámba.
-Gyere, most nézzük vissza az Aratást!-mondja mosolyogva, mintha egy nappal ezelőtt nem a halálommal fenyegetett volna...
-Jövök....-megvártam, hogy kimenjen és utána én is felkeltem, majd a nappalihoz sétáltam.

Amikor oda értem már mindenki ott üldögélt így én is ledobtam magam Louis mellé.
-Figyu Floresta! Nem értem miért kellett megsértődnöd azon amit mondtam! Mi a baj azzal,hogy tetszeni akarok a csajoknak? -kérdezi értetlenül mire kikerekedett szemekkel bámulok vissza.
-Ez most komolyan kérdezted basszus?!Épp azt jelentik be, hogy azoknak kell parádéznunk akik majd röhögve nézik végig a halálunkat! Te pedig csak annyit veszel le belőle, hogy kicsicsáznak és, hogy majd játszhatod az eszed a hülye Kapitoliumi libáknak!-legszívesebben ordítottam volna de nem akartam, hogy a nőci meghallja amit mondok így csak suttogva magyaráztam Louisnak aki még mindig  furán nézett rám.
-Figyeljetek a tv-re!-utasít a nő.
A tv-ből hangosan felcsendül a Kapitolium himnusza amitől akaratlanul is kiráz a hideg.
Végül elhalkult és már is kezdődött az Aratás ismétlése.
-Az 1.körzet női kiválasztottja pedig!!!-a nő egy kis szünetet tartott majd elolvasta a nevet-Sara Tomyls- mondja mire még ki se léphetett a kihúzott már is egy jó formában lévő erős lány elordította magát:
-Önként jelentkezem!-mondja és kilépked a színpadra büszke mosollyal.
Hivatásos.
Eszembe jutott amit Bella mondott róluk.
Fegyverekkel harcolnak és az edzésen közel harcot tanulnak.
Nem mint mi....akik kötelet másztak és egy kis terem körül futottuk a köröket...
Így ment ez a negyedik körzetik, mindig volt valaki aki önként jelentkezett.
Nem értettem ezeket az embereket....míg én foggal körömmel próbálok menekülni, ők még önként jelentkeznek.
A hatodik és az ötödik körzet után rögtön mi jöttünk.
-A hetedik körzet női kiválasztottja.....Floresta Roth!-a kamerák egyenesen rám közelítenek.
-Önként...-látszott, hogy Bella felszisszen amikor bele könyökölök az oldalába.
Nézői szemmel teljesen a bátor harcolni vágyó lánynak néztem ki aki nem hagyja, hogy önként jelentkezzenek helyette....Pedig én se bátor se harcos nem voltam...de ezt nekik nem kell tudni.
-A hetedik körzet, férfi kivasztotja pedig.....remélem ő is ilyen bátor lesz mint ez a kislány!....Clark Cruz!-látszott, hogy a tömegből egy vékonyka gyerek probál kijöni, de mielőtt még a színpad közelébe is érne Louis elordítja magát:
-Önként jelentkezem!-a hangjából árdt a büszkeség, ahogy kisétált a színpadhoz mindenki rá figyelt.....komolyan mondom mint valami divatbemutatón.
A kapitoliumi megkérdezi a nevét, és utána kezet fogunk.A tekintetemen látszik, hogy nem nagyon örülök a kis csapattársamnak....
A 7.körzet után rögtön a 8. jött.
-A 8.körzet kiválasztottja Melinda Parck!-sipítja egy tele sminkelt nő. Kilép egy gyönyörű lány...az alakja tökéletes volt és hosszú barna haja a vállára omlott, ahogy a kamerák ráközelítettek a smaragdzöld szemébe megcsillant a félelem...
-Azta de dögös....-szólal meg mellettem Louis mire egy akkorát taszítok rajta, hogy majdnem leesik a kanapéról.
-Most mit tetem?!-mered rám kérdően, de természetesen nem kapott választ mert magamban már 6× szét téptem.
-A férfi kiválasztott pedig Erick Parck! Ooo....testvérek!-teszi a szája elé meglepetten a kezét a nő.
A fiúk közül kilépet egy sötét hajú, úgyszintén zöldszemű fiú.
Most én hajoltam előre kíváncsian, mire Louis csak felhorkantott.
Bele se mertem gondolni, hogy mi lenne ha mondjuk én a testvéremmel együtt mennék az Arénába.....Szörnyű és igazságtalan.
A többi körzetre már nem is figyeltem, csak üresen bámultam a tv-t és alig vártam, hogy eltűnhessek a szobámba...

Végül a nőci elengedett minket, így én gyorsan a szobámba mentem.
Alig léptem be az ajtón amikor valaki utánam kiált.
-Hé Flo!! Várj!-meglepedten fordultam hátra.
-Ne hívj Flonak!-nézek szúrosan az előttem álló fiúra.
-Pedig jobban hangzik mint a Floresta!-elmélkedig Louis.
-Ezt akartad velem megbeszélni?!-nézek rá össze kulcsolt kezekkel.
-Nem!-mondj majd egy egyszerű mozdulattal belök az ajtón-Figyu, a 8-asok jók lennének mint szövetségesek!-mondja.Össze húzott szemekkel meredtem a fiúra.
-Szövetségesek?-kérdzem furán, mire csak sóhajt egyet.
-Igen szövetségesek.Akik segíteni fognak az Arénában....mert egyedül az első percekbe már kileszünk nyirva...-mondja, amikor megértem, hogy mire is gondol elönt a méreg.
-Na mi van Louis?! Jó a segge a csajnak és már is szövetségesként akarod?!-a hangomból csak úgy áradt a gúny.
-Honnan veszed, hogy azért?!-kérdez vissza, mire elönt a düh.
-Nem tudtad le venni a szemed a csajról Louis! Amilyen alak vagy még azt is kinézem belőled, hogy az Arénába csábítod el a csajt!-kiáltom, mire ő csak vigyorog.
-Miért is zavar ez téged?!-vigyorog rám, mire csak fújtatok egyet.
-Honnan veszed, hogy zavar?!-kérdezem dacosan.
-Látszik rajtad, hogy rohadtul idegesít, hogy egy másik csajjal foglalkozom és nem veled!-vàlaszol még mindig vigyorogva.
-Hát te teljesen hülye vagy!-kikerekedett szemekkel meredtem rá-Nem érdekel, hogy mit csinálsz!-teszem hozzá.
-Jaj hiába áltatod magad Flo! Tudom, hogy bejövök neked!-nevet fel édesen amitől felállt a hátamon a szőr.
-Utoljára mondom:Ne hívj Flonak!-nézek rá haragosan-Louis, te lennél az utolsó ember aki bejönne nekem!-nézek rá össze húzott szemekkel.
-Igen?-kérdezi mélly hangon és közelebb lép hozzám, de annyira, hogy majdnem össze ért az orrunk.

-Szóval nem jövök be neked?-suttogja, majd mégközelebb lép.
Még levegőt se mertem venni.
Ránéztem Louisra, majd egy egyszerű mozdulattal ellöktem magamtól.
-Te meg mit csinálsz?!?! Megörültél?!-kikerekedett szemekkel meredtem a fiúra, mire ő csak felröhög.
-Ha most látnád a fejed!-vihog tovább
Elöntött a méreg.
-Akkora egy seggfej vagy!-ordítom és hátat fordítva neki kirohantam a szobából.
-Most meg hova mész?!-üvölt utánam, de én csak rohanok tovább a folyóson és úgy teszek mintha meg se hallottam volna.
Ha nem lököm el magamtól akkor ez a barom lesmárol!
-Hé Flo! Gyere már vissza!-ránt vissza a kezemnél fogva mire villámló tekintettel meredek rá.
-Mit akarsz?!-a hangom tele volt dühvel.
-Miért vagy haragos?! Csak hülyéskedtem!-néz mélyen a szemembe.
-Ooo...szóval neked az szórakozás ha úgy teszel mintha le akarnál smárolni egy csajt?!-alig bírtam vissza tartani a haragot ami feltörni készült belőlem
-Valld be, hogy nem bántad volna ha megcsókollak!-vigyorog, mire nem maradt több türelmem....meglendítettem a kezem és pofon vágtam.
-Soha a büdös életbe nem fogsz megcsókolni!-sziszegem a fogaim között.
-Majd meglátjuk!-vigyorog még mindig.
Ennek sose lehet letörölni a vigyorát?!
-Törődj bele, hogy én nem ájulok el tőled.Láttam már jobb pasit is mint te!-vigyorgok én is.
-Na és ki az a "jobb" pasi?!-néz rám felhúzott szemöldökkel.
Egy pillanatig gondolkoztam majd gonoszul elvigyorodtam.
-Például a 8-as fiú!-nézek a körzet társamra aki csak felhorkant.
-Az a gyerek?! Hagyjuk már!-legyint egyet mire kitör belőlem a röhögés.
-Igen, az a gyerek tényleg bejön nekem, nem úgy mint te!-idegesítem tovább.
Az igazat megvallva nem is  tetszik az a fiú....de Louis kiakadt képét látni hihetetlen öröm volt számomra.
-Csak azért mondod, hogy idegesíts!-néz rám szúrósan, mire újra elnevetem magam.
-Louis Mason megsértődött mert egy lány szerint nem ő a leghelyesebb pasi a földön!-kiáltom, mire közelebb lép hozzám és be fogja a számat.
-Maradj már csöndben!-néz rám komolyan de utána elneveti magát és én követtem a példáját.
Két 17 éves kiválasztott a vonat nappalijában eszeveszettül röhögött és egymás vállát csapkodva próbálták abba hagyni a vihogást.
Ránéztem Louisra aki még mindig nevetett....lehet, hogy nem is olyan szar alak mint gondoltam.

4. rész - Lázadó

Utálom azt a nőt. Nem értem miért nem öletett meg, hiszen azzal fenyegetett, hogy megteszi. Egy fehér ruhás nő valamilyen injekciót ad be a lábamba, amitől rá tudok állni. Majd ő is közli, hogy minden nemű szökési kísérlet, egy golyót von maga után. Amit a fejembe kapok.
Annyi hatása legalább van a gyógyszernek, hogy fel tudok állni és elindulok körülnézni a vonaton. Felfordul a gyomrom, ahogy meglátom milyen pompa és csillogás jutott a fővárosban élőknek. Tőlünk elvettek mindent, nekik odaadták. Minket az éhhalál környékez, ők belefulladnak annyi van nekik. Nem akarok jó pofizni ezekkel az emberekkel. Elloptak mindent, nem csak, hogy szinte tönkretették a körzeteket és az ott élőket, hanem még a maradék reményüket is elvették. Az egyik vonaton lévő szolgáló megkér, hogy menjek át az étkezőbe, mert a kísérőm beszélni akar velünk.
A leggyilkosabb pillantásommal lépek be a kocsiba és ülök le, Louis mellé, a kapitóliumi barbie babával szembe.
- Ezt a nézésedet tartogasd az Arénára drágám. - mosolyogj rám mézes mázosan. - Van egy jó hírem, senki sem tudta meg a kis szökésedet. És leszek olyan kedves, hogy az elnök sem tudja meg. Nem akarom elrontani az esélyeidet.
- Hagyjon kettesben engem és az elnököt egy szobába és adjon a kezembe egy baltát - mosolygok vissza rá ugyanolyan mézes mázosan - Elmagyarázom neki a szökésem okát. Sőt be is mutatom neki, hogy MI elől menekültem.
- Leszek olyan kedves, hogy ezt meg sem hallom. - néz rám, immár szikrázó szemmel a nő. - Hiszen, nekem segítenem kell neked. És persze Masonnak is. Ez a feladatom.
- Azt hittem az a feladata, hogy megakadályozza, hogy megszökjenek a kiválasztottak. - néz a kapitóliumira Louis. Az arcáról le sem lehet vakarni, azt az önelégült vigyort.
- Az is! - hagyja helyben a nő - Meg az is, hogy támogatókat szerezzek nektek. Ők, majd pénzzel támogatnak a Viadal során.
- Milyen aréna lesz? - érdeklődöm, bár cseppnyi kíváncsiság sem vegyül a hangomba.
- Még is kellene a segítségem? - szól hisztérikus hangon. Én hanyagul megvonom a vállamat. Kit izgat? Ha, nekem nem akar segíteni, akkor majd kiverem Louisból az infókat. Nekem aztán édes mindegy honnan szerzem meg őket. Úgy sem tudok embert ölni.
- Nos, ha már erre sem figyeltél az aréna nyílt terep lesz. Nem egy kis szoba, mint ahogy a tudatlan körzetlakók gondolják.
- Mivel, még nem volt Viadal a körzetlakók nem is tudták elképzelni, hogy maguk mit akarnak! - csattanok fel. Louis most már hangosan röhög.
- Esküszöm ide már csak a sár hiányzik. - mondja pukkadozva.
- A fejedbe meg csak egy balta, szépfiú. Ha nem fogod be átmaszkírozlak! Kuss! - teljesen kikelek magamból, nem tudom miért történik ez velem. Talán, a tudatlan körzetlakók beszólás pattintotta el valamit. Nem vagyunk tudatlanok, de honnan tudjunk bármit ha nem láttunk semmi mintát?
- Tehát - fordulok vissza a cicababához - nem vagyunk tudatlanok! De mindenkit megrémített az új szabályuk! Mit kellet volna csinálni? Örömtáncot járni, hogy de jó, a Kapitólium kinyír vagy 23 embert évente mert vagy ezren meghaltak a fővárosba? Megsúgjam, hogy a hetedik körzet húszezres lakósából mennyi maradt?! - nem tudom miért üvöltök, de ettől megnyugszom.
- Ha nem lázatok fel nem történik ez! - üvölt vissza erre.
- Jaj bocsánat, hogy nem akartunk éhen halni, és nem akartunk ennyi cuccot maguknak adni. Úgy látom nem volt elég nagy a kár, amit okoztunk mi, a szegény fővárosiaknak! Túl sok, és túl jó cuccuk maradt! - kiadtam az utolsó csepp dühömet is.
- Tudok az éhezésről. - szól ő is egy fokkal nyugodtabb hangon - De ezt békésebb úton is el lehetett volna intézni.
- Hölgyeim kérem! - lép közbe gálásan körzettársam. - Azért vagyunk itt, hogy erről a Viadalról többet megtudjunk, nem azért, hogy egymás torkát marjuk és a múlton rágódjunk.
- Igen Mason igazad van - igazítja meg a műparókáját kísérőnk - Tehát, én leszek a mentorotok is nem csak a kísérőtök. - aki, persze akármikor lelövethet minket, teszem hozzá magamban. - A kapitóliumi emberek, akit megkedvelnek azt pénzzel, úgynevezett ajándékokkal fogják támogatni. Ami a tereptől függő lehet. És ettől függően segíthet titeket.
- Milyen terep lehet? - Loius jobban, és higgadtabban tud vele beszélni mint én úgy, hogy most csendben maradok.
- Akármi, ez csak az elnökön és a Főjátékmesteren múlik. Darek Smith lett a Főjátékmester. - nem tehetek róla de felröhögök. Az a faszi a tizenharmadikból lépett le, mielőtt lebombázták. Ő árulta el a körzet legsebezhetőbb pontjait.  Gyakorlatilag, ha ő nincs akkor a körzet még most is él és virul. Sőt, benne volt a bombák tervezésében is, amit végül a körzetre dobtak. - Valami hozzászólni való? - néz rám mire egy vigyorral megrázom a fejem. Ha azon a csávón múlik az Aréna egy forró sivatag lesz ahol szomjan halok, mielőtt embert kéne ölnöm.
- Tehát! - folytatja a kísérőnk. - Ha túl akarjátok élni kedveltessétek meg magatokat. Nem mondok senkinek semmit arról, hogy szökni akartál és arról sem, hogy mennyire megvetsz minket. Bár ez utóbbit nehéz lesz elfojtanom. De nekem kötelességem segíteni. - blabalbal ez olyan betanult szöveg mint három másik. - Nos, mind ketten nagyon jó benyomással indulhattok, elvégre is, Floresta nem engedte, hogy jelentkezzenek helyette, Louis pedig önkéntes, biztosan nagyon tetszettek majd a közönségnek. - ezt nagyon jól megbeszélte magával. - Ha a stílus tanácsadók kezelésbe vesznek, még emberien is fogtok kinézni.
- Az meg miért kell? - lehet, hogy nem csak én nemkedvelem ezt a nőt. Louis is idegesen és ingerülten szólal meg egyszerre.
- A nyitóünnepségen, a körzeteteket szimbolizáló ruhában fogtok megjelenni, a nagyközönség előtt. Ott kell bevetnetek magatok! Ha ott megtetszetek valakinek biztosan támogat. - úgy néz mint egy kisgyerek a cukorkaboltban. Ez a nő teljesen meghibbant. Én nem fogok neki parádézni.
- Most pedig pihenjetek! - tanácsolja majd feláll és eltipeg tűsarkain az ajtó felé - Hamarosan megnézzük az aratások ismétléseit.
- Te komolyan belemész ebbe? - nézek Louisra kissé reménykedve, hogy nem csak nekem nem tetszik ez a parádés ötlet. De csalódnom kell.
- Talán még jobb pasivá tudnak varázsolni. És nem csak a körzetbeli csajoknak, de a kapitóliumi cicáknak is bejövök. - vigyorog, mintha  vigyorát odaragasztották volna.
- Egy egoista majom vagy. - felállok belerúgok a térdébe és kiviharzok az étkezőből. Bemegyek a szobába melyre a "lány kiválasztott" van írva és bevágom az ajtót. Akaratlanul is elkezdenek potyogni a könnyeim. Túl hosszú és fájdalmas volt a nap. Biztos nem megyek haza élve. Ezt a reggeli golyó is bizonyítja. A fejembe is kaphattam volna. És most bájolognom kell majd olyan emberekkel akik arra várnak, hogy valaki elvágja a torkomat. És akik teli torokkal biztatják majd a gyilkost.

3.rész Halál árnyékában

-Köszöntsék nagy tapssal a 7.körzet kiválasztottjait, Florestát és Louist!-sipítja a nő, mire gyér taps hangzik fel.
Az emberek sajnálattal néztek ránk, de látszott rajtuk, hogy megkönnyebbültek, hogy nem ők mennek a viadalra....
Anyám felé kaptam a tekintetem.
Fájdalmasan sírt és apám vállába fúrta az arcát, a testvérem túl fiatal volt, hogy megértse mi történik, így csak meglepetten figyelte a szüleimet.
Fájt.
Fájt így látni őket.
Lesütöttem a szemem és Bellára meredtem aki biztató mosollyal nézet rám de a szemébe megcsillantak a könnyek.
Nem bírtam tovább vizslatni az embereket mert megragadott két békeőr és elhurcoltak a színpadról, majd egy egyszerű mozdulattal behajítottak egy szobába.
Zavartan néztem körbe a kis szobán amiben csak két szék volt.
Túl ideges voltam ahhoz, hogy leüljek így egyik lábamról a másikra állva bámultam az ajtót ami pillanatok múlva kicsapódott és a szüleim rohantak be rajta.
-Istenem Floresta!-zokog fel anyám és szorosan átölelt.
Küszködve próbáltam vissza tartani a feltörő könnyeket-Úgy szeretlek! El akarnak venni tőlem!-suttogta megtörten a fülembe.
Mondani akartam valamit, hogy ne féljen mert vissza jövök...de egy hang se jött ki a torkomon.
Anyám lassan elengedett és szipogva nézet a szemembe.
-Mutasd meg nekik, hogy mire vagy képes! Mutasd meg, hogy Floresta Rothal nem lehet csak úgy szórakozni!-mondja határozottan,mire bólintok.
-Floresta.....-lép elém apám.-Tudsz bánni a fegyverekkel és jó az álló képességed! Jó esélyeid vannak.-mondja mélyen a szemembe nézve.
Nem bírtam tovább, muszáj volt kimondanom azt amit gondolok:
-Itt már rég nem arról van szó, hogy mennyire tudok báni egy fegyverrel!Hiába tudnék még csukott szemmel is harcolni egy baltával ha arra nem vagyok képes, hogy öljek! Basszus én még egy állatot se ölök meg nem hogy még egy  embert!-a hangom hisztérikus volt.
-Lejárt az idő!-ordítja egy békeőr mire még egyszer a kis családomra nézek, az alig 6 éves testvéremre aki zavartan nézett vissza rám, az aggódó anyámra és remény teli apámra.
-Szeretlek titeket!-suttogom még utánuk de tudtam, hogy már nem halkották...

Remegő lábakkal rogytam le az egyik székre.
Túl gyenge vagyok egy viadalhoz...
-Floresta!-az ajtót szinte betörve rohant hozzám Bella-Miért nem hagytad?!Miért nem hagytad, hogy én menjek a viadalra?!
-Bella....engem húztak ki....nekem kell végig csinálnom!Meg végül is had legyen rám büszke a Tata, higgye csak azt, hogy az ő edzései miatt tudtam haza jutni!-nézek egy vigyorral a szemébe.
-Annyira hülye vagy!Nyerd meg! Mert én nem tudom mi lenne velem nélküled!-suttogja majd közelebb lép és átölel.
-Ne félj Bella, a Tata biztos megvigasztalna!-mondom, mire újra felnevet.
Hitetlenül jól esett, hogy ő nem sírva borult a vállaimra, hogy a szemébe ott csillogott a remény és hogy hit bennem.
Talán ez adta a legtöbb erőt....hogy tudom, hogy ő bízik benne, bízik abban, hogy haza jutok.
-Öld meg az összes kis ribancot és gyere haza!-néz komolyan a szemembe
-A fiúkkal mit csináljak?-kérdezem felhúzott szemöldökkel
-Hmmm....csábítsd el őket, majd vágd el a torkukat!-mondja nevetve.
-Az idő lejárt!-ront be egy őr mire gyorsan magamhoz rántom a barátnőmet és átölelem.
-Vigyáz a családomra! Hiányozni fogsz!-suttogom majd elengedem, ő pedig kisétál a szobából.
Mi lenne velem Bella nélkül?
Reményt adott és talán, a fejemnek egy icipici zugában, még az az eshetőség is felébresztette  bennem, hogy kijuthatok élve abból az arénából.
-Gyere!-jön egy őr és kituszkol a szobából és egy folyosóra vezet ahol már ott van Louis és a kapitoliumi cicababa.
-Drágaságaim most felszállunk egy szuper modern luxus vonatra és elmegyünk a Kapitoliumba!-vázolja fel a tervet miközben műkörmös kezeivel össze-vissza mutogat.
-Ez hülye.-súgja nekem Louis mire én csak vállat vonok.
-Csak egy tipikus kapitoliumi.-válaszolok.
Ahogy kiértünk az állomásra ezer mikrofont és kamerát dugtak a képünkbe amit én elég idegesen fogadtam ezért az egyiket le is vertem a földre aminek az újságíró nem nagyon örült.
De hát ő dugta a számba a kameráját....
Miközben én idegesen meredtem ezekre az emberekre, mellettem Mr.Tökéletes fogkrém reklám mosollyal meredt a fotósokra amit én csak egy szemforgatással fogadtam.
-Nem a vörös szőnyegen vagyunk haver!-bököm meg mire csak elneveti magát mintha valami hű de viccesen mondtam volna...
-Fura egy gyerek vagy....-dünnyögöm magamban.
-Gyertek, gyertek gyermekeim!-lép fel a vonatra a cicababa.
A lélegzetem felgyorsult.
Elszökhetnék!
Hiszen simán elfuthatnék, akkora tömeg van, hogy könnyen eltudnék vegyülni.
-Gyere Flo!-vigyorog rám a nő.
Flo?!
Össze húzott szemekkel meredtem a nőre majd egy gyors mozdulattal megfordultam és félre lökve az embereket kezdtem rohanni.
-Kapják el! Most!-ordít a kapitoliumi mire súlyos lépteket hallok meg magam mögül és fegyverek csattogását.
Békeőrök.
Ettől a gondolattól még gyorsabban futottam.
-Ez nem akar megállni!-hallom meg az egyik hangját mire, gondolom a főnök, válaszolt:
-Állítsátok meg! Minden áron!-nem kellett túlzottan fülelnem, hogy halljam  mit mond ugyanis konkrétan ordított.
A szívem fel-le ugrált.
-Állj meg kislány!-előre néztem...egy sor békeőr állt felsorakozva előttem.
Kikerekedett szemekkel kezdtem futni jobbra.
-Na jó elég! Lőjetek!-ordítja az egyik, nem akartam hinni a fülemnek.
Lőjetek?! Ezek megörültek?!
Hatra fordulva néztem az őrökre, láttam, hogy az egyik egy pisztolyt tart a kezébe majd habozás nélkül meghúzza a ravaszt.

Kikerekedett szemekkel ordítottam fel amikor a bokámat súrolta a golyó.
Fájdalmasan estem össze és az ájulás szélén álltam.
Sose volt még ekkora fájdalmam.Ha ennyire egyszerű a dolog, miért nem lőnek minket egyből fejbe az Aratás után? Kihúzzák annak a gyereknek a nevét akit nem bántanak, az az egy győz a többi meghal. Gyorsabb és időigényesebb lenne.
Csak annyit érzékeltem, hogy valaki megragadja a kezem és a lábam és elvisz valahova.


Izzadtan és ijedten keltem fel.
Egy ágyon feküdtem, a bokám be volt kötve.
-Hello!-néz rám elragadó mosollyal Louis, elsőnek meglepődtem, de utána csak gúnyosan néztem rá.
-Jaj Louis! Én nem egy kamera vagyok akire cukin kell mosolyogni!-mondom röhögve.
-Nem, te egy lány vagy.-válaszol, mire még jobban röhögtem.
-Ooo...bocs! Nem tudtam, hogy te ilyen macsó vagy aki mindenkit elcsábít!-mondom gúnyosan.
-Hát ja...a barátnődet is sikerült elcsábítani!-vigyorog a képembe.
-Te meg miről beszélsz?!-meredtem rá értetlenül.
-A kis barátnőd, aszem Bella oda jött hozzám, hogy jobban teszem ha segítek neked az arénába, mert ha nem akkor szét rúgja a fenekem....-mondja röhögve.
Elképzeltem ahogy Bella a 160 centijével és kedves arcával megfenyeget egy nála két fejjel magasabb és kigyúrt pasit....
-Szerinted ezzel azt akarta kifejezni, hogy elcsábítottad?!-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Várj már! Még nem mondtam el az egész sztorit!-mondja majd folytat.-Szóval miután megfenyegetett, azt mondta, hogy már nagyon rég megakarta ezt tenni, majd lesmárolt!-fejezi be a történetet, öntelt vigyorral.
Kikerekedett szemekkel néztem Louisra.
-Hazudsz!-nézek mélyen a szemébe.
-Dehogy hazudok!-teszi fel védekezően a kezét.
-Szóval te most azt akarod bemesélni nekem, hogy Bella megcsókolt?!-nézek rá felhúzott szemöldökkel.
De a válaszát már nem hallottam mert a  kapitoliumi nőci rontott be az ajtón.
-Mason menj el innen! Beszélni szeretnék a kisasszonnyal!-a hangja hideg volt és kimért.
-Igenis hölgyem!-gúnyolódik a körzet társam majd kibaktat a szobából, és engem egyedül hagyott ezzel a boszorkánnyal.....

-Floresta....-lép az ágyam mellé és hidegen lenéz rám amitől kirázott a hideg.-Ma miért is akartál megszökni?!-a hangja élesen csengett.
Nem tudtam mit mondjak így csak bámultam magam elé mintha nem is szólt volna hozzám....
-Válaszolj!-ordítja és erőszakosan maga félé rántja az arcom.
Kikerekedett szemekkel meredtem a nőre.
-Én...nem akartam elszökni...-suttogom ijedten.
-Ne hazudj!-kiáltja mire még levegőt se merek venni-Jól van.Ha nem mondasz semmit hát nem mondasz....De egy dolgot jegyez meg Floresta! Ha nem működsz egybe akkor azt a golyót nem a lábadba hanem a fejedbe lőjük.-mondja gyilkos tekintettel és szép lassan kisétál az ajtón.
Lefagyva néztem utána.
Még el sem kezdődött a viadal de már most úgy érzem, hogy bármelyik pillanatban megölhetnek...

2. rész Aratás

Hamar eltelik az idő amely a sorsolásig hátra van. Nem járhatok edzésre, de nem is bánom különösebben. Nem tanítanak meg minket rendesen fegyverrel harcolni, így felesleges elmennem. Csak futtatnak, fára mászást és egyéb erőnléti gyakorlatokat csináltat velünk a Tata.
Mindenki fél. Tudom, hallom és érzékelem is. Mindenki azon imádkozik, hogy jelentsék be, hogy ez csak egy vicc volt, egy rossz és ízetlen tréfa amivel a gyengeségünkre akarták felhívni a figyelmet. Hogyha kedvük lenne megtehetnék.
De ahogy múlik az idő és a TV folyamatosan azt hangsúlyozza, hogy hány nap van az Aratásig (ugyanis így nevezték el a sorsolást, és elvárják, hogy ünnepnek tekintsük) kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy de igenis bevezették. Elviszik majd két család gyermekét és szerencsés esetben is csak egyikük tér haza.
Bele se merek gondolni mi lenne, ha engem vinnének és a körzettársammal maradnék utolsóként életben. Meg tudnám ölni? Tudnék egyáltalán embert ölni. Ismerem a háborút, hiszen részese voltam. Nem a fronton, de a háttrében figyeltem. Mennyien meghaltak. És ezek mind ártatlanok voltak. Sokkal több ember halt meg a körzetben mint a fővárosban Snow még is azt akarja, hogy mi fizessünk meg a kapitóliumiak haláláért. Talán azért találta ki ezt az egészet az elnök mert fiatal és forrófejű. Alig 18 éves és azt suttogták, hogy saját kezűleg ölte meg az apját és merényletnek álcázta, csakhogy ő jusson hatalomra. Nem, hittem benne teljesen. De amikor meghallottam a Viadalt már nem kételkedtem.

Eljött végül az Aratás napja. Nem hallgattattak meg az imáink. Nem törölték el az új törvényt, és nem jelentették be, hogy csak a megfélemlítés eszközeként szolgált. Mindösszesen annyit közöltek, hogy az Aratást minden körzetben más időpontban fogják közzétenni, hogy mindenki végig tudja nézni lehetőleg élőben. De ez csak a Kapitóliumiaknak adatik meg. Hiszen nekik nem kell részt venniük a sorsoláson. Nekünk viszont igen. Kötelező az ünneplő ruha viselése. Ünnepelnünk kell, hogy 24 ember meg fog küzdeni az életben maradásért. Utálom még a gondolatát is. Annak azonban örülök, hogy a testvéremnek nem kell részt vennie ezen a szörnyűségen. El sem tudom képzelni, hogy mit csinálna magával egy tizenkét éves gyerek egy ilyen versenyben.
Délben kezdődik az ünnepség. Így tizenegykor már a körzet főterén vagyunk. Nem értem minek kell ilyen korán elindulni. Azután rájövök. Most zajlanak a feliratkozások. Megszúrják az ember ujját, egy papírlapra cseppentik majd beolvassák. A szerkezet meg tudja mondani az illető nevét és életkorát, hogy még véletlenül se legyen csalás, hogy valaki kevesebbszer iratkozik fel mint ahány éves.
Valaki megkocogtatja a vállamat és ijedten hátrafordulok, majd egy sóhaj kíséretében nyugtázom, hogy csak Bella az.
- Remélem a tűtől nem félsz! Nincs kedvem felnyalábolni téged a térről. - vihogni kezd és én sem állhatom meg, hogy el ne mosolyodjak.
- Attól nem de a vértől felfordul a gyomrom. Nem leennék jó kiválasztott, nem tudnék embert ölni. - egy pillanatig elhiszi, hogy komolyan gondoltam, majd rájön, hogy csak szívom az agyát és a vállamba üt. Elég erős az ütése, még akkor is ha nem teljes erőből vág bele az emberbe. Lehet, hogy neki nagyobb esélye lenne. Ő biztosan leverne mindenkit. Én meg csak a baltához értek, és nem is annyira.
Amikor megszúrják a kezem szinte nem is érzem, a baltával való legkisebb sérüléskor érzett fájdalomra számítok, de ehelyett egy szúnyogcsípésre emlékeztetőt kapok.
- Te értetted mi az, hogy önkéntes? - kérdezi Bella mikor már ő is túl van a feliratkozáson.
- Valami olyasmit jelenthet, hogy tuti hulla. - vonok vállat- Ha te önként akarsz fegyverek elé ugrani lelked rajta, de én nem kívánom, hogy ez történjen velem.
A főteret szépen elkülönítették egy szalaggal. Egyik felében a fiúk másik felében a lányok állnak. A legidősebbek elől a fiatalok hatul. Mi közel a színpadhoz állunk meg. Mindenki arcán a félelem látszik.
- Nem hallottad a pletykát? - kérdezi Bella. Kicsit későn kapcsolok, hogy az önkéntességre vonatkozó pletykára gondol.
- Attól függ melyikre gondolsz. Ebben az egy hétben annyi pletykát hallottam, hogy meg sem tudom számolni.- felelem már-már unottan.
- Az első két körzetben nem csak erőnléttel gyakoroltattak a gyerekekkel hanem fegyverekkel is. Sőt elvileg kiválasztották a két legalkalmasabbat, vagyis akik a legjobban harcos kölyköt akik majd önként jelentkeznek.
- Minket meg fára mászni meg menekülni tanítottak meg. - legyintek. - A többit meg majd a szervezők eldöntik. De ezek milyen arénát akarnak? Bezárnak minket egy terembe és kaszaboljuk le egymást egy nap alatt?
- Elképzelésem sincs róla. - kiül az arcára a félelem, ahogy elképzeli ezt az eshetőséget. -Figyelj már arra a nőre kész röhej.
Nem tudom ki az a nő, de tényleg igaza van Bellának kész röhej. Rózsaszín haj, vörös ruha arany szoknya, kék szájfény és legalább 15 centis tűsarok. Tipikus kapitóliumi divat.
- Üdvözlöm a 7. körzet lakót az első Éhezők Viadalán- sipítja borzalmas kapitóliumi akcentussal. - Én leszek a 7. körzet szerencsés kiválasztottjainak kísérője és egyben segítője az idei évben. A nevem Endora Forn!
Szerencsé kiválasztott? Segítő? Mi a fene akar ez lenni?
- Boldog viadalt és sose hagyjon el benneteket a remény! - mi van? Miért érzem, hogy ez egy közhelyes frázissá fog válni? - Hölgyeké az elsőbbség.
A lányok nevét tartalmazó üveggömbhöz lép. Mélyen beletúr, majd meggondolja magát és a tetejéről vesz le egyet.
- A szerencsés lány aki megméretteti magát az első viadalon nem más mint Floresta Roth! - kimered a szemem és teljesen lefagyva állok.
- A kurva életbe! - mondom ki mikor rájövök ez a valóság és nem az álom.
- Önként jelent.... auuu... - visszarántom Bellát mielőtt valami őrültséget csinálna.
- Nem! Engem húztak ki én megyek. - a polgármester is a színpadon áll, de ezt csak most veszem észre. Ő és a kapitóliumi nem vagyok hajlandó a nevén nevezni azt a némbert, szóval érdekes pillantásokat váltanak egymással. Az egész tér nyüzsög a kameráktól. Egész Panem ezt a kis jelenetet nézi. A kamerák idáig nem zavartak, de most egyenesen irritálnak. Mindegyik rám fókuszál. Biztosan azt hiszik, azért nem engedtem, hogy önként jelentkezzenek helyettem, mert annyira nagy kedvem van harcolni. Hát akkor higgyék csak azt. Talán a többiek is így gondolkoznak és nem támadnak rám. És ha megtudom, hogy ez a nő, hogy tud nekem segíteni talán ezt az apróságot előnyömre is változtathatom. Bár... Nem tudok már semmit. Engem elhagyott a remény, amiről nem is olyan rég a kapitóliumi némber magyarázott.
- És most válasszuk ki a fiút is! Remélem ő is ilyen bátor akárcsak ez a kislány. - Nem bátor vagyok. Csak tudom, hogy Bellának is van családja és testvérei. Ő szerez nekik ennivalót, és talán segít majd az én családomnak ha bajba kerülnek.
- A szerencsés fiú Clark Cruz. - alig, hogy a kis csenevész tizenkét éves fiú megszeppenve elindul a színpad felé egy másik egy jóval idősebb fiú lép ki a sorból.
- Önként jelentkezem! - ez úttal nem tartja vissza senki. Nem szeretem a srácot, de hát megmentette egy tizenkét éves kis kölyök életét. Legalább egy kis tiszteletet érdemel. Eléd nagydarab ahhoz, hogy a tömeg kérés nélkül utat nyisson neki a színpad felé. A színpadot bámulom mikor a kapitóliumi némber a nevét kérdezi. Az ajkamat harapdálom. Bárkivel mennék, csak vele nem.
- A nevemet? - kérdez vissza a srác elragadó mosollyal- A nevem Louis Mason. A fiú az unokatestvérem volt.

1.rész Menekülj!

Bosszúsan keltem fel az ágyamból.
Hajnali 5 lehetett de mivel edzésem van muszáj hamar kelnem.Egy hete jelentette ki Snow, hogy megrendezésre kerül az első Éhezők viadala, 1 hetet kaptunk a felkészüléshez.Minden körzetben megtiltották az edzéseket. A külső körzetek be is tartják ezt, de mi nem. Nálunk még nincs annyi békeőr. Tőlünk nem félnek annyira. Hiszen a lázadás is a külső körzetekből indult ki. Nem tudom, hogy az ottani kisorsoltak mennyire tudnak bánni a fegyverekkel.
Én nagyjából jól forgatom a baltát, hiszen apám megtanított rá.Bár azt nem tudom, hogy képes lennék e embert ölni vele ha arra kerülne sor.
Felvettem az edződ cuccomat és kiléptem az ajtón.
Madarak csicsergése hallatszott a hajnali levegőben, a szél felkapta a hajam....ezért imádtam a 7.körzetet.
Olyan szép és hangulatos.
Mivel késésben voltam nem volt több időm nézelődni, így egy mosollyal az arcomon az edzőterem felé sétáltam.

Amikor beléptem már mindenki melegített és minden féle gyakorlatot csinált.
-Floresta! Késtél!-ordít rám az edző mire  mindenki rám néz.
-Elnézést....-dünnyögöm és én is beállok melegíteni.
-Na mi van?! Leordították a kicsi kis fejecskédet?!-vigyorog a képembe Bella akivel már elég jóbban lettünk.
-Fogd be!-vigyorgok vissza, épp válaszolni akart amikor az edző elkiáltja magát:
-Gyerünk futás! A terem körül 5 kör!-mondja mire mindenki futásnak eredt.
-Nem értem ezt a tatát....miért kell minket halálra nyúzni?!-sóhajt fel a barátnőm.
-Tata?-nézek rá felhúzott szemöldökkel.
-Jézus Floresta! Nézz már rá! Olyan mint valami 100 éves szottyhadt valami!-az arcára egy fintor ül ki.
-Csak 50 éves.....de mindegy....-Bella erre már nem mondott semmit, inkább csak feltűnően elkezdet bámulni egy fiút.
-Elég!-ordít az edző mire mindenki megáll.-Párokba fejlődünk!-utasít.-Lány csak fiúval lehet, fiú meg csak lánnyal.-sóhajtva néztem a többiekre akik már a páruk mellett álltak.
Hirtelen valaki megfogta a kezem és  magához rántott.
-Louis! -kiálltom haragosan, amikor észre veszem, hogy kirángat.
-Hello!-vigyorog a képembe, mire össze húzott szemekkel meredtem rá.
-Nem leszek veled!-jelentem ki.
-De velem leszel!-fogja meg a kezem, mire elönt a méreg.
-Louis azt mondtam, hogy nem!-kiáltok rá.
-Mi van félsz tőlem?!-vigyorog mire ökölbe szorított kézzel meredtem rá.
-Ne akard, hogy ideges legyek!-sziszegem
-Mert mi lesz? A kis cica megvillantja a karmait?!
-Louis leütlek!-figyelmeztettem.
-Hu de félek!-válaszol csípőből.Nem bírtam tovább meglendítem a kezem és  pofon vágtam.
-Ott meg mi történik?!-az edző rögtön ott termet mellettünk.-Ezt, hogy képzeled kislányom?!-a nyála rám fröccsent ahogy hevesen gesztikulált.
-Ááá hagyja csak!-mondja Louis, az arcán már kezdett alakulni az a szép lila folt amit én okoztam.
-Ezt nem hagyhatom annyiba!-fordul felém a férfi-Kifelé!Soha többet nem teheti be ide a lábát!
Kikerekedett szemekkel meredtem az edzőmre, majd Louisra.
-Te rohadék, ez a te hibád!-küldök felé egy gyilkos pillantást, majd az ajtó felé vettem az irányt.

Amilyen szerencsés vagyok, kint zuhogott az eső....Mivel semmi kedvem nem volt anyám "Mi történt?" Ugye nincs semmi bajod?" és hasonló kérdéseihez az erdő felé vettem az irányt.Miközben sétáltam átázott a ruhám és a cipőm tele ment vízzel.

Amikor az erdőhöz értem a fák felfogták az esőcseppeket, viszont sokkal hidegebb volt így kirázott a hideg.
A kezemet dörzsölgetve mentem tovább amikor lépteket hallok meg a hátam mögött.
Ijedten bújtam el egy bokor mögé és onnan néztem ki.
Elsőnek egy kislányt látok meg majd egy nőt és végül egy férfi lépett melléjük.
Közelebb akartam menni, hogy jobban lássam mit csinálnak, de nem voltam óvatos így ráléptem egy ágra ami hangosan megreccsent.
-Ki van ott?!-a férfi hangja hidegen csengett.
Nyeltem egyet, majd lassan kiléptem a bokor mögül.
-Ki vagy?!-kikerekedett szemekkel meredtem a férfira aki egy baltát emelt rám.
-Alexander! Tedd már le azt a baltát! Ő csak egy kislány!-rivall rá a nő mire a férfi duzzogva lerakja a fegyvert.
-Mit keresnek itt? Az erdő nagyon veszélyes!-mondom.
-Semmi közöd nincs hozzá!-néz rám szúrósan Alexander.
-Elmenekülünk....-válaszol a férfi helyett is a nő.
Megepedten meredtem rá.
-Miért?! Hova?!-össze voltam zavarodva és nem értettem, hogy egy család mit keres itt....
-A viadal elől menekülünk....-válaszolja a nő és hihetetlen szomorúsággal néz rám.
-De hova?-kérdeztem
-A 13.körzetbe.-válaszol, mire egy hisztérikus nevetés tör fel a torkomból.
-Hogy hova?! Az a körzet nem létezik!-hitlenkedve meredtem erre a kis családra aki egy olyan helyre menekül ami nem is létezik.
A nő csak elmosolyodik a kérdő tekintetemet látva.
-Most menünk kell.Vigyáz magadra!-mondja majd hátat fordít nekem és elsétáltak.
Lefagyva bámultam magam elé.
13.körzet?!
De hát azt már két éve lebombázták! Az volt a forradalom megkoronázása! A Kapitólium ezzel biztosította a tejhatalmát. Ez volt a legnagyobb pusztítás amit elkövettek. Elvették az élelmünket és egy évvel később még jobban meg akarják keseríteni az életünket.
Lecsúsztam egy fatörzs mellé és össze húzott szemöldökkel gondolkoztam.
Talán nekünk is menekülnünk kéne? Hiszen még  nincsenek nagyon elválasztva a körzetek.....de valahogy olyan abszurdnak tűnt menekülni a 7.körzetből...az otthonomból.
Ebben a pillanatban hülyének néztem ezt a családot és nem bírtam megérteni őket....de most már tudom, hogy én voltam  a hülye, hogy nem menekültem fej vesztve innen amikor még lehetett....

Bevezető

-Ezennel büszkén kijelentem, hogy ebben az évben megrendezésre kerül az első ÉHEZŐK VIADALA!-Snow kegyetlen vigyorral meredt a kamerákba.
Ezzel a kijelentéssel kezdődött minden.
A Kapitolium szórakozni akart.
Szórakozni akart mások életével.
Mindig is tudtam, hogy kegyetlenek.....de ennyire?!
24 ember egy arénában,24 család akik aggódva figyelik a történéseket és nem lehetnek biztosak abban, hogy valaha viszont látják a gyermeküket,23 ember akit kegyetlen módon legyilkolnak   és 1 ember, aki nyer.
Ez lenne a viadal.
Ez lenne az amit Snow büszke mosollyal jelentet be és amit több ezer család sírva fogad.
-Floresta!-fordul hozzám  anyám, a szemei könnyektől csillognak.
Az egész családom aggódó tekintettel nézet rám, hiszen én vagyok az akinek majd a gömbbe kerül a neve.
Bár van egy testvérem, de ő még túl fiatal.
Így aztán itt vagyok,17 évesen és lehet, hogy szembe kell néznem a halállal és lehet, hogy én fogom képviselni a 7.körzetet.... Hiszen minden tizenkét és tizennyolc éves gyerek kötelessége, hogy rész vegyen a sorsoláson és csak a szerencse kérdése, hogy kit húznak ki. Istenem! Belegondolni is borzasztó. Mi van ha egy tizenkét éves gyereket raknak be a gyilkosságok forgatagába. Egy fiatal gyermek biztosan nem éli túl az Arénát.
-Nem lesz baj! Biztos nem téged fognak kihúzni!-anyám hangja idegesen csengett és leginkább magát akarta hitegetni.
-Persze.-mondom egy mű mosollyal.
Megint a tv-re meredtem és üres tekintettel néztem Snow elnököt.
Most tényleg azért fognak meghalni  emberek mert ő egy kis "szórakozásra" vágyik?!
Össze szorítottam az öklöm.
Hogy lehet valaki ennyire kegyetlen?!
Lehunytam a szemem és próbáltam nem erre gondolni.
De egyszerűen nem értem mire gondoljak.  Annyit leszűrtem a szabályokból, hogy az életkorral nő az esélye, hogy kisorsolnak. Egy gömbbe rakják a nevemet és mivel 17 éves leszek az enyémet hatszor dobják bele. De nem értem és senki sem teljesen, hogy mi ez önkéntes rendszer és miért kellene többször feliratkoznunk. Túl bonyolult és sokkoló minden. Egy olyan országban ami éppen egy lázadás porából kezd újraéledni. Még több halált követelnek. Nem tudom még el sem képzelni milyen lesz a Viadal, de egyet tudok. Nem akarok én lenni akin a kapitóliumi emberek remekül szórakoznak. Nem akarok részt venni a játékban.
De nincs választásom....Snow az csinál velem amit akar hiszen nála van az erő, úgy mozgat minket ahogy akar és mi nem tehetünk ellene semmit.
Olyan mint valami rossz játék amiből sose lehet kilepni, és ha ellenszegülsz megölnek.